(Jikook)
A világ születése egy isten születésével kezdődött. Előtte semmi nem volt, és ő ebbe a semmibe jött létre. Megteremtette a valamit, ő volt a valami. Jinnek hívta magát, ő lett a létezés istene. Szeretett saját szépségében, és eszményi voltá...
Jin csattogtatva pakolt a lakosztályában. A rózsaszínbe burkolózott Barbie házszerű, hatalmas szoba most a legkevésbé sem illett a dühöngő, és parancsolgató énjéhez.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Hogy titkolhattad előlem? - kérdezte egy üveg rizspálinkát előpakolva, és egy nagy pohárral töltve belőle.
- Nem titkoltam, csak hagytam, hogy a dolgok a saját medrükben haladjanak. Te meg elvileg, úgyis tudsz mindenről. - Jin meghúzta a poharat, majd erősen a pulthoz csapta.
- Kivéve, ha megbízom valakiben annyira, hogy az éjszaka eseményeit az ő szemeire bízzam. - mondta összeszűkült szemekkel. - Hogy árulhattál így el?
- Mondom, hogy nem, csak hagytam, hogy ők oldják meg. Nem kell mindenbe beleavatkoznod. Tudom, hogy mennyire utálod a főnököt játszani. - sétált a másikhoz, és nagyon közel megállt előtte. Ujjával finoman letörölte a maradék italt a formás telt ajkakról.
- Utálom, de néha muszáj. - kapta el a fejét mérgesen az idősebb. - Nam, nekem kellene eldönteni, mit hagyok a saját medrében sodródni. Tudod, hogy látom a jövő egy részét, így képes vagyok olyan döntést is meghozni, amit más nem.
- Például, hogy Jungkookot száműzöd? - ráncolta egyet nem értően a szemöldökét.
- Nem száműztem, hanem esélyt adtam, hogy megtanulja kezelni az erejét. - javította ki ismét pohara felé nyúlva a mindenek ura.
- Mindketten tudjuk, hogy nem csak ez az oka. Miért akarod őket szét választani? - faggadta tovább Namjoon. Ő volt az egyetlen, aki feltehetett a teremtés istenének ilyen kérdéseket, büntetlenül, habár mindig kapott érte pár kellemetlen tekintetet, és megjegyzést is.
- Nem akarom. De miért is te vonsz felelősségre, te aki elárultál? - ürítette ki a maradék italát.
- Szeretlek, és tudom, hogy minden döntésednek oka van, de most nem értem miért teszed. - sóhajtotta közelebb lépve szerelméhez.
- Mert, ha most bimbózik ki a szerelmük, akkor elpusztítják az egész világot. - adta be a derekát Jin, majd a pult felé fordulva, ismét töltött magának.
- Tessék? - kérdezte döbbenten Namjoon.
- Amíg Jungkook képtelen higgadtan kezelni az érzéseit, újra, és újra világháborút robbant, minden veszekedés köztük. Jimin heves és impulzív. Jungkook pedig nehezen tudja kifejezni mit akar. Folyton szenvedélyes vitáik lennének, majd szenvedélyes együttléteik. Közben a világ pedig lassan felemésztené saját magát. - hadarta, kezében hevesen rázva a poharat. - Érted már?
- Én... - pislogott döbbenten Namjoon. - Sajnálom, hogy nem hagytam rád a döntést. Nem gondoltam, hogy ekkora katasztrófa lesz.
- Holnap összehívok egy tanácsot. Ideje helyre tennem mindenkit. - sóhajtotta gondterhelten Jin. A sötétség istene finoman masszírozni kezdte a feszült vállakat.
