Danger /Taekook/ ~Befejezett~

34.

Jungkook pov.

Kört alkotva ültünk az ágyon egymást nézve, gondolkodva a következő lépéseinken. Jimin szerencsére felébredt, bár még nem túl erős. Le van gyengülve, most is alig tudja tartani magát, anélkül, hogy Yoongi ne fogná őt. Menekülésre egyáltalán nem alkalmas, de még a támadáshoz sem. 

Taehyung csillogó szemekkel nézi barátját, néha rá simítva annak vállára, de azzal a gyorsasággal mindig vissza rántsa a kezeit. Nem tudja hogyan kéne hozzá közelednie, mégis nagyon szeretné már magához ölelni. 

-Szóval mi történt? - Teszi fel a hatalmas kérdést, Jimin, amire sóhajtok egy nagyot. 

-Lelöt téged Jackson, őt pedig Taehyung. Komába kerültél, Yoongi ápolt, Taehyungot kezelték a kórházban. 

-Majd egyszer csak, BUMM! - Invitál Taehyung kezeivel robbanást. - Jött a maffia és szétszedték a kórházat! Hullottak a végtagok, fröccsent a vér! 

-Köszönjük, hogy ilyen részletesen leírtad. - Motyogom, miközben visszafordulok Jiminhez. - Szóval igen, jött a maffia és titeket kerestek. Elmenekültünk és most itt vagyunk. - Zárom le gyorsan a hosszú történetet, de párom nem elégszik meg ennyivel, mert ő tovább mondja. 

-Nem tudtam, hogy élsz, akkor tudtam meg, mikor az egyik "társunk" elmondta. Nagyon boldog voltam és gyorsan hozzád is szaladtam. 

-Taehyung segített kimenteni téged. - Szól a témához Yoongi is, amire Jimin elmosolyodik és Taehyungra pillant. 

-Köszönöm. - Nyúl a keze után, amit meg is fog, miközben megszorítsa. Párom mosolyogva bújik közelebb a szőkéhez, ami egy kicsit féltékenységgel tölt el, de nem szólok semmit. Rég látták egymást, hadd legyenek egymással. 

Kicsit arrébb mentem tőlük, hadd beszélgessenek, addig is megnézem milyen kaja van itthon. Yoongi is társult mellém, bár ő inkább a pulton támaszkodva nézte a szőkét. Vajon Jimin tudja, hogy az a fiú, akivel a legtöbbet harcolt, szerelmes belé? Biztosan rájött már, hisz Yoongi mesélte a kórházba, hogy egyszer smároltak. Ebből rá kellett jönnie. Bár amilyen empatikusak, nem csodálnám, ha fel sem tűnt  nekik mit is érez a másik. 

Taehyung szokta mondogatni, hogy ő nem tudja mi is az, mivel soha nem tanulta. Nem mintha ezt tanulni kellene, egyszerűen, csak érezni. 

-Örülök, hogy már nem próbálják egymást megölni. - Támaszkodok én is a pultra, beszélgetést invitálva Yoongival. Ő savanyú pofával nézi a fiúkat, míg kijelentésemre fújtat egyet. 

-Szerelmes belé. 

-Tessék? 

-Jimin, szerelmes Taehyungba.

-Tessék?! 

-Jimin nem hülye, tudta, hogy élve nem fog kijutni onnan, ha egyszer odamegy. Megakarta ölni Taehyungot, utána pedig saját magát.

-Rómeó és Júlia? 

-Vedd már komolyan! - Csap a pultra, amitől tisztára megugrok, úgy megijedek. - Téged egy picit sem zavar ez az egész? 

-Miért zavarna? Jimin hiába szereti őt, miközben Taehyung engem szeret. -Vonom meg vállaim lazán. Taehyung velem van együtt, nem pedig vele, így nincs értelme féltékenykednem. 

Yoonginak van oka rá, mivel szerelmes Jiminbe, aki pedig ki nem bírja állni őt. Bár azt nem értem, miért utálja ennyire, talán a csók miatt? Végülis nem mindenki szereti, ha hirtelen, engedély nélkül lekapják.

Mosolyogva nézem, most már csendben a két fiút, ahogyan jó kedvűen beszélgetnek. Eltudnám képzelni, hogy egyszer mikor már mindennek vége lesz, mi így négyesben összegyűlünk és nyugodt környezetben beszélgetünk. Ezen a sok szaron, ami most történik, pedig nosztalgiázva nevetünk.