Merj nagyot álmodni

4. Fejezet

Fájdalmat éreztem. Nem tudtam miért. Mikor felnyitottam szemem a házunk elött voltam a lóval szembe akit megmentettem. Mikor körül néztem senki sem volt ott. Minden csendes volt és nyugodt. Egyszerűen semmi sem zavarhatta volna meg azt a békét ami ott volt. A fájdalom is eltünt. A ló lassan felem közeledett. Félve néztem felé és hátrálni próbáltam de nem tudtam. Olyan volt mintha egy láthatatlan fal megállított volna. A ló ekkor teljesen elöttem állt és lehajtotta a fejét majd a bal karomra nézett. Ekkor erőt vettem magamon és próbáltam megsimogatni. Békésen lehajtotta fejét én pedig hófehér szőrén végig simítottam kezem. Puha, meleg érintés volt ami megnyugvást jelzett. Akkor ilyedten kapta fel fejét és rémült tekintettel nézett maga elé. Megfordítottam fejem és a középkorú férfit láttam aki a lovat akarta befogni. Ekkor egy nagy csattanást hallottam és...

- ÁÁÁ!!!!!

Tágra nyílt szemekkel néztem végig a helyen. Ismerős volt, de hirtelen nem tudtam gondolkodni. Felültem az ágyban és magamelé bámultam. Ekkor lépteket hallottam.

- Mi történt?!? - rontott be a két fiú az ajtón.

Én még meglepettebben néztem rájuk majd lenéztem a földre. Egy percre behunytam szemem és minden eszembe jutott. Ekkor Josh-ra néztem.

- Mit keresek itt? Mark te meg, hogy kerülsz ide?!? - jutottak eszembe első kérdésekként.

- Julie ez Mark háza. Ide hoztalak mert nem igen tudtam mit tegyek - mondta kicsit zavarodottan Josh.

Körbe néztem és felismertem a környezetet. A fehér szoba... a vendég szoba volt.

-Minden rendben? - tette fel a kérdést Mark.
- Ne hívjunk orvost?

- Minden oké...azt hiszem...- és ekkor jutott eszembe ami miatt felébredtem...
- Mi történt a fehér lóval és a féfival?!? - kiáltottam és Josh felé fordultam valami választ várva.

- Noss, amikor össze estél a ló egész végig ott volt melletted amíg én a pasast ütöttem. Azután pedig nem tudtam mit csináljak ezért ide hoztalak Markhoz mert úgy gondoltam talán segíthet ha már egyszer orvos akar lenni.

- És utána?!? - faggattam tovább.

- A ló nem akarta, hogy elvigyelek, de utána hozzád közeledett és végül bement az erdőbe.

- És a férfi?!?

- lehet még mindig ott van és fekszik a véres képevel a földön - mondta elégedetten.

Teljesen ledöbbentem. Hirtelen nem tudtam mit feleljek.

- Biztos, hogy jó vagy? - tette fel a kérdést ismét Mark.

- Igen, minden oké csak...minden olyan gyorsan történt - feleltem bizonytalanul.

- Pihenj egy kicsit, ha szeretnéd felhívom a szüleidet, hogy ha itt maradnál - ajánlotta fel Mark.

- Nem kell, de azért köszi. Josh haza tudnál vinni?

- Ha már egyszer ide hoztalak vissza is viszlek. Mikor akarsz indulni?

Az ütő ér is megált bennem hirtelen. Valami furát éreztem. Nem tudtam mit. Szó nélkül átrohantam a két fiún majd ki az ajtón. Körülnéztem, de nem láttam semmit. Eközben a két fiú is utánam jött és értetlenkedve álltak meg az ajtóban. Én csak néztem magam elé. Nem tudtam mit várok, de tudtam, hogy valami lesz. Egyszer csak megjelent a fehér ló akit be akartak fogni. Az erdő felöl közelített. Csak jött és jött. Szélsebesen. Feléfordultam és vártam, de nem tudtam mire.

- Julie tünj el onnan!!! - ordította a két fiú.

Ekkor mintha egy vödör jéghideg vízzel öntöttek volna le, egyből feleszméltem. Észrevettem a felémszáguldó lovat és hogy milyen közel van. Már vártam a frontális ütközést amikor...A ló megált elöttem. A fiúk csak tágranyílt szemmel álltak az ajtó elött. Fogalmuk se volt hogy mégis mi történt.