Danger /Taekook/ ~Befejezett~

4

Jungkook pov.

-Hát nem érti, hogy van köztünk egybeépített ember? - Felháborodva csapom kezeimet magam mellé, hatalmas szemekkel nézve főnökömet. 

-Akkor sem engedhettem meg, hogy kivigyél innen egy veszélyes gyilkost. - Nyugodt hangja miatt, csak jobban felmegy bennem a pumpa. - Az sem biztos, hogy igazat mondott. 

-Eddig egyszer sem hazudott. Elmondta a hullák helyzetét, sőt még azt is, hogy eddig rossz helyen kutattunk. - Utalok ezzel a nemi erőszakra, hisz mindent megváltoztat. Az embereket nem véletlenszerűen ölik meg, hanem megfigyelik és miután tökéletesen kiismerik őket, rá küldik Taet. Vagy ő figyeli ki őket, majd viszi egy olyan helyre, ahol megöli őket? Még nem tudom pontosan. 

-Bizalmadba akar férkőzni. Ahogyan kiszabadul, rögtön Jacksonhoz fog szaladni, de előtte megöl téged! Kockázatos, Jeongguk. 

-Kérem, hadd próbáljam meg! - Összecsapva tenyereimet, könyörgően nézek szemeibe, akár egy kölyök kutya. Bárcsak a szaglásom is olyan lenne, mint egy kutyának. 

-Nem tudom, nagyon veszélyes. - Sóhajtva hátradől székében, habozva bámulva engem. - Vállalni fogod a felelősséget, ha ne talán baj történne?

-Ez egy igen? - Nézek rá reménykedve, amire  kételkedve bólint. - Nem fogok csalódást okozni! - Meghajolok, megköszönve ezzel is az engedélyét, majd gyorsan kiegyenesedek és a kijárathoz sietek, mielőtt meggondolná magát. 

-Mindig telefon közelben kell lenned, és ha hívlak, akkor felveszed! Ne keljen megbánnom, hogy neked adtam az ügyet. 

Jelentőségesen bólintok egyet, jók kihúzva magam. Magabiztos vagyok, talán egy kicsit egoista, de belül én is kételkedek saját magamban. Nem tudom, hogy tényleg jól döntés hoztam meg.

Elhagyva az irodát Hoseokhoz megyek, mert még vele is beszélni akarok, mielőtt elvinném innen Taehyung-ot. Kiakarom deríteni ki a besúgó. Taehyung nem mondta ki, hogy egyáltalán lenne egy ilyen, de a viselkedése erről árulkodott. 

-Hoseok ráérsz? - Az asztala elé sétálva megállok, míg ő rám kapja tekintettét. 

-Mond. 

-Szeretném, ha megfigyelnél párembert. Nagyon úgy  tűnik, hogy van köztünk egy poloska. 

-És ezt honnan is veszed? - Húzza fel az egyik szemöldökét kérdően, miközben hátradől székében. - Azt ne mond, hogy az a kis őrült suttogta neked. Jungkook figyelj, az a fiú egy pszichopata gyilkos. Bármit elhazudna neked, csakhogy megmeneküljön a kis segge. 

-Csak néz utána. - Megfordulok, hogy elhagyjam a helyiséget, de utánam szól. 

-Ha most hozzá mész, akkor ne a cellába keresd. Tegnap este újra a gyengélkedőre került. 

-Mi történt? - Nézek vissza rá kicsit meglepve, hisz tegnap elég jól nézet ki. 

-Felvágta a karját egy törött üveggel. 

-Miért? - Döbbenek le teljesen. 

-Talán, mert egy őrült? Nagyon vigyázz vele Kook. 

Vettek rá még egy pillantást, de utána elhagyom az irodáját és a gyengélkedőbe megyek. Nem értem, miért csinálta ezt, hisz ennek semmi értelme nincsen. Mondtam neki, hogy kihozom, akkor meg miért csinálja ezt? 

Nagyon gyorsan megtalálom az őrült palántámat, mert csak ő van itt egyedül. Az ágyban fekszik hanyatt és a plafont nézegeti. Bal karján kötés van, csuklójától egészen a könyökéig.  Ruhája véres a saját és még a nemrég megölt áldozatai miatt. Az arca meggyötört és sápadt,olyan mint egy haldoklónak.