Two Faced [JAVÍTÁS ALATT]

3.rész | A teszt

-Kezdhetjük? - kérdezte Ezarel, majd válaszra sem várva rákente a kezemre azt az undorító vegyületet. Elég radioaktívnak tűnt, mit ne mondjak. Nem csodálkoztam volna ha pusztán a sugárzás kiváltott volna valamilyen reakciót.
Vártunk egy darabig, de nem történt semmi. Drága elf barátunk már éppen elkezdett arról dumálni, hogy neki mindig igaza van és hogy csak egy közönséges emberlány vagyok, de ekkor hirtelen a szó szoros értelmében felgyulladt a kezem. Ijedten felvisítottam, mire Nevra és Ezarel egyszerre kapták a fülükhöz a kezüket. Érzékeny hallásuk valószínűleg nem értékelte a hangom. Sajnálatos módon ez abban a pillanatban a legkevésbé sem érdekelt,  túlságosan lefoglalt a tény, hogy éppen égek. A láng először kék, aztán lila, aztán zöld, aztán pedig piros volt. De a vége volt a fénypont. Szó szerint. Fehér fény vett körül ami úgy tűnt, belőlem áradt. A fényburok belsejében voltam. Egy hangot hallottam. Mintha egy angyal szólt volna, ám sajnos nem értettem egy szavát se. A fény hirtelen nagyon erős lett, majd megszűnt.
Én meg a földre estem. Egy darabig csak pislogtam, hogy most mivan, de aztán magamhoz tértem és már láttam a srácokat ahogy aggódva néznek rám.
-Jól vagy?
-Öhm... Igen, asszem... - feleltem miután feltápászkodtam.
-Ez meg mi volt? - kérdezte Nevra akit szemmel láthatóan legalább annyira meglepett a jelenség mint engem.
-Nem tudom - vontam vállat tanácstalanul - de engem is érdekelne mitől történt.
Kivételesen Ezarel sietett a segítségemre.
-Laila egy keverék - jelentette ki magabiztosan. Úgy tűnt a többieknek ezzel elég sok dolog értelmet nyert, viszont én még mindig nem értettem mindent.
-Akkor azért változik a szeme! - jött rá az összefüggésre Miiko.
- Ezt Ewelinnek is tudnia kell - kapott észbe az elf majd gyorsan elindult hogy megkeresse az említettet. A többiek még mindig gondolataikba merülve próbáltak valamilyen magyarázatot vagy logikus összefüggést keresni.
- Öhm srácok... Fogalmam sincs hogy ez nektek mit magyaráz meg és mit nem, de én nem teljesen fogtam fel mi van szóval ha lennétek olyan szívesek...
- Lényegében annyi, hogy egyáltalán nem vagy ember, sőt egy nagyon erős de ismeretlen fajhoz is közöd van valamennyire, a fehér fényből ítélve.
- Azta ku- mármint hogy az király. Ugye? - pillantottam körbe reménykedve
- Igen, többnyire - bólintott rá Valkyon - Csakhogy az erős fajokat itt eldaryában levadásszák - ahogy ezt kimondta elsötétült a tekintete és egy kis bánatot is felfedeztem benne.
- Oh... Az már nem olyan király... De mégis miért?
- Az egy hosszú történet, majd egyszer talán megtudod. Most mennem kell, holnap az edzéseden beszélünk.
Ezzel drága gárdavezérem el is hagyta a labort.
- Mi történt? Megbántottam valamivel? - néztem aggódva Nevrára.
- Talán... Lehet valami fájdalmas emlék, de lehet hogy csak dolga van - nézett barátja után elgondolkodva a vámpír.
- A fenébe, ezt nem gondoltam volna. Nem kéne annyit kérdeznem - csaptam fejbe saját magam.
- Nem tudhattad. Na gyere, hagyjuk Valky papát hadd legyen magának. Inkább addig megnézem a képességeid. Láttam ám azt a lila lángot, ne is tagadd - vigyorgott rám sejtelmesen.
- Úgy érted vámpír vagyok? - esett le az állam.
- Az is - bólintott Nevra majd elindult kifelé, én meg utána.
Az árnyék gárda edzőtere valami egészen új volt. A HQ-n kívül az erdő szélén egy kis fekete köd mágiával elkerített rész ami annyira tökéletesen átadta az érzést hogy kedvem támadt megnézni még azokat az otthoni zs kategóriás vámpír-vérfarkas filmeket is.
- Na jó, ez valami elképesztő!
- Mi más lehetne, az én gárdámé - nézett végig a terepen büszkén Nevra. - Szóval kezdhetjük?
- Vezess mester! - nevettem.

Nagyjából egy nap múlva fura helyen ébredtem, valószínűleg valamilyen orvosi szoba féle lehetett. Hogy hogy kerültem oda? Egyszerű, a testem úgy érezte egy teszt egy napra elég volt neki, így az árnyékos edzés kellős közepén kidőltem. Jó, mi?
Miután hozzászoktam kicsit hogy ébren vagyok, nézelődni kezdtem, hátha valami érdekes dolgon megakad a szemem. Ahhoz képest hogy a földön milyenek a kórházi szobák, ez egy luxuslakosztály volt. Nem túl nagy ám szépen díszített udvarra néző ablakok, egy hosszú sorban betegágyak és mindenféle elképzelhető orvosság és felszerelés a polcokon. A szoba másik végében megláttam egy szintén kék hajú ám Ezareltől sokkal kedvesebbnek tűnő elf nőt. Amikor észrevette, hogy ébren vagyok felderült az arca és odalépett az ágyamhoz.
-Jobban vagy már?-kérdezte.
-Hát... Eléggé fáj a fejem és az utolsó emlékem Nevra, szóval...
Az elf felnevetett.
- Még jó hogy csak ennyi. Olyan mélyen aludtál hogy azt hittem soha nem kelsz fel! De a lényeg hogy majdnem minden oké. Egyébként Ewelein vagyok, ha bármire szükséged van, szólj! - mutatkozott be.
- Oh, köszi. Meddig aludtam pontosan?
- Egy napig. Két napja vagy itt, ha az érkezésed reggelétől számítjuk.
-Mi? De hát...
- Itt kicsit másképp jár az idő, de ne aggódj, hamar hozzá lehet szokni.
- Remélem is. Amúgy... Van valamilyen fájdalomcsillapítód? - kérdeztem - Csak mert komolyan úgy érzem mintha mindjárt szétszakadna a fejem.
- Persze hogy van. Ezt idd meg! - mondta, majd egy fura üvegcsét nyomott a kezembe amiben még furább és undorítóbbnak kinéző folyadék volt. Az itteni kotyvalékokkal kapcsolatban volt már egy rossz talasztalatom és a suliban sem szerettem a kémiát. De végül megittam. Az íze valami rettenetes volt, viszont a kívánt hatást elérte, hamarosan sokkal jobban éreztem magam.
Míg Ewelin körülöttem tett - vett, újra végiggondoltam hogy jutottam idáig. A Nevrával való párbajozás közepén hirtelen szédülni kezdtem, majd nemsokára ott helyben elájultam. Innentől igazából nincs is mit végiggondolni, teljes képszakadás.
Aztán ő valószínűleg felhozott ide, én meg egy napig aludtam. Viszont még így is egyre inkább nehezemre esett  ébren maradni.
-Mi franc bajom van már? Most aludtam egy teljes napig, erre megint egyre álmosabb leszek!
- Ne legyél szigorú magadhoz - mondta az elf - Lázas voltál, és valószínűleg még most is az vagy, de gyorsan gyógyulsz. Ki tudja, lehet hogy még regeneráló képességed is van - mosolygott - Most mennem kell, pár perc múlva visszajövök - lépett ki az ajtón, egyedül hagyva engem és a gondolataim.
Nem sokáig maradtam azonban társaság nélkül, hamarosan benyitott kedvenc alkímiazseni elfünk, Ezarel.
-Na hogy van a kisasszony?-kérdezte gúnyos hangsúllyal.
Már a megszólítástól rosszul lettem de a folytatás sem segített.
-Na, válaszolj már drámahercegnő! Mind aggódtunk érted! Kivéve persze engem - tette hozzá vigyorogva.
-Jól voltam. Eddig. Mr. Szarkazmusfesztivál Ezarel úr - mosolyogtam rá amolyan "én is imádlak de tűnj már el pls" fejjel.
-Nagy szád van - állapította meg a nyilvánvaló tényt -Pedig még csak most érkeztél.
Sóhajtottam. Most még nem pofozhatom fel. Még nem.
- Na jól van hagylak, amúgy sem miattad jöttem - az elf körülnézett majd az asztalhoz ment és elkezdett valami hülyeséggel szöszmötölni.
Ekkor viszont betoppant Nevra. Hajaj mi lesz itt...
-Helló Laila! - köszönt jól megszokott nőcsábász vigyorával a fején - Jól megijesztettél mit ne mondjak! Szerinted mit szólna Valkyon ha már az első próbánál kárt tennék egy gárdatagjában? - méltatlankodott.
- Hát nem örülnék - jelent meg az említett az ajtóban, mire akaratlanul is zavarba jöttem. Kezd zsúfolttá válni a hely...