Gyűlöllek, Szerelmem

5.

A falu határaihoz érve kezdtem izgatott lenni az előttünk álló feladattól. Ha Gaara tényleg olyan erős, mint mondják, akkor nem lesz könnyű dolgunk.
- Megvárjuk, amíg besötétedik, akkor támadunk- mondta Itachi, mire bólintottam.
Amikor elérkezett a megbeszélt időpont, észrevétlenül beszivárogtunk a faluba. Hamar megtaláltuk az épületet, amiben a Kazekage tartózkodott. A meglepetés támadás sikerében bízva próbáltuk szemmel tartani a Kazekagét, ameddig egyedül nem marad. Szerencsénk volt, ugyanis nem vette észre, hogy valaki követi és megfigyeli őt. Amikor elindult a falu széle felé (magam sem tudom, miért) a tervet követve Itachi elrejtőzött nem messze. Én hirtelen elé ugrottam, majd szóba elegyedtem vele.
- A Kazekagéhoz van szerencsém, igaz?- kérdeztem udvariasan.
- Ne játszd meg magad, tudom, hogy az Akatsukiba tartozol.
- Mi? Mégis honnan? Ó, ez az átkozott köpeny!- kiáltottam fel.- Mindegy, legalább megspóroltál nekem egy kis színjátékot. Amúgy sem vagyok olyan jó benne.
Egy tűz típusú támadással indítottam, de a homokja megvédte őt. Azonnal ellentámadásba kezdett, de könnyen kitértem a homokja elől. Csak mozgásképtelenné kell tennem, ennyi az egész.
Viszont amennyire könnyűnek hangzott, annyira nehéznek bizonyult. Próbáltam minél közelebb jutni hozzá, de ő folyton távolabb ugrott.
- Meneküléssel nem mész semmire!- jelentettem ki, majd a kezemet kinyújtva aktiváltam a szemeimet.- Azt hittem, nem kell használnom ezeket most, de sebaj. Adok neked egy kis ízelítőt a Rinneganból.
A Banshou Teninnel magamhoz rántottam őt, és elszívtam az összes támadást, amivel próbálkozott. Végül egy fekete rudat döftem át rajta, ügyelve, hogy ne érjen létfontosságú szervet.
- De mégis honnan... honnan vannak ilyen szemeid?- kérdezte fájdalmat sugárzó hangon.
- Loptam, baszki!- ironizáltam, majd komolyra vettem a figurát.- Családi örökség, a Hagoromo klán tagja vagyok.
Gaara csak feküdt előttem, meg se próbált megmozdulni,  bár amúgyis értelmetlen lett volna a próbálkozása. Ekkor Itachi mellettem termett és egy genjutsuval eszméletlenné varázsolta a Kazekagét. A hátára véve őt, elindultunk vissza a rejtekhelyre, mielőtt még bárkinek feltűnne, hogy eltűnt a Kazekagéjuk.
- Na és mit szólsz az első harcomhoz?- kérdeztem Itachit.
- Mindenképpen pozitívan fogok visszajelezni Painnek.
- Ezazz!- mondtam, mire furán nézett rám.- Nem szeretném, hogy elégedetlen legyen velem. Még a végén megölne...
Itachi elégedett volt a magyarázatommal, és folytattuk utunkat a rejtekhely felé. Amikor visszaértünk, elvittük Painnek a jinchuurikit, aki elmondta, hogy csak holnap fogjuk kiszívni belőle a Bijuu-t. Ezért átvonultunk Itachival a szobánkba, hogy kipihenjük a küldetés okozta fáradtságot.
Amint odaértünk, én azonnal lehuppantam az ágyamra és a falnak dölve figyeltem Itachit. Az említett Uchiha megszabadult a köpenyétől, majd lekapta magáról a pólóját is, mire elkerekedett szemekkel bámultam rá.
- Ezt direkt csinálod, ugye?- kérdeztem elfolytva a mosolyomat.
- Az biztos, hogy ilyent nem látsz minden nap- mutatott végig a felsőtestén, mire megforgattam a szemeimet.
- Te egoista barom!- mondtam.
De azért nem tévedett akkorát. Ilyen kidolgozott felsőtest mellett nem csoda, ha nagy a szája.
- Remélem tőlem nem számítassz erre a gesztusra- szóltam szórakozottan.
- Hogy levetközz? Nem, azt majd én megoldom- legyintett lázán.
Arcom azonnal vörös színbe váltott át.
- Idióta!- kiáltottam rá.
- Nem ellenkeznél, mi?- kérdezte közelebb sétálva hozzám.
- Csak maradj meg a saját térfeleden- figyelmeztettem, de nem hallgatott rám.
Végül leült mellém az ágyra és kezeit végigvezette a combomon, mire ismét belebizseregtem az érintésébe.
- Épp most árultad el magad- szólalt meg halkan, majd a tarkómat megragadva magához húzott és megcsókolt.