A fiatal rendőr Jeon jeongguk, aki még, csak 25 éves, de már elégranggal rendelkezik. Egy nap megkapja a legnehezebb bűnügyét, amiben egy maffia csoportot kell elkapni, de ez egyáltalán nem egyszerű meló. Semmi bizonyíték nincs, amitől sikerülhetne...
A kis ebédlő asztalnál ülve nyomkodom a laptopot, gyorsan belekukkantva a rendőrségi adatbázisba. Biztos van már valami, amire rájöttek, hisz nem hiszem el, hogy egész nap nem csinálnak semmit, csak ülnek a szaros székükben. Pedig nem találok semmi újat, ugyan azok vannak, amik eddig is, sehova se jutottak. Én itt szopok azzal a görccsel, ők meg tök jól el vannak. Nem fizetnek meg eléggé.
A hátam mögül nyikorgást hallok, ezért hátra pillantok, de csak Tae ült át az ágyról a kanapéra, hogy onnan figyelhessen engem. Ahogyan észreveszi, hogy megláttam, rögtön integetésbe kezd, hülyén vigyorogva hozzá. Nem tettem vissza rá a bilincseket, mert úgy voltam vele, hogy innen nagyon nem tud hova menni. Az ajtó kulcsa nálam van, fegyverem pedig a laptop mellett, hogy könnyedén hozzáérjek, ha netalán baj lenne. Éles dolog nincs a házban, még egy kibaszott kés se, ami azért néha nekem is jól jönne.
-Gukk...- Szólal meg halkan a kanapén ülve, izgatottan markolászva annak háttámláját. - Ihatok üdítőt? -Mutat konyha pulton lévő, szénszavas narancsos lére.
-Nem, csak felpörögsz tőle. - Visszafordulok a laptophoz és tovább keresgélek, nem foglalkozva a háttérben lévő hangokkal.
-Szomjas vagyok! - Vergődik szegény kanapén, ami olyan hangokat ad ki, mintha nem sokára ketté törne.
-Igyál vizet. - Nem dühítem fel magam a hisztijén, ahogyan szoktam, inkább nyugodtan beszélek hozzá.
-Légyszi! Egy picit! -Nyávog még mindig, amire megforgatom szemeim és visszanézek a könyörgő szemeibe.
-Oké, de utána kuss legyen! - Szigorúan megvillantom a szemeimet és visszafordulok a géphez.
Izgatottan felpattan a kanapéról és odamegy az üdítőhöz. Sóhajtva elnézek róla és inkább utána nézek Jimin nevű fiúnak, hátha találok valamit róla az eltűntek listáján. Taehyungot is így találtam meg, így nagy valószínűséggel, ő is szerepelni fog rajta. Beírom a nevét és ki is dob három gyereket, kettő lányt és egy fiút. Rá is megyek a fiú aktájára és megnézem mit írtak róla.
Park Jimin, tízenként évesen tűnt el, mikor haza felé tartott az iskolából. Az el rablója ismeretlen, szemtanuk nem voltak, pedig elég forgalmas úton ment haza. Egy év után le is zárták a nyomozást és halottnak nyilvánították, holtestét nem találták meg azóta se. Persze, mivel még él. Ez az eset négyével azután történt, hogy Taehyungot elrabolták. Ezek szerint minden évben vittek el gyerekeket?
-Tessék. - Gondolataimból Tae zökkent ki, utálom mikor ilyenkor megzavarnak. Egy pohár narancslét tol elém, miközben helyett foglal az előttem lévő széken.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Ne zavarj. - Morgom ránézve az innivalóra, amit kezembe is veszek és beleiszok. Észre se vettem milyen szomjas vagyok.
-Találtál valamit? - Kérdezi maga felé fordítva a laptopot, szemügyre véve a társáról a képet. - Chim? Milyen kis édes volt. - Vigyorodik el. Visszafordítom magam elé a gépet és morogva lecsukom a tetejét, nehogy újra kukucskálni merjen.
-Nem lep meg, hogy az eltűntek listáján van? - Leteszem a poharat és felkönyökölök az asztalra.
-Nem, hisz én is ott vagyok, nem? - Meglepve eltátom a szám, hisz nem tudtam, hogy tud róla. Egyáltalán mit keres még a maffiánál, ha tudja vannak szerettei, akik várják haza?
-Ha tudod, akkor miért? - Teszem fel a nagy kérdést, ami elkezdte elmémet kínozni.
-Mit miért? - Néz rám értetlenül, míg felkönyököl hozzám az asztalra, közelebb hajolva az arcomhoz. -Te nagyon okos vagy, Gukk. Sok mindenre rájöttél már, még arra is, amire mások még nem. Magadtól is ráfogsz jönni az ügyre....nem kellek én ide. - Rázza meg a fejét, míg mosolyogva megböki az orrom.
Már épp szólnék rá, de hirtelen furán kezdem magam érezni. A szívem nagyon gyorsan verdes a helyén, míg látásom homályossá válik. Forog velem az egész szóba és mintha Taehyungból kettőt látnék. Testem pihe könnyű lesz, gondolataim zavarosak és kuszák. Mi történik velem?
Fejemhez emelem egyik kezem és hátrébb dőlök a székemben, de sehogy sem érzem jobbnak a helyzetemet. Talán...beletett valamit az italomba? Hirtelen jött gondolatra rákapom a szemeim, meglátva önelégült mosolyát. Belenyúl a zsebébe és előveszi azt a fránya drogját. Hogy a francba szerezhette meg?! Lehet véletlenül a kanapén hagytam tegnap? Basszus...akkor azért ült inkább oda, utána pedig hisztizett az üdítő miatt. Ha vízbe tette volna, akkor zavarossá vált volna, de így a narancslében pedig egyáltalán nem látszódott, az édes íze elnyomta a piruláét.
-Bedrogoztál. - Szólalok meg nehézkesen, mert a nyelvem alig akar mozogni a számba. Teljesen lezsibbasztott. Kuncogva vesz ki egy pirulát a dobozából és teszi a szájába. Iszik rá egy keveset, a többit, pedig visszahelyezi a zsebébe.
-Magamat is bedrogoztam, így már kvittek vagyunk. - Vonja meg a vállait, játékosan nézve a szemeimbe. - Jó volt veled, de ideje hazamennem. - Felállva megkerüli az asztal és nyom egy puszit az arcomra, miközben kiveszi a kulcsot a zsebemből. - Majd hívlak. - Kacsint rám és megy is a bejárati ajtóhoz. Na ezt már nem!
Nagy nehezen lábra állok és ahogyan csak tudok odasietek hozzá. Már az ajtónál forgassa el a zárat, mikor elkapom a karját és elrántom onnan. Meglepődve kapja rám a fejét, majd próbálná kirántani a karját a fogságom alól, de mielőtt ez menne neki a földre lököm és fölé mászok. Ficánkoló karjait lefogom a feje mellé, míg próbálok valahogyan észhez térni. Már nemcsak a szoba mozog, de színes dolgokat is kezdek hallucinálni, amik tökre megijesztenek. Szóval ilyen ez a drog.
-Ne! Engedj el! - Mocorog kétségbeesetten, lábait is mozgatva, hátha megtud velük rúgni, de mivel a lábai között tökéletesen elvagyok helyezkedve, így sehogy sem megy neki. Nem értem, rá miért nincs akkora hatással a drog, mint rám? Mert ő már régebb óta használja?
Megrázva a fejem nézek a kanapén hagyott bilincsre, amit gyorsan elveszek, de nem tudom összebilincselni a kezét, mert nem engedi. Csettintve egyet a nyelvemmel szorítom a feje főlé mindkettőt, de mielőtt rátehetném az eszközt megszólal.
-Várj, várj! - Levegőt gyorsan szedve, néz rám, megállva minden nemű mozgással. - Láttam, hogyan nézel rám, mikor levetkőztem előtted....tetszem neked, igaz? Megkaphatsz, itt és most.
Agyam teljesen kusza, nem tudok gondolkodni, mégis az amit mond, nagyon tetszik. Szeretném őt érinteni, kóstolni, magaménak tudni, csak egy gyors menet erejéig. A testem ég a vágytól, minden porcikám könyörög érte. Nem tudok ellen állni..
Nyakára hajolok és lágy puszikkal halmozom el, amire érzem teste megfeszül, ajkait sóhajok hagyják el, amitől csak még jobban elszáll a maradék eszem is. Elengedem egyik kezét, csak a másikkal fogva mindkettőt, majd benyúlok pólója alá, érintve puha bőrét, ami olyan törékenynek tűnik. Lassan odahajolok hozzá, hogy ajkam összeolvadjon az övével, de ekkor elfordítja a fejét.
-Csók nincs. - Ejti ki ajkai közül érzelemmentesen, amitől az agyam újra működésbe lendül. Nem is akarja ezt az egészet, csak szökni akar, így ha kell odaadja a testét is.
Leszállok róla, míg őt is magammal felhúzom a földről. Értetlenül bámul engem, nem értve mi történt hirtelen, de magyarázkodok, egyszerűen csak megindulok a fürdő felé, annak ajtaját kitárva be is dobom. Gyorsan visszavágom a helyére a nyílászárót és elfordítom benne a zárt. Neki döntöm a hátam és lassan lecsúszva rajta térdeimre helyezem a homlokom. Hallom, ahogyan az ajtót rúgja, üti, míg kiabál, de nem foglalkozok vele.
