A fiatal rendőr Jeon jeongguk, aki még, csak 25 éves, de már elégranggal rendelkezik. Egy nap megkapja a legnehezebb bűnügyét, amiben egy maffia csoportot kell elkapni, de ez egyáltalán nem egyszerű meló. Semmi bizonyíték nincs, amitől sikerülhetne...
Telefonom ébresztőjére ébredtem, amit rögtön ki is nyomok, mivel szétmegy tőle a fejem. Alig aludtam pár órát, így rohadt álmos vagyok még. Ha ennek az egésznek vége lesz, az lesz az első, hogy alszok egy hatalmasat.
Komásan kimászok az ágyból és a konyhába megyek, ahol teszek fel magamnak egy jó nagy adag kávét. Mivel a konyha a nappalira nyílik, így tökéletesen megcsodálhatom a fekete hajú fiú szétterpeszkedett látványát a kanapén, amíg a kávém fől. Valami eszméletlenül hangosan horkol, és még a nyála is folyik.
Fintorogva egy kört, öntöm ki magamnak a kész kávét és azt kortyolgatva megyek a vendék szobához. Óvatosan nyitom ki az ajtót, fel ne keltsem az alvó szépséget, de mikor be nézek enyhén leesik az állam.
Jimin a barnaság mellett alszik, az ágy legeslegszélén, nehogy érintse őt és fájdalmat okozom neki. Keserű szájízzel nézem őket, amit meg édesítek egy kis kávéval. Nekem kéne ott feküdnöm, nem pedig neki.
-Jó reggelt. - Ülök le az ágy melletti székre, letéve az éjjelire a bögrémet. Hangomra a szőkeség felébred, míg álmosan pislog párat.
-Reggelt. - Hatalmasat ásítva ül fel, majd nyújtózkodik egy nagyot, de ebben a pillanatban bordáihoz is kap, káromkodva egy sorozatot.
-Miért nem nézeted meg magad, Yoongival? - Vonom fel egyik szemöldököm, amire csak megforgassa a szemeit és lassan kimászik az ágyból.
-Előbb húzatom magam keresztre, minthogy hagyjam, hogy hozzámérjen az a vadbarom. - Morogva lép az ajtóhoz. - Keresek valami reggelit.
Ezzel ki is libben a szobából, teljesen otthonosan mozogva. Eléggé élelmes a kis vakarcs. Újra kezembe veszem a kávémat és tovább iszogatom, miközben vissza nézek a fiúra. Egy pillanatra elkapom, ahogyan engem figyel, de mikor rá néztem rögtön vissza is csukta a szemeit. Miért színlel alvást?
Letéve a kávémat, közelebb hajolok hozzá, majd vicc kedvéért befogom az orrát. Pár másodpercig piros fejjel tűri a levegőhiányt, de utána a kezemért kap és elrántsa a légzőszervétől. Kapkodva a levegőt nyissa szét pillát is néz a szemeimbe, enyhén duzzogva.
-És ha megfulladtam volna?! - Hisztizve megakar ütni, de gyorsan hátrébb dőlök, ő pedig csak a levegőt tudja csapkodni.
-Miért színleled, hogy alszol, te nagyon hülye? - Csapok rá a felém nyúló kézfejére, amire jajgatva visszarántsa és puszilgatni kezdi a fájó részét. Nem is ütöttem akkorát.
-Ne bánts! - Morog, akár egy csivava, majd sírást színlel.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-Bántalak, mert hülye vagy! - Felemelem a kezem, mintha megakarnám ütni, amire össze is rándul, majd kezét az arcához emeli, hogy védhesse magát. - Halálra aggódjuk magunkat miattad, te pedig itt játszadozol. - Szidom le, hozzá teszem jogosan, bár ő nem érzi annak, mert felcsattanva, maga mellé dobja a karjait.
