Danger /Taekook/ ~Befejezett~

33.

Jungkook pov.

Kortyolva a kávémból nézek a szőkeségre, aki még mindig alussza hosszú álmait. Úgy érzem, hogy soha nem fog felébredni, persze Yoongi gondoskodik róla, Taehyung is besegít, de nyakunkon a maffia. Fáj ezt mondanom, de Jimin jelenleg egy teher. 

-Valami terv? - Pillantok a mellettem lévő fiúra, aki ráérősen issza a kávéját. 

-Ha lenne, nem itt lennénk. - Dobja oda lazán, rám sem nézve. Halkan morgok egyet, akár egy zsémbes öregember. 

-Nem maradhatunk itt sokáig. 

-Ne mond már, komoly? - Néz rám kidülledt szemekkel, miközben leteszi a kávéját a pultra. - Uram isten, ha te nem lennél, tök hülyén halnánk meg. 

-Fejezd már be! - Szólok rá, már mérgesen, hisz egyáltalán nem veszi komolyan a jelenlegi helyzetet. Hát nem érzékeli a veszélyt? - Mind a ketten tudjuk, hogy ha tovább maradunk itt, egyszer megfognak találni. Persze én sem szeretném bolygatni, Jimint, nem éppen szállító állapotában van, de tennünk kell valamit. 

-Mit? Talán hagyjuk a sorsára?! 

-Nem, én csak azt mondom tervre van szükségünk. Talán felvehetném a kapcsolatot Hoseok-al, hátha ő tud nekünk segíteni. 

-A rendőrség a kezükben van, így veszélyes lenne belevonni azt a zsarut is. 

-Ő nincs benne. 

-Honnan tudod? Egyáltalán hányan tudtak arról, hogy Jimin életben maradt?! Pontosan. SENKI! Azon a pár zsarunk kívül, senki sem tudott róla, a maffia mégis tudta, hogy életben maradt. 

-Jó, van egy tégla, értem én. De! - Emelem fel mutatóujjam. - Hoseok nincs benne és ő tudna nekünk segíteni. 

-Nem is értem mit erőlködök, úgyis azt csinálsz amit akarsz. - Forgassa meg szemeit, majd inkább elkapja rólam a tekintetét. 

Tovább szeretnék vele vitatkozni, hiszen nincsen igaza. Én csak felhoztam egy ötletet, mivel ő nem hozakodik elő semmivel sem. Értem én, hogy Jimin miatt akar itt maradni, megakarja várni míg magához tér, de ez nem fog megtörténni. 

Súlyosak voltak a sérülései. Sok vért veszített, a lövedék pedig súrolta a szívét, így belsővérzései is volt, na meg percenként le is állt. Nem hittem volna, hogy mikor kijön az orvos a műtőből azt fogja mondani, túlélte. Nagyon szívós a törpe, olyan akár a Terminátor, annyi különbséggel, hogy ő nem mondogassa azt folyton: "Még visszatérek. "

Elnyitom a szám, hogy újra neki kezdjek a vitának, de ekkor hatalmas koppanást hallok. Oda is kapom a fejem, látva kedvesemet, ahogyan a földön ülve fejét fogja. Tegnap ott aludtunk el, és miután én eljöttem onnan, ő eldőlt a padlón, de mivel szorosan a sarokban volt, így gondolom, ahogyan lendületesen felült, halántékát neki baszta a falnak. 

-Jól vagy? - Aggódva guggoltam elé, de ő fájdalmas arckifejezéssel elveszi a kezét, a sérült területről és rámutat. 

-Vérzik? - Teszi fel a hatalmas kérdést, gyermekiesen, ami megmosolyogtat. 

-Csak piros lett. - Nyugtatom, kedvesen simogatva neki fájó buksiját.

-Puklis lesz? - Csillognak meg azok a gyönyörű őzike szemei, míg ajkait lebiggyeszti. 

-Puklis lesz. 

-Adsz rá puszit? 

-Mert attól nem dagad meg? - Nézek rá értetlenül, hisz nem nagyon értem a logikáját.