A fiatal rendőr Jeon jeongguk, aki még, csak 25 éves, de már elégranggal rendelkezik. Egy nap megkapja a legnehezebb bűnügyét, amiben egy maffia csoportot kell elkapni, de ez egyáltalán nem egyszerű meló. Semmi bizonyíték nincs, amitől sikerülhetne...
Hatalmasat ásítva megyek a kávé automatához, hogy ihassak egy feketét, abban reménykedve nagyjából felébreszt. Tegnap beleástam magam nyomozásba, így nem aludtam valami sokat. Próbáltam kideríteni ki az a Taehyung, de sajnos nem nagyon sikerült, sőt vagy ezer Taehyung nevű személyt kiadott, amit végig is néztem. Szeretem volna megtalálni a hozzátartozóit, vagy legalább is többet megtudni róla, mert eddig nincs semmi infóm. Az ujjlenyomat egyezés sem sikerült, mert nincs regisztrálva a rendszerbe, mintha nem is létezne.
Kávémba kortyolva indulok a kihallgató szobába, ahol elméletileg már vár rám az a srác. Mikor beértem megkértem pár kollégámat, hogy vigyék oda, míg szerezek egy kávét. Mivel tegnap mondhatni semmit sem tudtam meg róla, így ma remélem több szerencsém lesz.
Lassan odaérek a kihallgató szobába, ahol a barnaság izgatott látványával találkozom. Meg sem hallotta, hogy benyitottam, mert össze-vissza rángassa a fejét, hatalmasra elnyitva ajkait csodálatában. Még soha senki nem örült ennyire ennek a helynek, mint most ő. Tegnapi után, még mindig megtud lepni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Jó reggelt. - Köszönök kedvesen, játszva elsőnek a jó zsarut. - Jól aludtál? - Helyet foglalok előtte, az asztalra letéve a kávémat. Bólint egy hatalmasat, szemeivel lenéz a gőzölgő feketémre.
-Én is kaphatok olyat? - Asztal közepéhez rögzíttet, összebilincselt kezeivel próbálja elérni a poharat, de neméri el. -Kérem!! -Hisztizik a lábaival is toporzékolva, amitől legszívesebben felnevetnék, de mivel figyelnek minket a másik szobából, így nehezen visszafogom magam.
-Odaadom, de akkor válaszolnod kell az összes kérdésemre. -Próbálok alkudozni, szigorúan felemelve a mutatóujjam. Fejével biccent egyet, ezért odatolom neki a kávét, amire mosolya hatalmassá nő, bár mikor rájön, hogy a száját sem éri el, szenvedő hangon nyöszörögni kezd.
-Kezdjük el, szóval mond, hány éves is vagy? - Előveszem a noteszom, hogy abba jegyzeteljek, de a barnaság nem figyel rám, mert még mindig a pohár itallal szenved. - Ha nem válaszolsz, elveszem!
-Nem rég lettem huszonkettő. -Mondja gyorsan és szó szerint felfekszik az asztalra. Döbbenten nézem, ahogyan elérve a pohárt szájával beleiszik, utána fintorogva visszamászik a helyére. - Keserű...kaphatok másikat?
-Nincs másik! -Elveszítve türelmemet emelem fel a hangom, amire megszeppen, majd lassan lehajtsa a fejét, ajkait lebiggyeszti.
-De...keserű. - Motyogja halkan saját magának. Feladva az egészet állok fel és nézek az üveg felé, széttárva karjaimat.
-Kérhetnék cukrot meg tejszínt? - Kérdezem reménykedve, nézve saját magam a tükörben egy ideig, és a hátam mögötti barna hajút, aki izgatottan mozgassa a lábait az asztal alatt. Vissza leülök szemezve a vidám fiúval. -Amíg nem érkezik meg a cucc, beszélgethetünk tovább? - Hevesen bólintva, újra előre-hátra kezd el billegni, amit egyáltalán nem értek. - Mi a teljes neved?
