(Jikook)
A világ születése egy isten születésével kezdődött. Előtte semmi nem volt, és ő ebbe a semmibe jött létre. Megteremtette a valamit, ő volt a valami. Jinnek hívta magát, ő lett a létezés istene. Szeretett saját szépségében, és eszményi voltá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Yoongi elgondolkodva figyelte, a fekete ágyneműben mozdulatlanul fekvő öccsét. A rózsaszín hajszálak, és az eddig csodás pirospozsgás bőr, egyre fakóbbnak tűnt, a furcsa repedések, pedig szünet nélkül gyarapodtak. Jimin egyáltalán nem látszott valódinak, sem élőnek. Sóhajtva temette fejét kezei közé. Túl sokáig tartott, és aggasztóan festett a helyzet. Hirtelen felkapta a fejét, messziről határozott lépések hangját hallotta, amik csak egy emberhez tartozhattak. Idegesen indult lefelé hálója lépcsőjén, és ahogy a lakosztályba ért, már érezte az érkező illatát, ami még feszültebbé tette. Gyors léptekkel szelte át a hatalmas sötétségbe burkolózó szobát, és az ajtónak feszülve elfordította a zárat. A kilincs ebben a pillanatban mozdult meg, de már hiába. Yoongi kifújta az eddig bent tartott levegőt, és megkönnyebbülten lépett hátrább.
- Yoongi-hyung bent vagy? - érkezett az ajtó másik oldaláról a kérdés. A túlvilág ura tisztában volt vele, hogy felesleges hazudnia, ahogy ő megérezte az érkezőt, az is pont úgy tudta, hogy a túloldalon áll, és hezitál.
- Igen, de most nem alkalmas... - mondta végül, de nem mozdult várta, hogy menjen el a másik.
- Hyung... én sajnálom. Tudom, hogy haragszol rám. Túl sok mindent vágtam a fejedhez, de értsd meg Jiminnek nem lehet nemet mondani. Te is tudod milyen amikor azokkal a nagy boci szemekkel rád néz, és lebiggyeszti azokat a gyönyörű vastag ajkakat. - dőlt az ajtónak Taehyung.
- Nem haragszom... - mondta türelmetlenül az idősebb.
-Persze, akkor csak azért nem engedsz be, mert nagyon "elfoglalt" vagy. - forgatta a szemeit a kék hajú. - Ugyan mi dolgod van ilyenkor?
- Nem hiszem, hogy közöd lenne hozzá. - morogta Yoongi, egyre rosszkedvűbben.
- Hadd találjam ki csak ülsz a sötét szobába, és mérgesen nézed a sötétítővel eltakart ablakot, ahogy mindig. - ütött tenyerével az ajtóra. - Nyisd ki!
- Tae... ez most tényleg nem jó. Történt valami, és... most nem alkalmas, oké? - kezdett el, fel alá járkálni. Nem akarta megbántani a fiatalabbat, mert tudta, hogy akkor soha nem rázza le.
- Mi történt? Minden rendben? - kérdezte ideges hangon a vizek ura. Yoongi ismét habozott, ami hiba volt, mert a következő pillanatban felkerekedett a szél, és előtte állt a kék hajú isten. - Hadd segítsek!
- Francba! - morgott, ahogy meglátta az aggódó sötét szemeket. - Taehyung tudod, hogy nem illik, így betörni máshoz, főleg, hogy nem engedtelek be? Mit képzelsz? - kérdezte felháborodva. A fiatalabb szomorúan lehajtotta a fejét.
- Én csak segíteni akarok... - mondta, majd hirtelen felkapta a fejét. Egy édes csábító illatot érzett, amit bárhol felismerne. - Jimin... - suttogta a háló felé nézve. - Miért van nálad? - fordult vádlóan az idősebb felé.
