Ego

A meghasadt lélekben

Jimin döbbenten lapozott a nagy könyvben. Töviről hegyire kikérdezte Jungkookot, de a fiún nem tudott kifogni. Egyszerűen képtelenség volt, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen jól megtanulja az egészet. Persze azt nem tudta, hogy Jin, a könyv szerzője, önkényesen megtámogatta a Jungkook elé állított kihívást.

- Nos? - kérdezte a fiatalabb, amikor Jimin már érezhetően régóta csak a könyvet lapozta. - Van bármi, amit még  nem kérdeztél ki? - terült szét az arcán egy ravasz mosoly. Jimin keze megfagyott. Kook érzéseiben egy csepp bizonytalanság nem volt, pusztán várakozás, és izgatottság. A magasabb tudta, hogy nyerni fog.

- Nincs. - csukta be tettetett nyugalommal a kötetet.

- Remek, akkor este várlak a szobámban. - csapta össze a tenyerét Jungkook. Mielőtt még folytathatta volna, hatalmas robajjal kivágódott a terem ajtaja. Yoongi pedig gyors, és erőteljes lépésekkel közeledett feléjük. Fekete stólája lebegett a felkavarodott levegőtől. Komor sápadt arca pedig nem sok jót ígért. Az egész jelensége sejtetett valami rosszat és sötétet. - Yoongi-hyung. - hajolt meg mesterével együtt Kook.

- Jimin! Azonnal velem kell jönnöd. - mondta, amint közelebb ért a pároshoz. - Útközben mindent elmondok.

- Én is csatlakozhatok? - kérdezte a legfiatalabb, a rózsaszínhajú aggódó tekintetét látva.

- Erre most nincs idő, ha jössz, jössz. - fordult meg azonnal az alvilág ura, és még gyorsabb léptekkel indult meg, mint amikkel érkezett.

Jimin próbálta leküzdeni a belső feszültséget, amit Yoongi hevessége okozott, és felkészíteni magát a legrosszabbra. Talán Taehyung komolyan megsérült? További károkat okozott magába? Vagy talán azt hazudta, hogy ivott a véréből? Egyre sötétebb és sötétebb gondolatok jutottak eszébe azalatt a pár pillanat alatt, amíg bátyja szótlan volt. Végül nem bírta tovább, a hangok a fejében szinte üvöltöttek. Már nem csak hyungja és öccse érzései dübörögtek benne, hanem a halandók gondolatai is bőre alá szivárogtak. Míg nem semmi nem maradt belőle, csak egy nagy emóció kavalkád.

- Elég! - kiáltotta el magát, és hirtelen elcsendesült minden. Az alvilág istene értetlenül fordult felé.  - Mond el mi történt, mert képtelen vagyok elnyomni ezt a rengeteg érzést.

- A közted és Taehyung között zajló incidens nyomott hagyott maga után. Megtört köztetek a lelki kötelék, amihez Tae annyira ragaszkodott, hogy a saját lelke is bele hasadt. - mondta végül a rózsaszínhajú baba arcát fürkészve.

- Jimin... - ragadta meg Jungkook mestere csuklóját. Szeme tele volt kérdéssel, szíve pedig féltékenységgel. - Milyen incidens?

- Most erre nem érünk rá. - fordult be Yoongi a félig nyitott folyosóra, ami Tae lakosztályára vezetett. Jimin hálás volt hyungjának, amiért nem kényszerült elmesélni az egész történetet a kontrollmániás ifjúnak.

Az átrium most is a szokásos nyugalmat árasztotta. Az apró halak épp olyan lassan és kifinomultan úszkáltak a vízben, mint bármelyik másik nap. Jimin torkában a gombóc egyre nagyobb és nagyobb lett, ahogy közeledtek a lakosztály bejárata felé. Az ajtó nyitva várta őket, és bent még mindig tömény vérszag terjengett. Ahogy belépett kezét orra elé tette, hogy tompítsa a számára oly kívánatos szagot.

Jungkookban rengeteg kérdés keringett. Nem értette mi történhetett, hogy megszakadt a lelkitársak között a kötelék. Ráadásul Jiminen semmi nem látszott. Féltékeny volt, és összezavarodott. A lakosztályba lépve rögtön megcsapta egy ismerős illat, a halál szaga. A harcmezőn sokszor találkozott ezzel az orrfacsaró illattal, de még mindig képtelen volt megszokni. Rögtön a forrását kereste, de sehol nem látott vért. Mellette Jimin eltakarta orrát, és szinte mozdulatlanságba dermedt.