Two Faced [JAVÍTÁS ALATT]

13. rész | A kiválasztott

A fiúk küldetése utáni hét valami rettenetes volt. Mindenki vagy össze-vissza rohangált, vagy hülyeségeket terjesztett, de hála az égnek, volt aki nem szólt senkihez. Ez utóbbi csoportba tartozott drága gárdavezetőm is, akit mióta visszajöttek alig láttam. 

Az első nap még szinte senki nem tudott semmit, csönd volt, bár nyugalom az nem. De aztán elkezdtek terjedni mindenféle pletykák, és egy idő után csak azt vettem észre, hogy a lányok társaságának fele úgy néz rám, mintha legalábbis én szúrtam volna le Nevrát. Bár nem értettem mit beszélnek, de előbb utóbb leesett. Féltékeny volt rám mindenki, mert én "mentettem meg" a vámpírt és persze akkor már biztos flörtöltem is vele, és ha felébred tuti én leszek a barátnője stb... Persze szegények nem tudták, hogy ha fizettek volna, akkor sem jöttem volna össze vele.
 Így hát maradtam a jól bevált módszeremnél, és a gárdatagok többségével nem is foglalkoztam. Nagyrészt Keroval meg Ykharral lógtam, segítettem nekik a papírmunkában mert hát arra voltam alkalmas. Jó volt a társaságuk, és bár az unikornis ellenezte, Ykhar mégis elmondta nekem miket terjeszt rólam a Nevraimádók Egylete. Egy csomót röhögtünk rajtuk. Nyelvtanulás szempontjából is hasznos volt ez az idő, mert folyton tündérnyelven beszéltek, meg magyarázták mi mit jelent. Amikor elfáradtam, akkor meg én kezdtem őket szivatni angol, német vagy épp valamilyen más nyelvű kifejezésekkel. Egyszóval tök jól megvoltunk így együtt, a pink fluffy unicorn, a húsvéti nyúl meg az emberlány. Legalábbis én így hívtam magunkat.

 A hét végén felébredt a fekete csipkerózsika is (alias Nevra). Az a nap is egy káosz volt. Miiko egész végig ugráltatott, valószínűleg azt gondolta, előző életemben pizzafutárként dolgoztam. Délutánra már igencsak kezdtem megunni, hogy minden üzenetet nekem kell továbbítanom, úgyhogy egy óvatlan pillanatban eltűntem és a menedék felé vettem az irányt. Meg akartam nézni Mery boldogul- e az új familiárisával. A réten fogócskázva találtam meg, még néhány gyerek társaságában. Nagyon aranyosan játszottak.
- Szia Mery! Hogy van a familiárisod? - kérdeztem.
A kisfiú felkapta a fejét és boldogan szaladt hozzám.
- Lailaaa! - megölelt aztán csillogó szemmel mesélni kezdett - Nagyon jól van! Ewelin néni meggyógyította! Ott szaladgál Levennel!
Arra néztem amerre Mery mutatott. A crysalim valóban egy kis minalooval játszott. Örültem hogy sikerült meg tanulnom ezt a néhány familiárisfajtát.
- Nézd milyen boldogok! Leven Mia barátja és nagyon szeret játszani Yukival! - újságolta a kis brownie - Nem jössz te is?
- Végül is... Miért ne?
Olyan jót játszottunk, észre se vettük az idő múlását. Mia és Mery mint kiderült legjobb barátok. Sokáig kergetőztünk, bújócskáztunk. Amikor pedig elfáradtak, leültünk a fűbe és mesélni kezdtem nekik az otthonomról. A végére egészen honvágyam lett. Végül a gyerekek visszamentek a menedékre, de előtte meg kellett ígérnem hogy még eljövök hozzájuk.

*Valkyon szemszöge*
Miután visszatértünk a küldetésről, a főhadiszálláson a légkör néhány hétig nagyon feszült volt. Én is sokkal idegesebb voltam. Leginkább a műhelyben dolgoztam egyedül. Csak azokkal beszéltem akikkel muszáj volt, és néha ránéztem a gárdám tagjaira.

*visszaemlékezés*
- Mindenki a helyén van?
- Igen.
- Kezdődhet a terv végrehajtása.
A faluban kisebb csapatokban helyezkedtünk el, bárhonnan is érkeztek volna, mi győzünk. Nevráék csapata az erdőben rejtőzött észrevétlenül.
- Mik ezek a hangok?
- Ez... Nevráék vészjelzése!
-Nem tudhatták meg hogy itt vagyunk! Az árnyék gárdásokat pedig lehetetlen ilyen hamar észrevenni!
- Ez csak egy dolgot jelenthet. Áruló van köztünk.
A kis csapat, ami eredetileg rajtaütésszerűen támadta volna meg a célpontot, a teljes rablóbandával találta szembe magát. Valaki elárulta a hollétüket. Mire odaértünk, már majdnem késő volt. Nevra halálos sebet kapott, és többen is súlyosan megsérültek. A küldetés végül sikeres volt, de több áldozattal járt mint gondoltuk.
*visszaemlékezés vége*