Danger /Taekook/ ~Befejezett~

41.

Jungkook pov.

Fáradtan dőlök neki a konyha pultnak, onnan figyelve a kölyköt, aki a tévé előtt ül és nézi a mesét. Már egy hete itt van, de még egyszer sem hallottam a hangját. Arra gondoltam talán nem is tud beszélni, de már egyszer hallottam őt, mikor rám fogta a fegyvert. Mondjuk nem erőltettem vele annyira a dolgokat, időm nem is volt, hisz holnap már itt a megbeszélt idő. Össze kellett szednem az embereket, beszélnem a főnökkel, előkészülni. 

-Mint mondtál, honnan van ez a gyerek? - Telepedik mellém Hoseok, ugyan úgy figyelve a gyereket.

-Taehyung azt mondta, egy prostitól. - Vonom meg vállaim és sóhajtok egy nagyot. 

-Attól a nőtől, akit találtunk? Nem volt bejegyezve, hogy lett volna gyereke, de ez nem meglepetés. Általában ezek elrejtik, nehogy elvehessék tőlük a rossz körülmény miatt. 

-Nem tudom mit kéne vele kezdem. - Vallom be őszintén, hisz tényleg fogalmam sincs mit csináljak a kölyökkel. Megígértem Taenak, hogy vigyázok rá, életben tartom, de ezek mellett fingom sincs mit kéne tennem. 

-Add be egy otthonba. 

-Taehyung ki is nyírna. -Morgom az orrom alatt és elpillantok a gyerekről. - Valami oknál fogva fontos a számára, ha nem lenne az, nem is kért volna meg arra, hogy védjem meg. 

-Egy pszichopata apás mamást játszik? - Gondolkodik el, majd hitetlenkedve megrázza a fejét. - Ez kész vicc. 

- Ő nem rossz ember. - Suttogom halkan, mert tényleg így gondolom. Ő egy áldozat, aki csak túlélni akar. 

Mióta a rendőrségnél vagyok újra nem foglalkoztam a maffiás dolgokkal. Bolti lopás, bakrablás, ezek között mozogtam. Mondhatni elpuhultam a két év alatt, ami most nem jön valami jól, hiszen holnap háború. Ha erre gondolok izgatott leszek és egyben rémült is. Ha sikerül elkapni azt a férget, akkor végre Taehyung velem lesz? 

Gondolataimból egy gyermeki kacaj hozz vissza, amire rögtön odakapom a fejem. A kisfiú nevet, miközben Jimin csikizi. Vajon mikor jött ez be a házba? Ennyire elkalandoztam volna? Bár azt el kell ismernem, hogy Jimin nagyon ért a gyerekekhez, hisz sikerült neki meg nevettetni. Ezen nem kéne annyira meglepődnöm, mikor ő nevelte a húgát, majd utána Taehyung-ot is. 

-Hogy hívják ezt az édest? - Kérdezi Jimin, miközben magához öleli az apró testet. 

-Jikoo...Jittoo? - Vakarom meg a fejem, erősen gondolkodva, hogyan is nevezte Taehyung. Látszik mennyire is figyeltem rá..

-Jihoo...- Suttogja a kisfiú, felém pillantva, de gyorsan el is tépve tekintetét és inkább a nyusziját szorongassa. Megszólalt, most először megszólalt! 

-És honnan van a plüss? Taehyung adta neked? - Simogassa meg a kölök fejét, aki a kérdésre csak bólint. - Nagyon kedvelhet téged, ha ezt megtette. Imádja ezt a játékot. 

-Téged hogy hívnak bácsi? - Néz fel a szőkeségre, aki mosolyogva kihúzza magát. 

-Jiminnek hívnak! Taehyung biztosan sokat mesélt rólam, igaz? - A fiú arca eltorzul, rémület kerül oda, míg egész testében reszketni kezd, amit egyáltalán nem értek. Szemei bekönnyesednek, plüsst szorosan tartja mellkasához. 

-A szörny!!! - Kiáltja el magát, rémülten pattanva le a kanapéról, majd futva be a szobájába.

Nagy szemekkel pislogok, hisz ez azért nem minden napi jelenet volt. Mellettem lévő barátom is szótlan, ami tőle azért fura, mert be se áll a szája egész nap. Azért kíváncsi lennék, Taehyung mivel szédítette szegény gyereket, hogy ennyire megijedt Jimintől.