Two Faced [JAVÍTÁS ALATT]

18. Rész | Elrejteni? Persze...

Mikor kiértem az erdőből, már majdnem reggel volt. A nap éppen akkor kelt fel, és első sugaraival beragyogta a főhadiszállást. A hatalmas fehér épület ettől szinte égi jelenésnek tűnt, mintha egy felhők között úszó angyalvár lett volna. Egy jó ideig csodálattal néztem az ébredő természetet és a HQ-t, de aztán elindultam felé. Egész éjjel gyalogoltam és jó lett volna már hazaérni. Hazaérni... Olyan furcsa hogy már akaratlanul is így gondolok rá, pedig alig néhány hónapja vagyok itt.
Mikor a nagy kapuhoz értem, az őrök először nem akartak beengedni, mondván kijárási tilalom van, és szemmel láthatóan Yukont sem szívlelték túlságosan.
- Ne már fiúk, szerintetek ha veszélyes lenne, most itt lennék?
Felmutattam nekik a kis kártya-féleségemet ami egyfajta személyigazolványként szolgált a gárdatagoknak. Aztán szépen nyugodtan elújságoltam, miért lenne erősen ajánlott kinyitni azt a kaput és beengedni végre, így végül sikerült meggyőznöm őket, hogy nem valami betörő vagyok. Mondjuk belegondolva nem festettem sokkal szebben az egész napos és éjszakás sárban gyaloglás után egy fekete kutyával az oldalamon, de az abban a pillanatban nem érdekelt.
Így hogy több hete nem láttam, a főhadiszállás kicsit nagyobbnak tűnt mint volt. Én is elcsodálkoztam, hát még Yukon! Ennyire izgatottnak szerintem se addig, se azután nem láttam egy familiárist vagy lényt se. Össze-vissza rohangált, ugrándozott, szaglászott, mindent csinált amire csak egy gallytrot képes. Mivel elég rosszul érinthette volna őket az új "familiárisom" inkább egy járatlan ösvényen mentem elkerülve azt a néhány gárdatagot akik már fent voltak.
- Először bemegyünk a szobámba, ott lesz egy másik familiáris, Dolly. Légyszíves ne ijeszd meg, még picike. Ott rendbe hozom magam, te addig szétnézel, aztán megyünk jelentést írni és bemutatlak néhány barátomnak. - vázoltam fel a napi programunkat Yukonnak.
- Jó lesz! - bólogatott, majd előrerohant.
- Várj, azt se tudod hol a szobám! - kiáltottam utána, de minthogy meg se hallotta, kénytelen voltam utána futni. Mikor odaértünk az ajtómhoz, villámgyorsan kinyitottam és besurrantunk mielőtt valaki észrevett volna.
- Hála égnek! - sóhajtottam megkönnyebbülten, látva hogy a szobám is úgy van ahogy hagytam - Úgy néz ki nem hiányzik semmi sem. Habár Dolly nincs itt. Biztos játszik valahol.
Amíg Yukon felfedezte a "terepet", én elmentem zuhanyozni. Nagyjából egy fél óra alatt rendbe szedtem magam.
- Na, mit gondolsz, mehetünk? - kérdeztem új társamtól.
- Persze hogy!

A jelentéssel viszonylag hamar, oké, három óra alatt végeztem. Mindent, tényleg mindent le kellett írnom és a fajomról valamint a családomról szerzett információkat egy külön mappába kellett lejegyeznem. Ezalatt Yukon mellettem aludt, majd miután végre kész lettem, elkezdthettük "felfedezni" a HQ-t.
Elindultunk a cseresznyefa felé, mert az volt az egyik kedvenc helyem, és a reggeli fényben egyébként is különlegesen szép volt. Újdonsült társam egész végig megállás nélkül nézelődött és rohangált, mint egy kölyök aki először látja a világot. Odaérve megláttam Valkyont amint éppen magyarázott valamit egy fiúnak. Aztán meghallotta hogy itt van valaki és felém fordult.

*Valkyon szemszöge*
- Laila?
Eléggé meglepődtem, úgy tudtam csak másnap jön vissza. A lány hangos nevetéssel fogadta arckifejezésem.
- Komolyan mondom megérte hamarabb hazajönni - kacagott.
Nem tudtam miért de én is elmosolyodtam.
- Ennyire vicces? - kérdeztem
- Hát... Nem láttalak még így meglepődve - tűnődött el.
- Az... Az aminek gondolom?
A fekete kutya látványa ha lehet, még jobban meghökkentett. Egy ekkora állat még nekem is gondot okoz ha megtámad, nem beszélve Nevra történetéről.
- Először is nem az, hanem Yukon - javított ki a lány - Másrészt igen, egy fekete kutya. Még majdnem kölyök, kitagadta a falkája és meg volt sérülve szóval velem marad, hacsak nem találunk neki jobb helyet. - magyarázta.
- Hihetetlen... És csak úgy elfogadott a barátjának?
- Hát először nem igazán kedveltük egymást - mutatta meg a karmolásokat a karján - De mostmár jó barátok vagyunk.
- Szóval megvannak az első harci sérüléseid is. Üdv az obszidián gárdában - jelent meg Camèria vigyorogva.
A két lány nevetni kezdett.
- Szép fami, honnan szerezted? - mérte végig ő is a fekete kutyát.
- Összebarátkoztam vele - mosolygott Laila.
- Az komoly. Nevrának ne mutasd meg nélkülem, látni akarom a fejét!
- Okés. Ígérem - egyezett bele.
- Egyébként csak azért jöttem hogy szóljak, felváltom Ryant az őrségben, mert Miiko rábízott valami sürgős küldetést - fordult felém a hamadryád.
- Rendben, csak majd írd fel - bólintottam.
- Na akkor én mentem is, jó beszélgetést!