Ego

A legvidámabb isten

+18

Hoseok fénye beragyogta az egész földet. A virágok miatta nyíltak, és az emberek mosolyogva néztek a meleget sugárzó ég felé. Hoseok fénye volt az is, ami beragyogta Jungkook izmait, hogy Jiminnek utat mutasson, és az ő fénye melegítette fel a holtsápadt Yoongi bánatos arcát is. Most ez a fény kutatott, kereste Jimint az árnyak között. Aggódott érte, és kitartott öccse mellett bármi legyen is, ami aggodalomra adott okot Yoonginak.

Ám Jiminen nem látszott semmi változás, pedig napokig követte a mindent látó szemeivel. Pusztán a legfiatalabb öccsükkel folytatott aranyos civakodás keltette fel figyelmét, de azt szórakoztatónak találta, nem aggasztónak.

Jungkook ugyanis, gyermeki énjéből, igen hamar lépett a kamasz korba, ezzel sok borsot törve mestere orra alá. A perverz megjegyzések száma pedig, nem csökkent, csak nőtt. Ráadásul a fiú kezdett ráébredni a saját szexualitására, és a Jiminre gyakorolt hatására. Hoseoknak vicces volt nézni azt, ahogy Jimin a saját teremtményét képtelen elviselni.

Míg egyik nap furcsa dolog történt. A rózsaszínhajú az árnyak között bujkálva szökött meg tanítványa folyton figyelő, és zavarba ejtő tekintete elől. Remegő kezekkel vágott át a Tae otthonába vezető félig nyitott folyosón, és szinte feltörte az ajtaját.

A vizek ura döbbenten ugrott fel kényelmes szófájáról, és megfagyva nézett az érkező haragos szemeibe.

- Meddig akarsz még kínozni? - kérdezte számon kérő hangon. - Ahányszor próbállak elérni, vagy találkozót megbeszélni, hirtelen mindig nagyon elfoglalt leszel.

- Jimin... mindketten tudjuk, hogy ez nem mehet így tovább. - sóhajtotta Tae komoly tekintettel. Jimin eltökélten megrázta a fejét, és közelebb lépett.

- Tudom mit akarsz... és meg is adom neked, csak ne hagyj cserben. - nyitotta szét ruháját, és engedte le vállán a finom anyagot, míg az a földre hullt. Porcelán fehér bőrén szinte világított a napfény. Tae leplezetlenül nézett végig Jimin csodálatos testén. - Kielégítelek, ha adsz a véredből. - Ezt hallva Tae nyelt egy hatalmasat, és nehezen találta meg a helyes szavakat.

- Nem lehet. - fordult el hevesen kapkodva a levegőt. Tagadhatatlanul hatással volt rá az alacsonyabb. Már a gondolattól is merevedése volt, hogy végre megkaphatja őt.

- Kérlek... - mosolyodott el csábosan és sóhajtva végig simított a testén. A kék hajú menekülő utat keresve lépett hátrébb. - Értsd meg, mióta Jungkook itt van... én alig bírok magammal. Érzem, hogy valami ki akar törni.

- Talán hagynod kéne, hogy kitörjön. - vágta rá, már egészen a falnak szorulva.

- Nem! - dörgött Jimin eddig bájos hangja, úgy, hogy beleremegtek a falak. - Kérlek, még adj egy kis időt, még nem állok készen. - lépett közelebb, és kezével finoman a másik tarkójára simított. - Csak egy kis időd kérek. - suttogta már Tae ajkaira.

A kék hajú mindent feladva, úgy kapott a formás vastag száj után, mintha éhezne. Csókolta, hosszú percekig a másikat. El nem engedte, mert félt, hogy akkor elillan. Erre a csókra várt, és erre az érintésre évszázadok óta. Ha évszázadokig tartott volna ez a pillanat, akkor is kevés lett volna. Elhessegetve a helytelenítő gondolatokat, finoman az ágy felé vezette az apró testet, majd saját súlyával a matracnak nyomta a rózsaszínhajú férfit. Kezei szüntelenül simogatták a puha bőrt, és a feszes izomzatot, ami Jimint olyan ellenállhatatlanná tette. Érezte a részegítően finom illatát, és az édes ízét ajkai között. Szebb volt, mint bármilyen álom. - Pontosan tudom mire vágysz. - vált el mosolyogva tőle az érzelmek istene. Lábával átkulcsolta a másik derekát, és egy határozott mozdulattal fordított helyzetükön.  Finoman lefelé csúszott egész testével a fiatalabbhoz simulva, és kemény merevedését szorosan kezébe vette. Tae lélegzetét visszafojtva figyelte őt. Az érzelmek istene először finom csókokat lehelt combjára, csípőjére, majd éles fogait mélyen belevájta húsába. Tae meglepetten nyögött, és hátra döntötte a fejét. Eközben Jimin hatalmas kortyokat nyelt a finom vérből, ami a benne kiszabadulni vágyó érzéseket, lassan, de biztosan lecsillapította. Amikor végzett megkönnyebbülve sóhajtott, és apró csókot lehelt a kőkeményen várakozó merevedésre.