Two Faced [JAVÍTÁS ALATT]

8. rész | Bezártak

Kero végre visszajött és kinyitotta az ajtót.
A szoba egyszerűen csodálatos volt. Szőnyeg helyett fű terítette be a padlót, a hatalmas ablakon - aminek a kerete nem is látszott a ráfuttatott kúszónövényektől keresztül - csak úgy ömlött a fény a helyiségbe. Az ágy is gyönyörű volt, úgy nézett ki, mintha egy virágkehelyben lenne. Jobb oldalon a falnál egy nagy ruhásszekrény kapott helyet, mellette egy tükörrel. A bal sarokban volt még egy könyvespolc, egy fura alakú fotel, és az ágy mellett egy éjjeliszekrény is.
Jó ideig csodálkozva néztem az új "lakásomat".
-Na, tetszik? - kérdezte mosolyogva az unikornis
-Nagyon! - vágtam rá lelkezdezve.
-Örülök. Akkor én megyek is, sajnos nem te vagy az egyetlen akinek ma szobát kell találnom - nevetett.
- Ezt hogy érted?
- Ma érkeztek az akadémiáról az új tagok is. Kissé el leszek havazva de ha valamiben segítség kéne azért nyugodtan keress meg!
-Rendben - bólintottam - sok sikert!

Kero elment én pedig ott maradtam új kis birodalmamban amivel még mindig képtelen voltam betelni. Csak néztem a gyönyörű mintákat és olyan érzésem volt, mintha tényleg egy tündérmesében lennék. A szoba amit kaptam felért volna egy erdőtünde hercegéével is. Fogadni mertem volna hogy Legolasnak se volt ilyen.
Kellett néhány perc hogy az ámulatom legyőzze az izgatottság, és elkezdjem jobban felfedezni a helyiséget. Mindent jól megnéztem, mintha most járnék itt utoljára és meg akarnám jegyezni a dolgokat. Mondjuk ez majdnem igaz is volt. Nemsokára megláttam egy ajtót, ami a szoba jobb sarkából nyílt. Először egy titkos járatra gondoltam, de aztán eszembe jutott hogy az kizárt, hisz mellettem még vannak más szobák is. Ha nem nézem meg, sose fogom tudni - gondoltam, aztán vettem a bátorságot és benyitottam. Az ajtó mögött egy pici fürdőszobát találtam. Díszítésben és színekben is passzolt a szobákhoz, igazán ízléses kis helyiség volt. Itt csak egy apró ablakon szűrődött be fény, amelynek az üvegén inda formájú domborulatok voltak, hogy ne lehessen belátni. Miután ezt is jól megnéztem, visszamentem a szobába és az ablakhoz sétáltam. A kilátás még jobban elbűvölt. Elég magasan lehettem mivel be lehetett látni a fél főhadiszállást, a nyüzsgő piactól kezdve egy gyönyörű cseresznyefáig. Bámészkodásom hangos ajtócsapódás szakította meg. A hirtelen hangtól annyira megijedtem, hogy majdnem hátraestem. Szerencsére sikerült még időben visszanyernem az egyensúlyom, így nem landoltam a padlón. Megfordultam és elindultam megnézni, honnan jöhetett a hang forrása. Azonban amikor ki akartam lépni az ajtón, az zárva volt. Próbáltam kinyitni de egyszerűen nem ment. Mintha bekulcsolták volna. Akkor tudatosult bennem, hogy az én ajtóm csapódott be, és hogy valószínűleg beragadt a zár, így nem tudok kimenni. 10 perccel azután hogy megkaptam, bent ragadtam a szobámban. Ügyes.
A kulccsal való próbálkozás hamar csődöt mondott, elkezdtem hát alkalmas tárgyak után kutatni, amikkel kiszabadíthatom magam. De sajnos nem volt szerencsém, semmit nem találtam. Végül - mivel nem volt jobb ötletem - elhatároztam, hogy segítséget kérek. Általában jobban szeretem egyedül megoldani a problémáimat, és elég büszke vagyok. Utálom ha másokra szorulok. De úgy tűnt, ez esetben nincs másik megoldás.
Nem akartam fölöslegesen kiabálni, inkább hallgatóztam, és vártam hátha valaki erre jön. Leültem az ajtó elé. Csak most vettem észre Dollyt, aki az ágyban aludt. Meg tudtam érteni, biztos elfáradt, ez a nap elég mozgalmas volt. És ő még csak nem rég kelt ki, szinte újszülöttnek számított.
Amíg várakoztam, újra és újra végigfuttattam a tekintetem a szobán. Gyönyörű berendezése ellenére egy pár dologban azért felújításra szorult, de ez az arány elenyésző volt, így elődöntöttem, ezzel még ráérek foglalkozni. Már egy negyed óra is eltelt, de még mindig semmi mozgást nem észleltem. Mi a fene van? Kihalt az egész gárda?
Már elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyire cseszne le Miiko ha kirúgnám az ajtót úgy ahogy van, amikor végre lépteket hallottam.
- Hahó! Segítség! Bent ragadtam! - kezdtem kiabálni. Persze erre már Dolly is felébredt és álmosan pislogott rám a hatalmas szemeivel.
- Ki az? - kérdezték a kint lévők egyszerre, akikben Valkyon és Nevra személyét ismertem fel.
Eközben a kis bekolám lemászott az ágyról és érdeklődve hallgatta mi történik.
- Laila vagyok és beragadt a zár! Ki tudnátok nyitni?
- Laila? - kérdezte hitetlenkedve a vámpír.
- Igen! Segítenétek? - kértem újra.
- Persze - válaszolt Valkyon - Nálad van a kulcs?
- Igen - mondtam, és az ajtó alatt kicsúsztattam a kis tárgyat.
A fiúk próbálkoztak egy darabig de nem sikerült kinyitniuk az ajtót. Egyszer csak reccsenést hallottam, majd egy elfojtott káromkodást tündérnyelven.
- Mi az? - kérdeztem rosszat sejtve
- Beletört a kulcs - jött a válasz.
Ezt a szerencsét...
- És most akkor mi legyen?
- Hát... Miikot most nem zavarhatjuk, mert még a többiekkel tanácskozik - mondta Nevra.
- A pótkulccsal pedig nem tudunk mit kezdeni mert ennek a vége benne maradt a zárban. - egészítette ki Valkyon.
- Így azt hiszem nincs más megoldás mint...
- Mint?
- Szegény ajtónak már úgyis mindegy. Pedig Ezarel elvileg már egy hónapja szólt hogy csinálják meg - sóhajtott Nevra.
- Állj hátrébb Laila! - szólt Valkyon, majd különösebb probléma nélkül, nemes egyszerűséggel bedöntötte az ajtót.
Dolly ijedten ugrott a karomba.
- Ne félj, nincs semmi baj! - nyugtattam.
- Jól vagy hercegnő? - kérdezte Nevra, mire tőlem egy szemforgatást, Valkyontól pedig egy elítélő pillantást kapott.
- Igen jól vagyok. Köszi a segítséget! Nélkületek nem tudom meddig csücsültem volna még itt.
- Nincs mit - mondta gárdavezérem, majd az ajtót kezdte vizsgálni, ami nem esett le ugyan a helyéről, de a zsanérok szinte teljesen megadták magukat, így elég használhatatlan állapotba került.
- Mit fogunk ezért kapni...
- Holnap úgyis elmegyünk, a javát nem mi visszük el! - nevetett a vámpír.
- Elmentek? - kérdeztem meglepve.
- Igen, küldetésünk van. A fekete kutyával kapcsolatban.
- Oh... Értem. Hát akkor sok szerencsét!
- Köszi. Lassan tényleg mennünk kéne. - mondta Nevra, majd az ajtó felé indult.
-Szia Laila! - köszöntek, és elindultak kifelé.
- Majd küldök valakit, hogy segítsen az ajtóval - szólt még vissza Valkyon.
Hálásan néztem rá, amit ő csak egy félmosollyal fogadott, majd Nevra után ment.

Na ez is megvan. Köszönöm a türelmeteket és nem utolsó sorban az 1 K megtekintést!!!!!! Nagyon hálás vagyok, tényleg! Nem tudom elhinni, hogy ennyien olvassák/olvasták a könyvem! Szeretlek titeket!💙💙💙💙
Annyira örülök! Ezt nem lehet jól szavakba foglalni! Még egyszer köszönöm mindenkinek!!!💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙💙