Danger /Taekook/ ~Befejezett~

29.

Taehyung pov.

Apró lábaimat gyorsan szedem, míg kezemben szorongatom, Nyuszi mancsát. Apa azt mondta látni akar, így nem várathatom meg! Egy szuper hős, sosem késik, mindig ott van, ha hívják.

Nyuszit a levegőbe lengetve,  repülős hangot adok ki, míg körbe-körbe futok a folyosón, majd hirtelen megállva, fedezékbe bújok. 

-Nyuszi! Lőnek ránk! - Jajgatok fel, míg az egyik kezemmel fejemet védem, másikkal, Nyuszit fogom, nehogy vérengzést indítson itt helyben. - Ne csináld, túl veszélyes. - Próbálom lebeszélni, legalábbis visszafogni, de túl erős. Kiugrik apró ujjaim közül és az ellenségek elé veti magát, bátran felvéve velük a harcot. 

A fal mögött bujkálok, fejemet védve, nehogy eltaláljon egy véletlen arra kerülő golyó. Egy idő után felpattanok, mivel már eléggé zsibbadni kezdett a lábam guggolás közben. Odaszaladok, Nyuszihoz és felkapom a földről, majd jól megölelgetem. Az én hősöm!  

-Mi a fenét csinálsz még itt? Apa már vagy húsz perce vár rád! - Összerezzenek a hirtelen jött hangra, amitől gyorsan felé is fordulok. Bátyó csípőre rakott kézzel néz rám, akár egy szigorú szülő. 

-Nem én tehetek róla! Megtámadtak minket. - Magyarázkodok, össze-vissza mutogatva a kezeimmel, teljesen beleélve magam az egészbe. 

-Öcsi...menj apához. - Jackson nagy sóhajjal kiveszi a kezemből, Nyuszit, amit nem akarok olyan könnyen hagyni, ő az egyetlen barátom! Elkezdek ugrálni, hátha elérem, de ő túl magas, én pedig túl pici vagyok. Elrabolta tőlem...- Visszakapod, mikor végzel. Apa amúgy se szereti, ha ez nálad van. 

Bátyónak igaza van. Múltkor is letépte, Nyuszi lábát....szegénykém azóta is, csak sántítva tudd menni. Apa túlságosan is szigorú és néha elég ijesztő, de szeretem őt. Még akkor is szeretem, ha néha bánt. Nyuszi nem szereti őt, fél tőle mióta letépte a lábát. 

-Szobámba viszed? 

-Igen, ne aggódj. - Simogassa meg a fejem, amire elmosolyodok. 

-A párna alá tedd, mert fél a sötétben, de ott biztonságban érzi magát. -Magyarázom komolyan, mert nem akarom, hogy Nyuszi ekkora háború után, stresszeljen a sötét miatt. 

-Jó, csak menj már! - Lök meg gyengéden, de én aggódva nézek vissza rá. - Minden rendben lesz. 

Miért hajtogassa ezt mindenki? 

Bemegyek apához, persze előtte kopogok, mivel nem szereti ha valaki váratlanul érkezik. Fontos neki az illem. Mikor beenged gyors léptekkel szaladok elé, karjaimat kitárva, hogy kaphassak egy nagy ölelést, de mikor meglátom mérges szemeit, megállok. Utálja a késést...

-Örülök, hogy ideértél végre, nem kellett rád várni még egy napot. - Lesütöm szemeim. - Mindegy is. - Legyint a kezével, majd közelebb jön hozzám és lehajol hozzám. Kapva az alkalmon átkarolom és megölelem. Oly rég nem láttam már. - Holnap töltöd a tizenkettőt. 

-Igen! - Engedem el, izgatottan ugrándozva egy helyben. - Nagy fiú leszek! 

-Holnap elmész. - Jelenti ki hirtelen, amitől abbahagyom az ugrálást, és értetlenül pislogok párat. Hova megyek? - Egyszer már meséltem neked, hogy mikor betöltöd ezt a kort, akkor elfogsz utazni egy másik helyre. Egy nagyobb intézetbe, ahol veled egykorú gyerekek vannak. Ott fogsz tanulni és sokat gyakorolni, hogy egyszer hasznos emberre legyél a maffiának. Lőni már tudsz, így ennyivel előrébb vagy a többi gyerektől, de attól függetlenül sokat kell még tanulnod. Mikor odaérsz, Jackson elfog vinni a lakrészedre, majd a többi gyerekhez visz, ahol társat kéne választani, de te nem fogsz.