Merj nagyot álmodni

7. Fejezet

Csak mentem és mentem ok nélkül amíg egyszer csak meg nem álltam. Kerestem egy nagy követ amire leülhettem majd tenyerembe raktam a fejem és becsuktam a szemem. Amint behunytam szemem éreztem a ló jelenlétét. Éreztem, hogy milyen távolságra van tőlem. Felkeltem a kőről és elkeztem forogni. Lassan körbe forogtam és amerre erősebben éreztem a lovat ott megálltam. Kinyitottam szemem és elindultam egyenesen abba az irányba.

Josh

Miután Julie elment én vártam Markot, hogy végre vissza érjen. Vártam amikor egy hangra lettem figyelmes. Az egyik szobából jött. Elindultam arra és mikor benyitottam szembe nézett vele Julie barátnője.

- Hol van Julie?

- Elment megkeresni a fehér lovat.

- Engem meg fel se ébreszt. Nagyszerű. Mindegy akkor én is elindulok megkeresni őt.

- Szerintem itt kéne maradnod. Az erdő óriási és könnyű benne eltévedni. Vagy várd meg Markot, majd ő elvisz motoron.

Na és itt egy nyihogást hallottunk a ház elől. Alexa az ablakhoz rohant és meglátta a fekete fehér zoknis lovat.

- Vagy inkább elmegyek Moon-val. Ő biztos tudja hol van Julie- és azzal elindult le a lóhoz.

- Te most komolyan egy lóra bízod magad?!?

- Érzem a lovat Josh! És bízom benne, hogy elvisz Julie hoz - jelentette ki makacsul.

- Tudtommal nem is tudsz lovagolni.

- Ez igaz. Sőt, hogy emeljük a tétet sose ültem még lovon se. Na ehez mit szólsz? - gúnyolódott.

- Hogy fogsz felülni?

És amire pont nem számítottam, mintha a ló értette volna mit mondok, az egyik lábát behajlította és Alexát fel engedte a hátára.

- Mit is mondtál Josh? - és egy gúnyos nevetéssel lezárta.

- Mindegy én megvárom Markot, kíváncsi vagyok mit akar csinálni ezzel az idiótával. Sok sikert.

Alexa

- Kösz - mondtam és belekapaszkodtam Moon sörényébe.

Igaz nem ültem lovon de láttam, hogyan indítják el őket ezért én is így tettem. Finoman megszorítottam a sarkammal a lovat aki erre elindult vágtában ez erdő felé. Én csak kapaszkodtam és imádkoztam, hogy túl éljem. A ló lelassított és sétába átváltott. Én biztonságosan nyitottam ki szemeimet és ráborultam a ló nyakára köszönet képpen. Már elég jól bent voltunk az erdőben és ami azt illeti nem igen tudtam merre jártunk. Nagyon nyugodt volt az egész terület és ahogy a fák lombjai között átjutottak a fénysugarak egyszerűen gyönyörűvé tették az egész erdöt. Én persze még mindig azon agyaltam mégis hol a csudába kószálhat barátnőm.
A ló hirtelen megállt. Egy kis tónál voltunk. Megpróbáltam óvatosan leszálni, de mivel sose ültem lovon ráadásul felszerelés nélkül meg pláne nem tanácstalan voltam. Esküszöm a ló látta a bénázásomat vagy én nem tudom de lefeküdt én pedig nyugodtan letudtam szálni róla. Odaültem mellé és csodáltam a tavacskát, a rajta úszkáló vizililiomokat és a halakat néztam. Nyugalmas volt. A ló felém fordította fejét mintha kérdezni akart volna valamit. Én megsimogattam és megöleltem, de ekkor valami zörgést hallottunk meg a bokrok közül.

Julie

Mentem mentem amíg ki nem értem az erdőből egy kisebb tisztásra. A fény majdnem megvakított. Mikor már a szemem megszokta elindultam. Nagyon szép volt rengeteg virág és madár volt körülöttem. És ekkor megláttam a gyönyörűséges fehér lovat. Nem haboztam odarohantam hozza. A ló felismert és magához engedett.