Ego

Túl gyors tempó

+18

Jimin szokás szerint összegömbölyödve aludt. Körül ölelte valami biztonságot nyújtó meleg, és egy orrát csiklandozó, kellemes illat, Jungkook illata. Imádta ezt az illatot, mosolyogva bújt a meleg, de felettébb kemény párnájához. Hiába helyezkedett, csak nyomta, csak bökte itt-ott valami. Morcosan nyitotta ki a szemeit.

- Jó reggelt, álomszuszék. - mosolygott huncutan fénylő szemekkel Jungkook. Jimin döbbenten ült fel, és meglepetten nézett körbe. - Mielőtt letámadnál... - cirógatta meg az idősebb szép, finom ívű nyakát. A keze nyomát libabőr követte. - ...Tegnap kidőltél, és idehoztalak, hogy pihenhess egy kicsit.

- Miért? - kérdezte elhúzódva a továbbra is őt becézgető kéztől. Arca már így is felforrósodott, és abban is biztos volt, hogy kipirult miatta.

- Tudod azt ígérted, hogy az ágyamba töltöd az éjszakát, mester. Habár nem gondoltam, hogy ilyen sokat kell várnom, és nem is egészen ilyennek képzeltem, de végre veled lehettem, és egyenlőre ez is elég volt. - Jungkook szavai Jiminben rengeteg érzelmet indítottak útnak. Olyan rég hallotta a fiú hangját, hogy a fülében szinte táncoltak a szavak. A mellkasa összeszorult, ahogy felfogta, mennyire hiányzott neki ez az ifjú csődőr. Szemei az izmos testről a formás ajkakra tévedtek. Minden érzése közül egy sokkal hangosabb volt, ordított a többi között. A vágy, hogy megcsókolja a fiút, hogy végre érintkezzenek, egyesüljenek.

Talán a rengeteg magányosan töltött év okozta, de most hagyta, hogy vágyai szabadjára induljanak, és keze nagyon lassan mozdult Jungkook arcához. Finoman végig simította az éles arcvonalát, majd egész közel hajolt, és pisze orrával kedvesen megsimogatta a másik nyuszi orrát. A fiú illata valami őrjítő volt.

Érezte az ujjai alatt a heves szívverését, az arcán a forró szinte kapkodó légzését, és a barna szemekben úgy csillogott a vágy égető fénye, hogy szinte elemésztette. Arról nem is beszélve, amit a lelkéből árasztott, az a mérhetetlen beteljesületlenül hagyott sóvárgás, amit iránta érzett hízelgő, és ijesztő is volt egyszerre.

Ennek ellenére Jungkook nem mozdult, hagyta, hogy Jimin maga döntsön úgy, akarja őt, az ajkait és a testét. Minden idegszála megfeszült, már csak attól, hogy az idősebb gyönyörű arca olyan közel volt hozzá. Megőrjítette minden bőrét csiklandozó levegővétel. A férfi illata, ami egész éjszaka kísértette, és a melegség, amit a teste árasztott, élete legkeményebb éjszakáját okozta neki. Végül Jimin hirtelen eltávolodott, és a következő pillanatban már a szoba másik felében állt. Jungkook ismét csalódott. Sokadjára érezte azt, hogy a rózsaszínhajú kitép egy darabot a mellkasából. Olyan nagy lyuk tátomgott a helyén, hogy néha azt hitte felemészti ez az üresség.

- Jó reggelt... - szólalt meg kicsit rekedten Jimin. A fiatalabb meglepetten kapta fel eddig szomorúan lelógatott fejét.

- Jó reggelt Jiminie! - lépte át az ablakpárkányt Hoseok. - Neked is Kook. - biccentett kicsit elkomorodva. - Tegnap már kerestelek, de öcsénk nem találta alkalmasnak, hogy zavarjalak.

- Sejtem miről van szó. - mosolyodott el fáradtan az érzések istene. - Azt szeretnéd, ha feloldanám Yoongi érzéseinek bilincsét.

- Pontosan. Van rá valami mód, hogy... - sétált lassan Jimin felé a napsugár istene. A rózsaszínhajú egy szoros ölelésbe vonta őt.

- Bátyjám, nagyon szeretnék segíteni, de félek alig maradt bennem erő. Pihennem kell még egy kicsit. - suttogta könnyes szemekkel. - Sajnálom.

- Nincs semmi baj. Nem haragszom. - lépett távolabb az idősebb. Ahogy meglátta a legördülő könnycseppeket. - Ennyire rossz a helyzet?

- Sajnos igen. - bólintott. Jungkook értetlenül figyelte idősebb testvéreit.