(Jikook)
A világ születése egy isten születésével kezdődött. Előtte semmi nem volt, és ő ebbe a semmibe jött létre. Megteremtette a valamit, ő volt a valami. Jinnek hívta magát, ő lett a létezés istene. Szeretett saját szépségében, és eszményi voltá...
Taehyung még mindig Jimin hatása alatt volt, mikor az alvilág előkapujába érkezett. Nyakán végig simította hosszú ujjait, így próbálta feledni, a vágyait felhevítő érzést. Mikor Jimin a tanítójává vált, még önmaga volt. Úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére. Azt éreztette vele, hogy ő a legfontosabb. De sajnos azóta sok minden megváltozott.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
A jajgató lelkek, hamar vissza repítették emlékeiből a valóságba. Dolga volt, és most ez volt az első. Próbált minden lélekre egyenként koncentrálni, megnyugtatni, megbékéltetni őket, és irányt mutatni nekik a túlvilágba. Már épp a munkája végéhez ért, amikor felkavarodott mellette a levegő, és egy magas alak jelent meg a semmiből. Taehyung azonnal meghajolt, ahogy tekintete találkozott Namjoon tiszteletet követelő, fekete íriszeivel.
- Namjoon-hyung! - köszöntötte kis meglepettséggel a hangjába. - Minek köszönhetem a kitüntető látogatásod.
- Tudod, az én Holdam fénye világítja meg a sötét éjszakát. Ez a fény, az én mindent látó szemem. - kezdett el járkálni, állát simogatva a sötétség istene.
- Igen, bátyám, tudom. - bólintott Tae, követve a magas alakot.
- A lakosztályodat is, az én holdam fénye ragyogja be éjszakánként. És nem kerülte el a figyelmem, hogy időközönként, valami az útjában áll ennek a fénynek. Mintha nem akarnád, hogy lássam mi történik odabent. - állt meg, szemeit a másik tekintetébe mélyesztve. A kék hajú szája szólásra nyílt, de szavai határozatlanok voltak.
- Ugyan, ne legyél paranoiás testvér. - mosolygott bizonytalanul.
- Sok minden vagyok, öcsém, de paranoiás nem. - szűkítette össze mindent tudó szemeit Namjoon. Arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyára, szerelmes légyottjaid állnak a bujkálás hátterében. Ám valami furcsát éreztem az éjszakai szélben. Egy félreismerhetetlen illatot. A hallhatatlan vérünk aromákkal teli illatát. - indult ismét lassú, gondolkodással teli útjára. Tae csendben követte. - Ami furcsa, hogy ebbe az illatba, erősen éreztem a tenger szagát. Egyből tudtam, hogy te vagy a forrása...
- I-itt valami félreértés lesz. - dadogta zavartan a kék hajú.
- Öcsém. - fordult szembe ismét a fiatalabbal Namjoon. Az alacsonyabb, figyelmetlenségében a másik izmos mellkasának sétált, ezzel még jobban zavarba hozva magát. - Egyenesen megkérdezem. Mit műveltél ma éjszaka? - Tae szemét lesütve várt a válasszal. - Kérlek, ne hagyd, hogy én találgassak...
- Adtam a véremből valakinek. - sóhajtotta gondterhelten. - De hidd el, jó okom volt rá.
- Ha Jimin képtelen megküzdeni a fájdalommal, amit annak a halandónak az elvesztése okozott, nem méltó az érzések istene címre. Ha pedig ennyire fél, a jövőbeli érzelmeitől, akkor még inkább gondot jelent a gyengesége. - tette, a nehéz terhet cipelő vállra kezét Nam.
