Függőség

546 75 7
                                    

+18

Jimin sóhajtva lépett az átrium füvére. Egy része minden áron megakart fordulni, és messze kerülni a veszélytől, amit a vizek ura jelentett. Egy másik sötét része pedig, kényszeresen közel szeretett volna kerülni hozzá, érezni a vérének ízét az ajkain, és olyan szenvedélyesen egyesülni, ahogy csak bír. Lépései megfontoltak és lassúak voltak. Épp ezért a fiatalabb türelmetlenségében elé rohant, hiszen már kínzóan hosszú percek óta, egyre erősebben érezte az érzések istenének finom édes illatát. Nem bírt tovább várni rá.

- Végre itt vagy. Már reggel üzentem, mi tartott eddig? - kérdezte szoros ölelésbe zárva a rózsaszínhajút.

- El se akartam jönni. - lépett távolabb Jimin, amikor fülében dübörögni kezdett a másik gyors szívverése. - Csak Jungkookot magára akartam hagyni egy kicsit, hátha kitisztul a feje.

- Elég nehéz fejűnek tűnik. - jegyezte meg Tae vigyorogva.

- Ennek te örülsz? - mosolyodott el Jimin is.

- Ha emiatt hozzám menekülsz, akkor igen. - simított érzékien az alacsonyabb tarkójára, és olyan közel húzta, hogy az ajkaik majdnem találkoztak. - Nem érdekel, ha csak azért akarsz, mert ő felizgatott, amíg megkapom, amit akarok.

- Tae ez így nem helyes. - suttogta Jimin remegő hangon. Teste még mindig tüzelt az átkozottul szemtelen Kook miatt, a kék hajú ujjai pedig finoman simogatták tarkóját, amitől libabőrös lett az egész háta.

- Ígérem, senki nem tudja meg. - húzta az elsötétített szobába, ahol már semmilyen kíváncsi tekintet nem követhette őket.

Jiminben feltámadt valami rossz érzés, de messze elhessegette, és inkább a formás és puha szájra tapadt. Hevesen csókolta a másikat, miközben erővel tépte le a vékony köntöst, amit Tae viselt. Róla úgy repült le a ruha, mintha soha nem is hordta volna.

Nem jutottak el az ágyig. Jiminben túl sok, és túl régi feszültség tombolt, ahhoz, hogy vissza tudja fogni a szenvedély áradatot. Úgy nyomta a fiatalabbat a hideg talajra, hogy a márványpadlón apró repedések törtek fel. A kék hajúnak már esélye se volt elmenekülni, még a helyzetükön se tudott változtatni. Jimin volt az idősebb, így az erősebb is. Csak hagyta, hogy kiélje rajta a vágyait. A rózsaszínhajú nem is váratta sokat, egy szemvillanás alatt a merevedésén ült. Olyan szűk, és forró volt belül, hogy Tae azonnal eltudott volna élvezni. Ám mint mindig, amikor Jiminnel volt, valami most is visszafogta, ott tartotta az orgazmus mezsgyéjén, de nem engedte átlépni azt, amíg Ő meg nem kapta, amit akart. Csak mozgott rajta olyan hevesen, és vadul, mintha egy igazi bikát lovagolna. Arca kipirult és nyögései egyre hangosabbak lettek, míg végül teste megfeszült, és élvezetével beterítette Tae mellkasát. Ekkor a fiatalabb is átlendülhetett végre, és egy hosszú kifacsaró kielégülés után fáradtan ernyedt el a hideg, megtört padlón. Jimin lihegve dőlt mellkasára, és ettől már nem is lehetett volna boldogabb.

Csendes percek teltek el. Percek, amik megteltek a kihűlt szenvedély után hagyott kérdésekkel, egyre hangosodó zavaró, és vádló gondolatokkal. Végül Jimin törte meg a számára cseppet sem nyugtató hallgatást.

- Sajnálom... - nézett fel a kék hajúra sötét szemekkel. - Remélem nem fáj sehol. - emelkedett fel a hevesen verdeső mellkasról, miközben alaposan átnézte a másik testét.

- Ne aggódj, hozzá szoktam már, hogy nem tudod visszafogni magad. - mosolyodott el. - Habár Jungkook miatt, most még hevesebb lettél.

- Ennyire nyilvánvaló? - állt fel magára terítve a másik kissé megszaggatott köntösét. Tae rögtön követte egykori mesterét.

EgoWhere stories live. Discover now