~Lehetnél~(Bts f.f)

33.

Jimin szemszögéből :

A fiúkkal ma is próbán voltunk. Nagyon elfáradtunk, mert az újj koreót tanultuk. Nem tudom mi a baja velem mostanában a többieknek, föleg Suganak. Folyon viszaszólógat, és probál  mindenbe belekötni. Ma is mikor jöttünk ki próbáról szembe vágta velem az ajtót. Na mindegy. Végre hazaértünk és pihenhetek.

-Srácok! Tárva nyitva van az ajtó! - mondta Namjoon.

Ahogy beljebb mentünk hangokat hallottunk, mad egy fura  dübörgést.
Suga ezt meghalva férre lökte az elötte levő Kook ot és berontott a házba, mi meg észbekapva siettünk utánna.
Két idegen lány volt a házunkban. Ahogy megláttak minket egyből  ijedt arcot vágtak, majd feltünően az alagsori lépcső fele sánditottak. Suga félrelőkve őket lenézett és lefutott a lépcsőn, mi meg csak ledöbbenve néztük a két telyesen idegen lányt.

-HIVJATOK MENTŐT! - orditott fel Suga a lépcső ajáról. Erre mindenki odarohat a lépcső tetejéhez. Amikor lenéztem a lépcső ajára a szivem hatalmasat dobbant. Amit ott láttam szörnyü volt. Gansu eszméletlenül feküdt. A felye alatt és melett hatalmas vértócsa volt. A levegőben érezni lehetett a vér fémes illatát. Nem tudtam megmozdulni, a testem leblokkolt. Nam szerencsére nem volt olyan helyzetben mind én, igy azonnal tárcsázta a mentőt.
Hamarosan hangos szirénázás tőltötte be a helyet. Kook be engedte a mentősöket akik azonnal hordágyra tették a lányt, majd betolták a mentőkocsiba. Nam Jin és Suga a mentőbe ültek a lánnyal mig én Kook, Jhope és Tae kocsival mentünk szorosan utánnuk.
Mikor megérkeztünk a korházba Gansut azonnal egy mütőbe vitték. Csak anyit láttunk, hogy rengeteg orvos és ápoló megy be a mütőbe. Suga idegesen elkapta az egyik doktor karját és megâllitotta.

-Kérem azonnal mondja el, hogymi van a lányommal. - mondta elcsukló hangon

-A lányuk súlyos fejsérülést szenvedett. Azonnali mütétre van szükség. Nem akarom önöket megijeszteni de készüljenek fel a legrosszabbra.

-Ide figyeljen. Mentse meg Gansut és bármenyit fizetünk. Csak mentse meg-mondtam reménytvesztve.

-Higye el uram mi mindent megteszünk. Most ha megbocsájtanak mennem kell.

Ezután 3 orán át vártunk. A mütőből senki sem jött ki. Idő közben Nam értesitette Jayt is. Végülis Gansu vérszerinti apja, bármenyire is utáljuk. Mindenki le van törve. Jinek a növérek még nyugtatót is kellet adjanak, és még igy is folyon Gansu nevét sutogja. Megértem. Gansu mindünknek nagyon fontos, és nem tudom mi lenne ha ö....... Nem... Ebbe bele sem akarok gondolni.
Gondolatainból a mütő ajtaján kijövő orvos zökentett ki.

-Mondja hogy van a lányom?! - mondta Nam a székéből felpattanva

-Nos jó hirem van. A mütét sikeres volt. Megmondom öszintén nem igen hittem, hogy sikerül, de ugy néz ki a maga lányuk egy igazi túlélő. - ahogy meghalottam amit az orvos mondott hatalmas kő esett le a szivemről. De nem csak én voltam igy Tae örömében elkezdett sirni. Jin meg folyon azdt hajtogatta, hogy "Az én hercegnőm eröss"

-Uram. Mikor mehetünk be hozzá? - kérdezte J hope

-Még pár órát altatásban tartsúk de hamarosan átviszik egy kórterembe. Oda bemehetnek hozzá.

Hatalmasat sóhajtottam. Szerintem életemben nem féltem enyire.

Megvártuk mig Gansut át szállitsák egy korterembe, majd bementünk hozzá. Sajgott a melkasom ahogy megláttam ahogy az én egyetlen Gansum milyen erőtlenül és sápadtan fekszik. De semmi baj. Majd minden jobb lessz. Ezen is túl leszünk mind mindenen. Már csak meg kel várnunk míg felkel...