Gyűlöllek, Szerelmem

13.

Mivel üldöztek minket, lehetőségünk sem volt megállni pihenni. Habár szerettünk volna egyre gyorsabban és gyorsabban haladni, ez lehetetlennek bizonyult ebben a helyzetben.
- Itachi, egyre közelebb vannak- mondtam aggódva.- Ha ilyen tempóban haladnak, utól fognak érni.
- Akkor nincs mit tenni, harcolnunk kell- szólalt meg Itachi.
- Hurrá. Másra sem vágyom, mint harcolni Uchiha Madara ellen...
Nem volt sok idő panaszkodni, ugyanis ahogy azt előre megfejtettem, pár perc múlva beértek minket. Egy távolsági támadással indítottak, hogy ezzel megállásra kényszerítsenek minket. Még soha életemben nem láttam ekkora területre kiható tűz típusú támadást. Még nekem is nehezemre esett elegendő vizet küldeni ellene, pedig a víz típusú technikákban profi vagyok. A jutsum végeztével egyből felugrottam és szembetaláltam magam Uchiha Madarával. Amint észrevettem, Hidan feltartóztatta Itachit, így nekem kellene elbánnom Madarával. Miért érzem úgy, hogy ez nem fog sikerülni?
- Tőled kellene megkapnom a szemeimet?- kédezte.
- Félreértés ne essék, ezek nem a te szemeid- szóltam rá.- És nem fogom odaadni őket.
- Majd meglátjuk. Nincs a világon olyan ninja, aki képes lenne legyőzni engem.
- Látom az egod elég magas- ráztam meg a fejem.
Madara csak gúnyosan elmosolyodott és azonnal rámtámadt. Megszusszanni se volt időm a támadásai között, ráadásul mind magasszintű technikák voltak. A taijutsujára is büszke lehet, ugyanis abban se tudtam felülkerekedni rajta. Pedig egész gyerekkoromban naphosszat edzettem taijutsut. Most mégis szinte úgy eljátszik velem, mint valami játékbabával. Tudtam, hogy hihetetlen ereje van, de ennyire nem lennék neki ellenfél?
Minden támadásomat gyermeki könnyedséggel verte vissza. Csak abban tudtam reménykedni, hogy Itachi hamarosan legyőzi Hidant és egy kombinált támadással legalább annyi időt tudunk majd nyerni, hogy elmenekülhessünk. Addig csak fel kell tartanom ezt az ezermestert. Igyekeztem úgy harconi, hogy ne fogyjak ki teljesen az erőből, de Madara ellen az ilyesmi elég nehéz.
Egy pillanatban azt éreztem, hogy egy egész had igyekszik felénk. Zavartan ráncoltam össze a szemöldököm, mert nem tudtam ezt hová tenni. Talán több ezren lehettek a hatalmas csapatban, érzékeltem köztük több kivételes chakrával rendelkező ninját is. Csak remélni tudom, hogy nem Madarát jöttek támogatni, mert akkor nekünk befellegzett. Ha érzékelő képességem nem csap be, akkor pár perc és megérkeznek.
Próbáltam tartani a tempót Madarával, de kezdtem elveszíteni az egyensúlyt. Egyre inkább átálltam védekező üzemmódba, míg ő folyamatosan támadott. Aztán hirtelen fegyverek egész hada repült Madara felé, mire ő távolabb ugrott, én pedig kihasználva az alkalmat azonnal visszavonultam.
- Megjött a felmentő sereg!- ugrott mellém Naruto.
- Már kezdtem kifulladni...- sóhajtottam.
- Naruto! Ki ő?- ordította egy vörös hajú fiú.
- Nyugalom, velünk van- szólt Naruto.
- Akira! Mi van a bátyámmal?- ért mellém Sasuke is.
- Hidannal szórakozik valahol- válaszoltam.
Sasuke elindult azzal a szándékkal, hogy "ő majd segít a bátyjának kiiktatni azt a félnótást". Legnagyobb bánatomra Narutoval nem kezdhettünk neki egy jó kis baráti csevejnek, mert Madara máris ránktámadt. A mellettem lévő Uzumaki átváltozott valami fura narancssárga színűre, mire eltátottam a szám.
- Mi a franc?- kérdeztem.
- Naruto képes irányítani a testében lévő Kilencfarkút, ezzel hatalmas erőre tett szert- válaszolta Gaara.- Neked mid van?
- Ja, csak Rinneganom- vontam meg a vállam.
- Csak?- kérdezte meglepetten.
- Csupán nem akarok felvágni vele...
- Akkor segíthetsz nekünk.
- Eredetileg is azért vagyok itt...- motyogtam.- Habár jelenleg eléggé kifogytam a chakrából. Már vagy fél órája harcolok Madarával.
- Akkor kell egy orvosi ninja, aki meggyógyít. Sakura, megkérhetlek rá?
- Persze- válaszolta egy rózsaszín hajú lány, és azonnal hozzálátott a meggyógyításomhoz.
Feszülten vártam, hogy befejezze és én is tudjak segíteni a többieknek. Madara körül csakúgy hullottak a sebesültek.