Merj nagyot álmodni

13. Fejezet

Barátnőm magához szorított úgy, hogy szinte már nem kaptam levegőt.

- Alexa jól vagyok - próbáltam nyugtatni, de nem engedett el csakazért se. - Alexa meg fogsz folytani - erre észbe kapott és enyhített ölelésén.

- Bocsi, csak megijedtem...

- Én is, ne aggódj.

- Milyen megható pillanat - hallottuk meg az idegen hangját ismét. - Milyen érzés volt repülni? Én is kipróbálnám de magamat nem tudom így felemelni.

- Ne aggódj majd segítek!!! - ordította el magát Josh és lelökte az idegent a fáról.

Mindennyian kétségbe esetten néztük hogy az idegen zuhanás közben eltűnt. Josh idegesen és tanácstalanul állt a fán és nem értette mi van. Lassan elkezdett lemászni a fáról, de nem úgy jutott le ahogy azt tervezte. Az egyik ág eltört a lába alatt ő pedig lezuhatnt. Nagyszerencséjére nem volt már magasan, de eléggé megijedtünk Alexával. Barátnőm felsegített a földről és odasiettünk Joshhoz. A fiú egy bokorba esett amin néhol kis tüskék voltak. Mire odaértünk felült és feje kilátszott a bokorból.

- Minden rendben? - kérdeztük Aleval egyszerre.

- Még élek, de hova tűnt az a nő?

- Nyomaveszett...- válaszoltam majd ránéztem Josh-ra. Kezén véres karcolások voltak és arca is tele volt a tüskék okozta sebekkel.

- Fel tudsz kelni? - kárdezte Alexa miután végignézett Joshon.

- Igen...- felelte mérgesen, és megpróbált felkelni. Megtámaszkodott a fában és felegyenesedett. - De Julie neked nincs bajod?!? Legalább 3 m-t zuhantál! - kiáltotta el magát.

3 m-t zuhantam...? Egyszerűen nem tudtam feldolgozni amit Josh mondott. Végignéztem magamon, hátha van rajtam valami seb vagy valami hasonló, esetleg valmi ütésnyom, de egy karcolás se volt rajtam. Gyenge voltam azt nem tagadom, viszont külső sérüléseim nem voltak. Eközben a lovak is eltüntek. Minimálisan vissza nyertem erőmet és Josh-sal vissza mentünk a faházba Markoz. Alexa kint maradt, úgy gondolta, hogy a titokzatos idegenünk még mindig a közelben tartózkodik. A teraszon még utoljára megkérdeztem tőle, hogy nem jön e be, de a válasza egyértelmű nem volt.

Alexa 

Miután Julie és Josh bement én maradtam és vártam. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy az az ember csak úgy eltűnt. Egy ember ilyenre nem képes.

- Te mért maradtál kint? -  meghalottam az idegen hangot és megfordultam. A nő mögöttem állt én pedig annyira megijedtem, hogy hátra estem. - Na gyere - nyujtotta felém a kezét segítőkész alapon, de azok után amit Julie-val tett felkeltem magamtól.

- Ki vagy te és mért bántottad a legjobb barátnőmet?!? - ordítottam a nőre.

- Egy barát vagyok...

- Ha barát vagy akkor segítened kellene, nem pedig kinyírni a legjobb barátnőmet!!! Mit akarsz tőlünk?!? Kém vagy?!?

A velem szemben álló nő tágra nyitott szemekkel nézett rám, leginkább az utolsó mondatom miatt. Hirtelen elnevette magát, amin én egy kicsit meglepődtem és idegesebb lettem. Csakhamar abbahagyta a nevetgélést és közelebb lépett hozzám.

- Nincs sok időm szóval nem ér rá ha csak egyikőtöknek mondom el. Hívd ki a barátnőd és elmondok mindent amit tudnotok kell.

A dühömet a tanácstalanság váltotta fel. Nem akartam Julie-t kirángatni a házból emiatt a vadidegen miatt aki meg is ölhette volna. Így is alig volt ereje arra, hogy visszatámolyogjon a házba.

- És mégis miért szólnék neki? Nem bízom benned! Meg is halhatott volna a barátnőm a te hibádból! Alig tud járni nem tud kijönni.

Hirtelen visszajöttek a lovak. Moon odajött hozzám, Starshine viszont megállt az idegen mellett.

- Kérlek hívd ki Julie-t ez fontos. Köze van hozzátok és a lovakhoz.

Lassan kezdett az idegeimre menni a nő szóval beleegyeztem. Bementem és szóltam a többieknek. Julie aludt a kanapén, Mark pedig segített Josh sebeivel. Amint elmondtam, hogy megint itt van az idegen nő, Josh idegösszeroppanást kaphatott szerintem mert nagyon csúnyán nézett rám, majd felkelt és az ajtó felé indult. Mark megpróbálta vissza tartani de Joshnak nagyon felforhatott az agyvize. Én addig Julie-t próbáltam felébreszteni és eljuttati az ajtóig. 
Amint Josh szétnézett és meglátta az idegen nőt teljes erejéből nekirontott, és megpróbálta leütni. Én az ajtóból néztem ahogy szerencsétlenkedik miközben én Julie-t próbáltam kijuttatni az ajtón. Mark természetesen nem értett semmit csak rohant Josh után, hátha meg tudja állítani.
Amint Josh ütéstávolságra állt a nőtől, kezét ökölbeszorította és elképzelte ahogy teljes erejéből kiüti. Noss...maradjunk annyiban, hogy ez fordítva sült el. A nővelkapta Josh kezét és azonnal gyomorba vágta, ami hatására hááááát....mondjuk úgy repült eggyet. A földről tápászkodott fel amikor mi a közelébe értünk. A nő ránézett barátnőmre majd közelebb akart jönni, de ezt már én sem engettem.

- Tessék, itt vagyunk. Mit akarsz tőlünk???

- Ébreszd fel a lányt, másképp hasztalan az amit mondok.

Josh szúrós szemmel figyelte az idegent majd ránk nézett. Felébresztette Julie-t és segített (végre valahára) megtartani szegénykét.

- Mért ébresztettetek fel...?- kérdezte fáradtan, aztán hirtelen kikerekedett szemekkel nézett a velünk szemben álló idegen nővel.

- Na most hogy felébrettél végre elmondhatom mi is történik veletek. De elöször hadd segítsek neked Julie.

Starshine odajött Julie-hoz és fejét a kezéhez tette. Julie-nak volt annyi ereje, hogy megsimogassa, és azután mindannyian tágra nyílt szemekkel néztük, hogy szinte minden ereje visszatért.

- Noss, most, hogy ezzel is megvolnánk térjünk is rá arra miért vagyok itt...