A fiatal rendőr Jeon jeongguk, aki még, csak 25 éves, de már elégranggal rendelkezik. Egy nap megkapja a legnehezebb bűnügyét, amiben egy maffia csoportot kell elkapni, de ez egyáltalán nem egyszerű meló. Semmi bizonyíték nincs, amitől sikerülhetne...
Agresszívan rugók bele a hülye ajtóba, ami nem szakad ki a helyéről, de eléggé megfájdul a lábam miatta, így egy lábon ugrálva simogatom a bokámat.
Most komolyan! Miből van ez a szar ajtó? Hát nem igaz, hogy nem birok innen kijutni, pedig ennél fontosabb dolgom is van. Meg kell találnom Taehyungot, amíg lehet. Vagyis...Jackson kéne keresnem, ő lenne az első számú ellenség, akit rácsok mögé kéne juttatnom.
Végül is miatta vagyok most itt, nem pedig a barnaság miatt. Mégis csak arra tudok gondolni, hogy valami baja esett, ne talán már nem is él. Csúnya volt a sebe, vérzett is, így milyen esélyei lennének kijutni? Franc üssön belé, mikor elrohant!
Morogva az orrom alatt járkálok körbe-körbe, körmömet már húsig rágva idegességemben. Odakint harcolnak a társaim, én pedig itt verem a faszomat, miközben egy ajtóval küzdök.
Felhorkantok tehetetlenségemben, majd messzebb menve a nyílászárótól, neki futásból rontok neki, de az hirtelen kinyílik előttem. Hatalmasat csapódok az idegenbe, lefejelve őt, amitől még az én fejem is belesajdul. Ő hátra vágódik, én meg rá, de legalább puhára estem.
-Ez nagyon, de nagyon fáj...- Jajgat az alattam lévő, amire sajgó fejemhez kapva, emelkedek fel róla, és gurulok mellé a földre.
-Bocsi, Hobi. - Motyogom fájdalmasan, hisz azért én is kaptam egy fejest, nemcsak ő.
-Mit csináltál abban a szobában? - Fordítsa felém a fejét, értetlenül bámulva, amire megforgatom a szemeimet.
-Jógáztam, baszki! - Nagy nehezen felküzdöm magam a földről és őt is felhúzom, ha már elgázoltam. - Megvan Jackson?
-Honnan tudjam? Ha nem vennéd észre, elszabadult a pokol. A rendőrök is túlzásba estek és neki támadtak a maffia tagjainak. Persze azok se hagyják magukat, eléggé nagy erővel irtanak minket.
-És...Taehyung? - Kérdezem halkan, mivel tudom, most nem ez a legfontosabb ebben a helyzetben....de tudnom kell.
-Nem láttam. - Rázza meg a fejét sajnálkozva. - Jimint láttam. - Jut eszébe hirtelen, homlokon is baszva magát örömében. - Csak egy pillanatra láttam, de azt hiszem ő volt az.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Hol volt?
-A hátsó kijárat felé mászkált, de egyedül volt, nem volt vele a társa. Rémültnek tűnt, zavartnak, oda is akartam hozzámenni, de rám támadtak és mikor nehezen leütöttem a támadóm, addigra el is tűnt.
-Van fegyvered? - Bólintva a kezembe adja, amire elmosolyodok és már szaladok is elfele. - Köszi, szia. - Kiabálom vissza, nem várva meg, hogy reagáljon a hirtelen sietségemre.
Végig sietek a folyóson, próbálva csak az útra nézni, nem pedig a lábaim alatt heverő hullákra. Még a falak is pirosban úsznak, ahogyan az egész padló. Sok rendőr és fiatal gyerek holtteste pihen a jéghideg köveken, nem túl szép látványt nyújtva egyik sem.
