Gyűlöllek, Szerelmem

10.

Naruton látszott, hogy szeretne mondani valamit, ami a vígasztalásomat szolgálná, de nem tudott mit kitalálni. Nem hibáztattam érte. Fordított esetben és se tudtam volna mit mondani neki. Csak ültünk ott egymás mellett, miközben ő próbált szavak nélkül, gesztusokkal megnyugtatni. Mindeközben én folyamatosan a gyűlölt és mégis mélyen szeretett Uchihámra gondoltam.

-Itachi szemszöge-

I

degesen haladtam tovább előre. Jól tudtam, hogy mindent elcsesztem. De egyszerűen képtelem lettem volna ezt közölni vele. Annyira boldog volt, hogy végül engem kapott társának. És olyan cuki volt, ahogy elpirult azon az estén, amikor először megcsókoltam. Ő tényleg szeretett, legalább annyira, mint én őt. De most ezzel összetörtem a szívét. Tudtam, hogy nem élhet örökké hazugságban, eddig mégse voltam képes elmondani neki az igazat a szüleivel kapcsolatban. Ha már a legelején közöltem volna vele, talán meg tudott volna nekem bocsátani. De most már erre esélyem sincs, és nem is várhatom el tőle. Azok után, amit vele tettem, nem érdemlem meg a szeretetét.
- A francba!- mondtam ki hangosan.
Sasuke a következő percben rámtámadt. Könnyedén hárítottam az akcióját, de nem volt semmi kedvem most ellene küzdeni.
- Sasuke! Ezt későbbre kell halasztanunk- mondtam, de az öcsém nem hallgatott rám.
- Még mit nem! Azóta a nap óta erre várok- kiáltotta megvillantva a Sharinganját.- Egészen idáig azért edzettem, hogy legyőzzelek.
- Ez mind szép és jó, de most van fontosabb dolgom is.
- Csak, hogy tisztázzuk, nem érdekel a barátnőd. Ő is csak valami elmebeteg lehet, ha összeállt veled.
- Őt ne sértegesd, öcskös, mert megbánod- figyelmeztettem.
- Értékelném, ha végre rám támadnál. Ha kell addig jártatom a szám róla, amíg elég motivált nem leszel a harchoz.
Igaz, hogy azt terveztem, engedem, hogy megölj, Sasuke, de... a francba is, most nem lehet! Még nem. Először beszélnem kell vele.
Viszont ő hajthatatlan volt, ezért kénytelen voltam harcba szállni vele. Pedig erre most egyáltalán nincs időm.
Nem telt bele sok idő, mire mindketten elfáradtunk. Mivel gyilkos szándékkal támadt rám, én sem vehettem félvállról. Nem kis chakrát kellett felhasználnom ellene. Egy elsöprő villám típusú támadásra készült, amit a Susano'o- val akartam kivédeni. Ekkor hirtelen előttem termett Akira és a Rinneganjával elszívta Sasuke ninjutsuját. Valahonnan Naruto is előkerült és az öcsémhez sietett. Reménykedve pillantottam Akirára, aki egy sóhaj után megszólalt.
- Először is, bocs Sasuke, de nem fogom hagyni, hogy végezz vele. Másodszor...- fordult felém- tartozol nekem egy kurva hosszú és legalább annyira őszinte magyarázattal. Aztán eldöntöm, hogy megbocsátok neked, vagy felkötöm magam, mert az biztos, hogy veled nem tudnék végezni.
Hozzáléptem és lenéztem rá.
- Amikor Paintől megkaptam a küldetést, fogalmam sem volt arról, hogy a jövőben így fogok érezni irántad. Nem akartalak megbántani, ezért nem mondtam el az elején, hogy én voltam az, aki... Nem akartam, hogy csalódj bennem. Pedig tudtam, hogy képtelen lennék egy életen át hazudni neked, és nem is szerettem volna. Gondoltam, elmondom az igazságot, mielőtt engedném Sasukénak, hogy végezzen velem, de történt egy kis bökkenő. Ugyanis azzal nem számoltam, hogy időközben beléd szeretek. Tudom, hogy nem kérhetem a bocsánatodat, és hogy ezzel nem érek el sokat, de... őszintén sajnálom. Nem igérhetem meg, hogy ezentúl boldoggá teszlek és vigyázok rád, pedig legszívesebben ezt tenném. De nem érdemlem meg, hogy megbízz bennem ezek után.
Hosszú magyarázatomra hallgatással válaszolt, ami egy idő után kezdett zavaróvá válni. Hirtelen felnézett rám, ekkor észrevettem az arcán lefolyó könnycseppeket.