(Jikook)
A világ születése egy isten születésével kezdődött. Előtte semmi nem volt, és ő ebbe a semmibe jött létre. Megteremtette a valamit, ő volt a valami. Jinnek hívta magát, ő lett a létezés istene. Szeretett saját szépségében, és eszményi voltá...
Jimin sóhajtva lépett ki a legifjabb isten lakosztályából, és macskaszerű, csendes járásával indult hátra se nézve. Tudta, hogy a magasabb férfi követi, még ha léptei pont olyan csendesek, és nyugodtak lettek volna, mint az övéi, akkor is tudta volna, hogy szorosan mögötte jár a másik. Egyszerűen érezte a csábító folyton hívogató illatát, szinte rezgett testük között a levegő a rengeteg belső vágytól, amit mindketten visszafogtak.
- Háromféle isten van. - kezdet bele Jimin az oktatásba. Nehezére esett beszélni, lélegezni, de ami legjobban nehezére esett, hogy tisztán tartsa a fejét a férfi iránti vágytól. - Van, aki mindenre az isteni erejét használja. Nem sétál a kastély folyosóin, nem nyitja ki az ajtót, és nem öltözik, vetkőzik, csak elillan oda, ahol lenni szeretne, int egyet a kezével, és már is megtörténik, amit szeretne. Ilyen Jin-hyung, és Namjoon-hyung. Nagyon ritkán tesznek valamit az erejük használata nélkül. Van, akinek a hangulatától függ, hogy használja a képességét. Hoseok-hyung, és Tae nagyon az érzelmeik uralta istenek, így az erejüket is eszerint használják. - magyarázta, miközben próbálta a mellkasában hevesen verdeső szívét lecsillapítani. A fiatalabb leplezetlenül árasztotta magából az érzéseket felé, és ez cseppet sem segített rajta. - És vannak, akik nagyon ritkán használják az erejüket. Ilyenek vagyunk Yoongi-hyung, és én. - fejezte be egy hatalmas öreg repedezett faajtó előtt megállva. - Ez a terem időtlen idők óta szolgálja a képességeink fejlesztését, határaink feszegetését. - nyitotta ki a nyikorgó zárat.
A teremben nem volt semmi különleges. Jungkook nem is értette, miért olyan fontos, hogy itt edzenek. Jimin elmosolyodva nézett végig rajta.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
- Mi az? - kérdezte Kook.
- Én sem értettem, mikor először voltam itt, de ez a terem sérthetetlen, így nyugodtan kiélheted az erődet benne. Árasztja magából a nyugalmat, ingerszegény, ezért segít koncentrálni. Ott látsz két kört a padlón. - mutatott a földre. Kook szinte biztos volt benne, hogy eddig nem volt ott semmi. - Próbálj meg, a lehető leggyorsabban átillanni az egyik helyről, a másikra! - adta fel az első feladatot, majd karba tett kézzel figyelte az izmos fiút. Jungkook belépett a körbe, és azonnal el is tűnt, majd a másik kör szélén meg is jelent.
- Ez megy. - jelentette ki csábosan elmosolyodva.
- Nem vagy elég pontos. - jegyezte meg szigorúan a rózsaszínhajú. - Még egyszer. - ráncolta a szemöldökét. A fiatalabb meglepődött, az eddig csábos, kacér vagy zavart Jiminnek hűlt helye volt. Most a komoly, és szigorú tanár szerepében tetszelgett. Igazából ez is tetszett neki. Eltudta képzelni, hogy a tanár bácsi elfenekeli, mert nem viselkedett jól. A gondolatra rögtön elvörösödött, amit a rózsaszínhajú azonnal ki is szúrt. - Jungkook! - szólt szigorúan. - Koncentrálj!
- Igen is, Mester... - érkezett a búgó hangú válasz, amit Jimin most nem fogadott jól. Ajkai idegesen összepréselődtek, és abban a pillanatban Kook hátába belehasított a fájdalom, melytől üvöltve rogyott össze. - Ez mi volt? - kérdezte lihegve.
