Two Faced [JAVÍTÁS ALATT]

1. rész | Érkezés Eldaryába

- Te jó ég! - kiáltottam, ahogy hirtelen átfutott az agyamon a nap minden eseménye.

Jó napnak indult, első nap a gimiben, új osztály, fiúk, tipikus tini leányálom stb. Kedves barátnőm, Emily szavaival élve: megvan a hely ahol további négy évig rohadni fogunk tanulás címszó alatt. 

Hamar hazaértem és mivel kreativitásom aznap délután nem terjedt odáig hogy valami összetettebb elfoglaltságot találjak, elhatároztam, hogy kimegyek az erdőbe sétálni. Soha nem mentem még igazán sokáig a mélyére de hát valamikor ezt is ki kell próbálni. Egy madárka hangját követtem miközben megpróbáltam megtalálni az ágak között. Egy óra folyamatos "kergetés" után sikerrel jártam, egy feketerigó volt. Úgy látszott otthonosan érzi magát, mert nem repült el még percek után sem, zavartalanul énekelt tovább, nem izgatta a jelenlétem.
Gondoltam egyet és leültem a fa tövébe közönségnek. 

Ahogy szétnéztem az összkép egészen mesebeli volt, mintha a Megyében lennék a gyűrűk urából. A gyér aljnövényzet a még mindig zöldellő falevelek között beszűrődő fényben fürdőzött, a koraőszi napsugarakat örömmel fogadta minden élőlény. Elmélyedve nézelődtem rám nem jellemző nyugalommal amikor észrevettem a gombakört. Már hallottam előtte is olyan gombafajtáról ami szeret szabályos körben nőni, de ennek a közepén valamiért sokkal jobban zöldellt a fű. Annyira kíváncsivá tett, hogy végül felálltam és közelebbről is megnéztem. Gyanús volt egy kicsit mintha nem is evilági jelenséget látnék. Szinte tudtam, hogy történni fog valami. Érdeklődésem azonban erősebbnek bizonyult mint aggodalmaim így egyre közelebb mentem hozzá.

És akkor beigazolódott a feltevésem. Vakító fehér fény vett körbe és egy hosszú zuhanás után hatalmas puffanással földet értem.
- Ó hogy az a jó rohadt-
Eddig jutottam ugyanis mondat közben megláttam a rengeteg fény forrását, egy hatalmas kristályt. A terem másik végében volt, ahová voltam oly szerencsés beesni. Gyönyörűen szikrázott a napfényben, a szó is bennem rekedt ahogy néztem. Egyszerűen elképesztő volt. Jó ideig így lefagyva bámultam, végül azonban lassan visszatértem a valóságba, vagy legalábbis majdnem. De a vágy, hogy közelebbről is érezzem biztonságot nyújtó energiáját, nem tűnt el, és kis hezitálás után elindultam, hogy megérintsem.
-Hé, mit csinálsz?!-hallottam az éles kiáltást. Majdnem szívrohamot kaptam de nyugodtságot tettetve hátrafordultam. Egy nő állt velem szemben. Róka fülei és hat farka volt, mely kitsune létére utalt.
-Ki vagy te és mit keresel itt?-kérdezte. Gondolkoztam, hogy elmondjam neki az igazi nevem, vagy találjak ki valami álnevet, hisz végtére is azt sem tudom mi a fene történik.
-Nem válaszoltál a kérdésemre!
Még mindig nem tudtam mit mondjak, próbáltam kitalálni mi lenne a legjobb.
-Mi van, süket vagy? Elfelejtetted a neved?-kérdezte újból immár elég dühösen. Erre a normális válaszom az lett volna, hogy: Haver nyugi van, két teliberakott perce még a jegyeimen aggódtam! De a helyzetemet figyelembe véve inkább csak ennyit mondtam:
-Laila vagyok.
-És mit keresel itt?-kérdezte egy kicsit nyugodtabban a rókanő.
-Hát ezt én is szeretném tudni.
A csaj valami főnökféle lehetett, mert nagyon kiakadt.
-Ezt mégis hogy érted?! Nekem kéne tudnom hogy kerültél ide?
-Ööö...Nem?
-Hát akkor?
Kezdett nagyon elegem lenni, úgyhogy a tőlem telhető leggyorsabb és legpontosabb választ adtam.
-Üldögéltem az erdőben. Megláttam a gombakört és beleléptem a közepébe, erre ide kerültem. Ennyi, itt a mese vége. Hazamehetek?
A nő valamin eléggé meglepődött de aztán ordítani kezdett.
-JAMON! Gyere és vidd ezt az emberlányt a börtönbe! Most nincs időm vele foglalkozni.
Teljesen lefagytam. Mit akar ez? Börtönbe küldeni? Mi a nagyanyám hímzett térdkalácsáért?
- Nem lenne ez kicsit elhamarkodott? - próbáltam meggyőzni de hiába, rám se hederített.
Már éppen azon voltam hogy ügyvédet és az eset kivizsgálását kérem, de rá kellett jönnöm hogy az itt nem szokás. Ekkor megjelent előttem Shrek izmos verziója, megfogott, és akárhogy kapálóztam, elindult velem a börtönbe. Remek.