A fiatal rendőr Jeon jeongguk, aki még, csak 25 éves, de már elégranggal rendelkezik. Egy nap megkapja a legnehezebb bűnügyét, amiben egy maffia csoportot kell elkapni, de ez egyáltalán nem egyszerű meló. Semmi bizonyíték nincs, amitől sikerülhetne...
Nem hiszem el, hogy átbaszott egy kölyök! Forr bennem a düh és legszívesebben agyon verném ezt a rohadék. Hogy lehettem, ekkora hülye?!
-Nyugodj már meg Kook, még a végén agyonvered! - Hoseok megfogja a karom és elhúz attól a rohadéktól. -Nem leszel ettől előrébb!
-De jobban érzem magam tőle. - Lerázom magamról a kezeit és a földön fekvőre nézek. Idők közben leszedtem róla bilincset, mert nem tudtam normálisan hozzáférni, de mielőtt hozzáláttam volna a dolgokhoz, Hoseok megjelent.
-Hé, jól vagy kölök? - Barátom odafordul a fiúhoz és megnézi, amit nem értek. Hát nem tök mindegy hogyan érzi magát ez görcs?
-Nem vagyok jól....Gukk megütött. - Magzat pózban kamu könnyeit törölgeti, síros hangot adva ki magából. Mekkora színész.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
-Ha még egyszer "Gukk"- nak szólítasz, kapsz még egyet! - Kiabálok rá, figyelmeztetésképen felemelve a mutatóujjam, amire felszipog és mint egy gyámoltalan gyermek arcába temeti a kezét.
-Hagyd már! - Morogja, Hoseok kicsit sem szép szemekkel nézve rám. - Mióta támadunk fegyvertelen kölkökre? Ez nem rendőrhöz méltó.
-Nehogy már ezt a nyomorékot védd! - Akadok ki teljesen. - Elmenekült a kibaszott társa és én ebben még segítettem is neki! - Mérgesen hátat fordítok, míg hajamba fúrom ujjaimat. Most mit kéne tennem? Mi van, ha a társa szólni fog a többieknek? Egyedül hagytam Taehyungot a szobában, így üzenetet is hagyhatott neki. Elmondhatta, hol van most. Bassza meg!
-Figyelj kölök, most hatalmas bajban vagy, épp ezért el kell mondanod a barátod igazi nevét. Azt hol tartózkodik jelenleg.
-Chim nem a társam...- Lassan felül és letörli a kamu könnyeit az arcáról. - Ő egy civil.
-Akkor miért a kurva életért menekült el?! - Ordítok rá, amitől összerezzen és hátrébb csusszan a földön.
-Miért beszélsz velem, ilyen csúnyán Gukk? - Szipogva összébb húzza magát. A becenév hallatán megrándul az egyik szemem, de mielőtt neki mennék, mint egy felbőszült bika, Hoseok elém áll.
-Nyugi már, hát nem látod? Direkt akar felidegesíteni! Ne hagyd, hogy szórakozón veled.
Sóhajtva lehajtom a fejem, hisz igaza van. Megint úgy mozgok, ahogyan ő füttyül. Pár mély levegő vétel után, nagyjából lenyugszom és átnézek a barátom válla felett, hogy lássam azt a kis nyamvadtat. Ahogyan rá pillantok elcsípem azt az idegesítő mosolyát, ami a képén ragyog. Esküszöm, megölöm.
-Mi a rohadásért vigyorogsz?! - A szépen feltett kérdésemre elneveti magát, míg a tekintete aranyos, gyámoltalanból átmegy gúnyossá.
-Olyan szexi vagy, mikor mérges vagy, Gukk. - Lassan feláll és leül az ágyra, kényelmesen elhelyezkedve rajta, majd kihívóan felhúzza egyik szemöldökét. - Milyen érzés, mikor nem megy minden úgy, ahogyan azt te eltervezted?
-Miről beszélsz? - Szólal meg barátom is, miközben mellém áll.
-Mivel már nincs mit rejtegetnem, így elárulok nektek egy kis titkot. - Háta mögött megtámassza magát karjaival, főlényesen nézve rajtunk végig. - Nincs semmilyen tégla a rendőrségnél, de ha van is én nem tudok róla. Mikor a cellában voltam hallottam, ahogyan az őr arról beszélt, hogy nem hozták nyilvánosság elé azt, hogy elkaptak. Ki kellett találnom valamit, hogy a többiek tudják, hogy hol vagyok és értem jöjjenek. Ehhez kellettél te. - Mutat rám egy kacsintás után. - Neked köszönhetően kijutottam, sőt még Chimhez is eltudtam jutni. Ő biztosan szólt már nekik. De nézd a jobb oldalát, végre találkozhatsz Jacksonnal.
Letaglózva hallgatom őt, próbálva feldolgozni ezt az egészet, de elég nehezen megy. Egész végig a bolondját járatta velem...és én ezt észre se vettem. A legrosszabb mégis az, hogy a maffia megtudta hol van Taehyung. Nem vagyunk itt többé biztonságban, hisz időkérdése és ránk verik az ajtót, hogy szépen kilyukasszák a fejünket egy golyóval.
Hirtelen megindulok hozzá és mielőtt ellenállna megragadom a karját és hasra fordítom az ágyon. Felébred a sokkból és küzdene, de már késő. Háta mögé bilincselem a kezeit és felrántom a lábaira.
- Hoseok, hívj segítséget, én elviszem máshova.
-Nem lenne jobb visszavinni az őrsre? - Aggódva közelebb jön, de azért előveszi a telefonját.
-Ott keresnék elsőnek. - Egyik kezemmel erősen megrántom az előttem lévőn a bilincset, hogy hadd marjon a hideg vas a bőrébe. Másik kezemmel zsebembe dugom a telefonokat, na meg persze a fegyveremet. Hátha annyira felidegesít az út során, hogy fejbe lövöm.
-Nincs értelme menekülni. - Lehajtott fejjel motyogja, miközben ajkait rágcsálja.
Szeretnék rákérdezni, hogy miről beszél már megint, de ekkor meghallom, ahogyan a bejárati ajtó hatalmas csattanással tudassa velünk, hogy valaki berúgta azt. Hatalmas szemekkel nézek, Hoseokra, aki halkan becsukja a szoba ajtaját, majd az ablak irányába bök a fejével. Síri csöndben megyünk és nyissuk ki az ablakot, minden apró rezdülésre figyelve, nehogy meghallják odakint.
Szerencsére Taehyung is csöndbe marad, amit nem értek, hisz ha most elkiáltaná magát, megmenekülne. Már megint tervez valamit? Halkan kimászok az ablakon, majd segítek a megbilincselt fiúnak is sérülés mentesen lábra érkeznie. Legszívesebben fejénél fogva lökném ki, de nem akarok zajt csapni.
-Most mit csináljunk? - Suttogja Hoseok elővéve a fegyverét, míg én Taehyung karját fogom, nehogy elfusson.
-Eltereljük őket. Menj a kocsihoz és indítsd el. A hangra odafognak figyelni és utánad fognak menni, addig mi elmegyünk egy biztonságosabb helyre. - Tervet magyarázva mutatok a ház előtt álló kocsira.
-Hülye terv. - Motyogja ez a kis piszok, amire morgok egyet és fejen ütöm.
-Ezek után nem akarom hallani hangod! - Sziszegem halkan, amire csak megforgassa a szemeit.
-Pedig az én hangom lesz az, amit utoljára fogsz hallani, mielőtt meghalsz.
-Ez akkor közös bennünk. - Elmosolyodok és magam elé húzom, hogy szemeibe tudjak nézni. - Mert ha én meghalok, akkor te is velem jössz.
-Milyen romantikus. - Vigyorodik el gúnyosan, ezzel el is fordítsa tőlem a fejét, úgymint mikor hisztizni szokott.
-Akkor kezdjük. -Fordultam vissza Hoseokhoz, aki egy nagy bólintás után elkezdte a tervet.
Levegőt visszafojtva figyeltem őt, míg a szívem majdnem kiszakadt a helyéről. Sikerülnie kell a tervnek, nem történhet semmi baj. Gondoltam én, de csak addig, míg meg nem hallottam, V kiáltását, ezzel együtt mintha megállt volna az idő és minden lassított felvételben láttam volna.
Ajaj, mi fog itt még történni? Köszönöm, hogy elolvastad :)
