Merj nagyot álmodni

2. Fejezet

- Ugh...Julie figyelsz? Julie? JULIE!!!! - hallottam meg hirtelen barátnőm ordítozását.

- Igen!

- Mi bajod? Mintha nem ezen a bolygón lennél.

- Nah nyugi, teljesen jól vagyok.

Vagyis ami azt illeti nem éppen. Csak az a fehér ló járt a fejemben és csak arra tudtam gondolni.

2 órával késöbb

- Majd holnap találkozunk - köszönt el barátnőm és elindult.

Én felmentem a szobámba és kiléptem az erkélyemre. A kilátás nagyon szép volt. Elláttam egészen a barátnőm házáig. Elgondolkodtam azon amit láttam. De nem tartott sokáig. Egy motor hangját hallottam meg, ami épp a házunk elött parkolt le. Nem láttam, hogy ki az, de tudtam hogy nem családtag mivel nálunk senkinek sincs motorja. Vagyik keresztanyukámnak de ő németo.-ban lakik. Lerohantam a födszintre és elővettem egy serpenyőt. Nem találtam jobb fegyvert, úgy gondoltam megteszi. Óvatosan az ajtó felé indultam és lassan kinyitottam. Az ajtó befelenyílt ezért mögötte el tudtam bújni.
Valaki belépett az ajtón. Nem láttam az arcát de amint előre ment én fogtam magam és leütöttem a serpenyővel. A srác előre esett a padlóra. Én óvatosan kinéztem és mikor meggyőződtem hogy nincs senki más, becsuktama az ajtót. Óvatosan odamentem a sráchoz akit éppen leütöttem. Én totálisan lefagytam. Josh volt az.

- Mit keres ez itt?!? Egyáltalán honnan tudja hol lakom?!? - jöttek fel a kérdések a fejemben.

Lehajoltam a fiúhoz és megpróbáltam felemelni és a kanapéra tenni. Hú hát esküszöm, hogy ez a gyerek legalább kétszer annyi mint én. Nagy nehezen végül eljutottam az ágyig és leraktam a fiút. Néztem a fejét vajon hol találtam el. Meglepődve néztem, hogy nem talátam megdagadt rész se sebhelyet. Semmi. Mintha nem is ütöttem volna fejbe. Elmentem a konyhába és hoztam egy nedves rongyot amit a fejére tettem. Nagyjából besaccoltam hol találhattam el és oda raktam a rongyot.
Kb félórán át vártam, hogy felébredjen, de semmi. Én eközben elálmosodtam és úgy gondoltam még várok egy kicsit, de elnyomott az álom.

Josh

- Ugh... mi a franc volt ez?!?

Körbenéztem és észrevettem a mellettem alvó lányt. Megpróbáltam felkelni, hogy eltünjek mielött felébred, de nem sikerült. Amint felkeltem pofára estem ami elég nagy hangzavart keltett. Felnéztem az ágyra és meglepetten láttam, hogy Julie nem ébredt fel.

- Wow ha egy ilyen esésre nem ébredt fel akkor simán el is tudják rabolni - elmélkedtem el.

Próbáltam felkászálódni a földről, de nem igen sikerült.

Julie

Hirtelen hallottam egy hangot. Nem akartam vele törődni, de ekkor eszembe jutott, mi van ha Josh volt az. Kinyitottam szemeim és Jost pillantottam meg aki a padlón hevert.

- Egyben vagy? - tettem fel neki a kérdést gúnyos mosollyal.

- Igen, azt hiszem - válaszolta egy kicsit mogorván.
- Te voltál aki fejbe vágott?

Bambán néztem rá és halvány mosoly jelent meg arcomon ami nevetésbe ment át.

- Nagyon vicces mondhatom. Mi a franccal ütöttél fejbe?!?

- Egy serpenyővel - jelentettem ki mire ő tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Egyépkén kerestem a helyet ahol esetleg megüthettelek de nem volt semmi seb vagy duzzanat a fejeden. Pedig elég nagyot ütöttem - mondtam és a végét teljesen elröhögtem.

- Nagyon vicces mondhatom... Miért ütöttél le?

- Betörőnek hittelek mivel a családban senkinek nincs motorja. És egyépként honnan tudod hol lakom?

- Alexa mondta - válaszolta enyhe gúnyos mosoly mellett.

Nekem erre tágra nyílt a szemem és vissza gondoltam amikor Alexa elment tőlünk. Biztos összetalálkoztak.

- Minek kellett neked a lakcímem?

Josh csak feküdt a padlón és bambán nézte a plafont. Még csak rám se bagózott. Egy darabig vártam majd újra feltettem neki a kérdést.

- Minek kellett neked a lakcímem!??! - fordultam hozzá de most már kiáltottam.

Erre már felkapta fejét és felült. Rám nézett majd egy nagy szemforgatással válaszolt. Nekem nem igen tetszett ez a válsz. A fiú próbált felkelni, de nem igazán sikerült. Én csak néztem rá mint valami szerencsétlenre.

- Kell segítség? - tettem fel neki barátságosan a kérdést.

- Hirtelen segítani akarsz? Nem tudom feltünt-e, hogy egy serpenyővel fejbevágtál pár perccel ezelött - zsörtölődött.

- Ami azt illeti az a pár perc igazából fél óra volt - mondtam majd én is megforgattam szemeim.

Josh kikerekedett szemekkel nézett rám, majd erőt vett magán és feltápászkodott. Én csak végignéztem csóri gyerek szerencsétlenkedését. Amint megállt lábain elakart indulni. Ekkor én is felkeltem a kanapéról és elindultam felé. Még el se érte az ajtót újra a földön találta magát.

- Még áll az ajánlatom ha esetleg meggondoltad volna magad - mondtam barátságosan.

- Ok...- egyezett bele én pedig odamentem hozzá.

Sikeresen feltápászkodott a földről, majd megtámasztotta magát a pultban. Én persze még mindig csak azon gondolkodtam, hogy mit keres itt.

- Egyépként...meg..- kezdte el mondandóját, de nem sikerült befejeznie.

Én csak ott álltam mellette és próbáltam kibogozni mit is akart mondani.