A fiatal rendőr Jeon jeongguk, aki még, csak 25 éves, de már elégranggal rendelkezik. Egy nap megkapja a legnehezebb bűnügyét, amiben egy maffia csoportot kell elkapni, de ez egyáltalán nem egyszerű meló. Semmi bizonyíték nincs, amitől sikerülhetne...
Valami puffanó hangra leszek figyelmes, ezért nehezen kinyitom fáradt pilláimat, szembe találva magam egy barna hajzuhataggal. Még kábán nehezen ér el az agyamig mi is ez, kihez is tartozik, de nem kell sok idő, hogy elkapjon a felismerés. Taehyung hátal fekszik nekem, én pedig úgy ölelgettem akár egy plüss macit.
Gyorsan elengedem és felülök, hirtelen azt se tudom hol áll a fejem, annyira ledöbbenek. A fiú még mindig alszik, de ahogyan észleli, hogy eltűntek körülötte a karjaim összébb húzza magát. Karján kirajzolódik a libabőr és tapogatózni kezd, keresve a takarót, ami jelenleg nincsen.
A félre csúszót pulcsit visszateszem rá, és leszedem róla a bilincset is, mert eléggé ki volt csavarodva a karja. Ekkor újra meghallom a puffanást, ami az ajtó felől jön. Valaki van itt! Lepattanok az ágyról és gyorsan kezembe veszem a fegyverem. Nem lehet, hogy ilyen hamar ránk találtak volna! Visszanézek az alvó fiúra, aki még mindig alszik, ami nem kicsit lep meg. Ő hamarabb fent szokott lenni mint én, mégis most még a zajra se ébred fel. Vagy újra színészkedik, vagy valami baj van.
Az ajtón kopogtatnak, amitől a gyomrom görcsbe rándul, adrenalin végig száguldozik az egész testemen. Nagy levegőt veszek és az ajtóhoz megyek, óvatosan lépkedve, nehogy meghallják odakint. A kilincsre teszem a kezem, magamban lenyomva egy imát, megírva a végrendeletem. A tenyerem megizzad a kilincsen, amit szépen lassan lenyomok, majd egy hirtelen mozdulattal kitárom és a fegyveremet rászegezem az előttem lévőre, de mikor már meghúznám a ravaszt, az a valaki a nyakamba ugrik. A szar megfagy bennem és levegőt is elfelejtek venni, olyan szinten frász jön rám. Ki a franc ez?!
-Annyira örülök, hogy jól vagy! - Kiabál bele a fülembe, amitől meg is süketülök egy pillanatra. Ez az idióta!
-Hoseok! - Ellököm magamtól és fejbe csapom. - Majdnem beszartam, te hülye! - Emelem fel a hangom mérgesen, de ő csak vigyorogva felemeli a kezében lévő egyik szatyort.
-Semmi gaz, mert hoztam váltás ruhát.
-Kibaszott idióta vagy. - Morogva visszacsukom az ajtót és neki is döntöm a hátam. Megkönnyebbültnek érzem magam, hogy nem a maffia rontott rám, és azért is mert ezek szerint Hoseoknak semmi baja nem esett.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Bocsi, bocsi. - Mosolyogva a kanapéra teszi a három nehéz szatyrot. - Hoztam pár cuccot, mert gondoltam, hogy itt nincs semmi sem. Egyszer voltam egy bevetésen és itt kellett megszállnom. Szerintem nem kell mondanom, milyen szar volt. - Csóválja meg a fejét az emlék miatt, majd sóhajtva leül az ágy végére. - Hol van a fiú? Él még?
-Ott van. - Mutatok a háta mögé, amire megfordul és nagy szemekkel méregeti a fiút.
-Észre se vettem.
-Alszik. - Szívesen hozzá tenném, hogy "remélem", de biztosan nincs semmi baja. Csak fáradt. Megnézem mit rejtenek a szatyrok és találok egy csomó kaját, aminek nagyon örülök, meg egy plédet. Az említett puhaságot kézbe is veszem és betakarom vele az alvó fiút.
