Merj nagyot álmodni

8. Fejezet

- Julie legalább fél órája bolyongunk az erdőbe. Meg kéne állnunk. Fogalmunk sincs merre vagyunk - aggodalmaskodott barátnőm amire minden oka megvolt.

Egyre csak sötetebb lett. Ekkor már mindketten kifogytunk a szuflából. A lovak felvettek hátukra és vittek minket. Lassan éreztem, hogy nem bírom sokáig nyitott szemmel. Alexa már rég elaludt én még pislákoltam, de lassan lecsuktam én is szemeimet. Közben éreztem, hogy a ló lassan sétál és visz minket.

Josh

Amint elintéztük a szülőket kirohantunk és felpattantunk a motorokra.

- Egyenesen - kiáltott Mark és telibe nyomattuk neki a gázt.

Brutál sötét volt szerencse, hogy a motorokon kicseréltük fényszórókat. Mentünk de semmi nyomuk nem volt. Markkal egy kis idő után megérkeztünk egy kisebb tóhoz. Előkapott egy zseblámpát és körbevilágított.

- Nézd pata nyomok. És itt mindha lenne egy ember nyom is - mondta Mark majd legugolt.

- Akkor itt voltak. De a nyomok nem tűnnek frissnek. Legalább egy órája elmehettek már innen.

- Kövessük a nyomokat. Talán megtaláljuk őket - mondta bíztatóan.

Vissza ültünk a motorokra és a nyomokat kezdtük követni. Kb 10 perc múlva meg is találtuk őket.

- Nézd csak. Ott vannak. Mind a ketten. És ezt kapd ki, a lovak hazafelé vitték őket.

- Na ezek aztán tudnak tájékozósni - ezen mindketten elnevettük magunkat.

Leszáltunk a motorokról és közelebb mentünk hozzájuk. A lovak kicsit megijedtek de hamar felismertek és nem tapostak minket össze.

Julie

A lovak megrémültek valamitől és nyeríteni kezdtek. Erre persze mindketten felébredtünk. Csak sajnos azt elfelejtettük, hogy két mozgó állat hátán szunyókálunk és szépen lefordultunk a lovakról. Pár másodperc alatt a földön találtuk magunkat. Ekkor két kéz nyult felénk akik segítettek felkelni. Hatalmas meglepetésünkre Josh és Mark volt az.

- Csak hogy végre megvagytok. Többet se mentek ti az erdőbe lovakat keresgélni - mondta dühösen Josh.

- Igazat adok neki. Most az egyszer. Felhívtuk a szüleiteket, hogy pizsoma partit vsaptatok szóval nálam alszotok.

- Ok, de elöbb ki kellene kutnunk az erdőből - mondta barátnőm bágyadt hangon majd nekidőlt Moonhoz.

- Ne aggódjatok a ház már nincs messze - nyugtatott meg minket Mark, de kötve hiszem, hogy Alexa bármit is hallott volna ebből. Teljesen összehullott és a ló nyakára dölt.

- Na hadd segítsek paci - nyúlt Alexáért Mark.

- Én maradok a lovon ha már egyszer felkeltettetek minket. Maradt bennem annyi energia - fordultam a fiúkhoz.

- Ok, max 5 percre van innen a ház szóval ki bírhatod - vágta hozzám gúnyosan Josh mire a Starshine odafordult hozzá.

Fantasztikus volt azt nézni, hogy Josh megijed egy lótól.
A fiúk vissza ültek a motorokra és elindultak előre, hogy megvilágítsák az utat. Én és a két ló vágtattunk utánuk, Alexát pedig Mark vitte magával a motoron.
Hamarosan megérkeztünk az erdei házhoz és mindannyian meg könnyebültünk. Engem leszámítva aki ezalkalommal se tudott leszálni a lóról. 2 másodperc alatt a földön találtam magam. Josh odajöt és felsegített. Fura azt vátam, hogy megint gúnyolódni akar.

- Ittál is valamit az erdőben? - na igen erre számíthattam volna.

- Persze egy nagyon vagány kocsmát találtunk az egyik tisztás közepén. Tök egyértelmű szerintem is.

- Jól van na nem kell egyből nekem esni. Nyugi....- ennyi maradt meg bennem több nem igen mert itt az én testem is csődöt mondott.

Amit éreztem az annyi volt, hogy két kéz elkap és felemel, de az volt az utolsó emlékem.

Josh

- Na már te is kidöltél. Vajon mióta kóborolhattatok az erdőben?

Felkaptam a lányt majd elindultam vele a szobák felé. Mark letette Alexát az egyik ágyra és kiment. Én követtem a példájat.

- Szerinted az iskolával mi van? - fordult hozzám Mark.

- Remélem nem kell menni. Egy hetet igazán kihagyhatunk úgy is május vége van. Lassan itt az év vége szóval már nem nagyon csesztetnek a tanárok.

- De a szülőknek nyilván küldtek valami értesítőt. És a híradóban is biztos benne lesz. A szüleink tudni fogják, hogy az a mi iskolánk.

- Ne aggódj már annyit. Rosszabb vagy mint egy lány.

- Hát Julie-nál és Alexánál nem - röhögte el magát. Mondjuk ők nem a nyafogásról híresek.

- Persze ezt mindenki tudja. Túl sok bajba keverednek. De legalább normálisak, nem úgy mint a többi lány.

- Mondasz valamit. Na de szerintem nekünk is szunyálnunk kéne.

- Te indulj el én még eszek valamit - azzal a lendülettel fogtam magam és lecsúsztam a korláton.

Csináltam egy szendvicset és ledobtam magam a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét és keresgéltem. Aztán az egyik hírTV-n a suliban történt estekről volt a beszálmoló. Érdekesnek volt, de egy baj volt vele. Egyáltalán nem volt igaz. Felvettem, hogy holnap megtudják nézni a többiek is. A vége azonban furcsa volt. Azt mondta a nő, hogy elkapták mind a négy embert. De ha jól emlékeztem akkor öten voltak.

- Kíváncsi leszek mit szólnak majd hozzá a többiek.

Mikor befejeztem a kajálást kikapcsoltam a TV-t és felmentem a szobába. Mark már rég szunyált szóval én is befeküdtem az ágyba és húztam a lóbőrt.