Gyűlöllek, Szerelmem

6.

- Épp most árultad el magad- szólalt meg halkan, majd a tarkómat megragadva magához húzott és megcsókolt.
Azt se tudtam, mit reagáljak erre. Még a felsőtestének látványát se dolgoztam fel. Erre ideül mellém és megcsókol. Amíg az agyam próbálta felvenni a ritmust a dolgok történésével (jelzem, sikertelenül- még mindig a félmeztelen Uchihát láttam magam előtt), addig ajkam autómatikusan visszacsókolta őt. Kezem izmos hasára csúsztattam, mire majdnem elolvadtam már csak az érintéstől is. Itachi egyik kezével a combomat simogatta, másikat pedig még mindig a tarkómon tartotta, mintha félt volna attól, hogy megszakítom a csókunkat. Pedig eszemben sem volt. Csak élveztem ujjainak és ajkának minden érintését, ameddig a levegőhiány közénk nem állt.
- Egy szót se!- figyelmeztettem, mielőtt bármit beköpött volna a viselkedésemre.
Ezúttal megfogadta, amit tanácsoltam és mosolyogva nézte a rákvörös arcomat, majd tekintette lennebb tévedt, mire zavartan tettem karba a kezem.
- Azért azt még ne...- mondtam kínosan festve.
Itachi jól szórakozott rajtam a jelek szerint, mert rögtön felnevetett.
- Látom, nem sietsz- jegyezte meg.
- Még előttem az élet. Kivéve, ha kinyírnak... akkor érdemes lenne sietni- gondolkoztam hangosan, mire Itachi megfogta az egyik kezem.
- Te folyton arra gondolsz, hogy mikor nyírhatnak ki?
- Abban a hitben nőttem fel, hogy bármelyik pillanatban megölhetnek. Még jó, hogy gyakran jár ilyeneken az eszem.
- Akkor ezt ki kell vernem a fejedből- súgta a fülembe.
Ezúttal a derekamnál fogva szorított magához, mire karjaimmal körülfontam a nyakát. Itachi a nyakamat kezdte csókolgatni, aminek hatására a hasamban élő lepkeraj heves tombolásba kezdett. Mindennek a tetejébe a szívem is kezdett egyre hevesebben verni, főleg amikor Itachi becsúsztatta egyik kezét a felsőm alá és végigsimított a meztelen hátamon. Konkrétan az egész testem libabőrös lett erre. Aztán eszébe jutott, hogy nem csak a nyakamat kellene csókolgatnia és ismét lecsapott az ajkaimra. Egy pillanatig sem ellenkeztem. Hagytam, hogy megszabadítson minden ruhadarabomtól, miközben én is igyekeztem levenni róla azt, ami még rajta volt.
Azon az éjjel minden értelemben megpecsételtük a kapcsolatunkat.
Reggel a mellkasán feküdve ébredtem. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és legszívesebben visszaaludtam volna, de az Uchiha nem engedte.
- Akira, felejtsd el az alvást egy időre. Ki kell szívnunk az Egyfarkút a jinchuurikijéből- emlékeztetett újdonsült párom.
- Jó jó tisztában vagyok vele...- kászálódtam fel.
Elkezdtem felöltözni, folyamatosan az Akatsuki sűrű programját és megannyi teendőit átkozva, amit Itachi szórakozottan hallgatott. Amikor mindketten elkészültünk megálltam vele szemben.
- Mondtam már, hogy utálom az Akatsukit?- kérdeztem.
- Még nem.
- Akkor készülj fel rá lelkileg, hogy a későbbiekben ezt gyakran fogod hallani tőlem.
- Nem bánom, nekem se a szívem csücske- ismerte be.
Egy utolsó csókot váltva elindultunk a megbeszélt helyre. Amikor Pain közölte, hogy ez az egész három napot és három éjjelt vesz igénybe, kedvem lett volna sorra leütni a társaság minden tagját és eltűnni a fenébe. De mivel moderálnom kellet magam, csak gondolatban küldtem el mindenkit a picsába, és hozzáláttunk az elszíváshoz. Három napig egy helyben állva csinálni ezt a hülyeséget? Mire vállalkoztam, te jó ég?