(Jikook)
A világ születése egy isten születésével kezdődött. Előtte semmi nem volt, és ő ebbe a semmibe jött létre. Megteremtette a valamit, ő volt a valami. Jinnek hívta magát, ő lett a létezés istene. Szeretett saját szépségében, és eszményi voltá...
A halk sutyorgás, egyre hangosabbá vált, míg már betöltötte a kör alakú aulát.
- Te okoztad ezt az egészet, hát most segíts hyung! - lépett előrébb feszülten Tae.
- Felejtsd el! - rázta a fejét, keresztbe téve karját Yoongi. - Én csak segítettem egy elméleti kérdésben Jiminnek, hogy neked köszönhetően a gyakorlatba került a helyzet, az már a te bajod. - mondta szinte unottan, majd sóhajtott. - De igaza van Namjoonnak. Be kell fejeznetek ezt.
- De, hogy? - kapta el ismét a karját. Az idősebb szemei figyelmeztetően megvillantak. - Segíts, én képtelen vagyok nemet mondani neki.
- Ismétlem, felejtsd el! Így is van elég bajom. - intette Yoongi, és elindult a saját lakosztálya felé. A vizek istene most már nem próbálta meg visszatartani őt, csak csendben követte. - Az új fickó miatt egyre több a zavargás a földön. Rá kell jönnöm, hogy tudnám jobban kordában tartani őket.
- Bármit kérhetsz! - sietett mellé Taehyung. - Amúgy is a te hibád az egész. - motyogta az orra alatt.
- Tessék? - háborodott fel, már a fekete üveg folyosón sétálva Yoongi. Taehyung nem szeretett idejárni. Ijesztőnek találta bátyja otthonát. A fekete falakat pókhálószerű lámpahálózatok világították be, és csupán egy ablaka volt az egész toronynak, azt is mindig vastag sötétítő takarta. Ahogy a lakosztályba léptek, már szinte rázta a hideg attól a gyászos hangulattól, amit a hely sugárzott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Úgy értem, végül is te voltál, aki elvette tőle a szerelmét. - állt meg az ajtóba. Yoongi nem nézett hátra, egyenesen az emeleti hálójába tartott. Kimerült volt, és amúgy sem érdekelte öccse baja.
- Nem teszek senkivel kivételt, és így is tovább hagytam életben, mint az természetes lett volna. - fordult vissza a lépcső tetejéről. A kék hajú szemeiből sütött a kétségbe esés, és lekonyult ajkakkal lépett előrébb.
- Yoongi-hyung, ha nem állítom le Jimint, Namjoon el fogja mondani Jinnek, és akkor mi lesz velem? - nedvesedtek be szemei. A szavai elérték céljukat. Az alacsonyabb hajába túrva sóhajtott.
- Segítek, de most hagyj magamra. - mondta rekedtes hangon, majd indult hálójába. Tae mosolyogva fordult ki a lakosztály nyikorgó ajtaján. Tudta, hogy bátyjának, természete ellenére, vaj szíve van. Vidáman haladt végig a folyosón, és úgy döntött ma igen aktív lesz a lelkek segítésében, hogy meghálálja bátyjának a segítséget.
Eközben Jimin a hegy túloldalán, egy szirten ücsörgött. Itt tisztább volt a levegő, és tökéletesen láthatta az alatta nyüzsgő emberek életét, anélkül, hogy veszélyesen közel kellett volna kerülnie hozzájuk. Próbálta lecsillapítani a kedélyeket, a földi harcoskedvet pedig feledtetni, de ereje, meg se közelítette a régi önmagát, és a makacs halandók, csak mentek a saját fejük után. Sóhajtva dőlt hátra, és inkább a csodás tiszta eget figyelte.
