Merj nagyot álmodni

1. Fejezet

Helo, a nevem Julie és Londonban élek. A suliban nem a legjobb tanulónak számítok. De nagyon igyekszem és csak fizikából vagyok borzalmas.

Na de kezdjük is az elejétől ^^

- Julie!!!!! - kiáltja legjobb barátnőm és nyakamba ugrik.
- El se hiszen, hogy túléltem a szünetet nélküled.

- Hát pedig most mind a ketten itt vagyunk. Egyépkén mostmár leszálhatsz a nykamból - mondtam röhögve mire Alexa elengedett.
- De ugye tudod, hogy csak egy hosszú hétvége volt - néztem rá mire ő tágra nyitotta szemeit.

- Csak 3 nap volt?!? - intézte hozzám kb ordítva kérdését.

- Igen szóval ne pánikolj. A normál szünetekbeb úgy is találkozunk - vidítottam fel.

Egyszerre becsengettek mi pedig elindultunk a terem felé. Fizika óránk volt amin majdnem elaludtam szóval már "jól" indult a nap.

- Te szent ég ez volt a világ legrosszabb órája! - ordított fel barátnő.

Én meglepette néztem rá utána szememmel próbáltam jelezni neki hogy a tanár mögötte áll. Nem vette a lapot de felfigyelt egy hirtelen krákogásra ami közvetlenül mögüle hallatszott. Megfordult és a tanárt látta meg aki félig mérges félig kérdő tekintettel nézett ránk.

- J-jó napot tanárúr...- dadogta Alexa én pedig alig bírtam magamban tartani a röhögést.

- Ha szabad kérdeznem megismételné a kérdést? - nézett ránk szúrós tekintettel.

- Noss tanár úr...- kezdtem volna el mondandómat - az úgy volt, hogy...
Amint kimondtam ezt megragadtam Alexa kezét és szélsebesen elrohantunk a tanár elől.

- GYERTEK CSAK VISSZA KIS HULIGÁNOK!!! - ordította utánunk de mi rá se bagóztunk, csak rohantunk tovább.

Mikor már úgy éreztem megmenekültünk megáltunk és egy folyosó sarkába meghúzódtunk.

- Na ezt nem akarom mégegyszer túlélni - jelentette ki barinőm.

- Hiddel én sem.

Ekkor meghallottunk egy hangot ami a tanár lépteire emlékeztetett mindkettőnket. Egyre hangosabbak voltak ami azt jelentette, hogy közeledik. Meg sem mertünk szólalni. Hirtelen a nyugalmas léptek fútó léptekké alakultak mi pedig vártuk a világvégét. A folyosó végén volt egy ajtó és az éppen becsukódott. Egyszer csak megpillantjuk a tanárt ahogy elrohan elöttünk az ajtó felé. Amint benyitott mi kirohantunk a sarokból és a harmadik emelet felé indultunk.

- Most hova megyünk?!? - kérdezte barátnőm.

- A harmadikra.

- És mégis minek?!? - kiáltotta el magát.

- Halkabban mert meghalja! - csitítottam le.
- Egyépként a zeneterembe megyünk mert oda senki se jár fel csak ha kell valami hangszer.

Csak rohantunk tovább, fel a lépcsőn egyenesen a zene teremig. Amint felértünk a lépcsőn kifújtuk magunkat mert éreztük, hogy mostmár biztonságos.

- Julie!!! - kiáltott fel barátnőm amint meglátta a mögöttünk jövő fizika tanárt.

Hátrafordultam és amint megláttam eszeveszetten elkezdtem futni, Alexával együtt. A fizika tanár a kanyarban észrevett minket és utánunk kezdett rohanni. Mi csak próbáltuk elérni a zenetermet amikor két kéz kinyúlt egy teremből és elkapott mindkettőnket. Az ajtó becsukódott mi pedig nem tudtuk hol vagyunk. Vettem a bátorságot és kinyitottam a szemem és amint megláttam hol vagyok éreztem, hogy elkezdtem pirosodni.