New Student | Taekook

1.rész

Taehyung szemszög

Reggel ébresztőm fülsüketítő csipogására keltem. Rögtön kiugrottam az ágyamból és elmentem a fürdőbe összeszedni magam. Egy fehér hosszított fazonú pulóvert és egy fekete farmert vettem fel. Hajamat megfésültem és feldobtam egy enyhe sminket. Mivel ez az első napom az új iskolámban ezért próbáltam emberként kinézni még ezekben a hajnali órákban is. Lassan leballagtam a konyhába, de már csak egy üzenet fogadott az asztalon.

"Elmentem dolgozni, kaja a hűtőben. Ameddig nem érek haza Namjoon a konyha közelébe se mehet!!! -Jin"

A szüleink elmentek egy hónapra valami üzleti útra egy héttel ezelőtt, ezért most a bátyám gondoskodik rólam.
Megettem a reggelim és elindultam a suliba. Fura volt egyedül menni, eddig mindig várt valaki a kapuban hogy, együtt menjünk.

A régi helyen nagyon sok barátom volt, mondhatni én voltam az egyik legismertebb az egész suliban. Alig akarták elhinni hogy, el akarok onnan menni. Hiszen minden megvolt, nem? Barátok, jó jegyek, a tanárok kedvesek voltak és még az igazgató kedvence is voltam.

Viszont az egyik nap a volt barátomra és valami ribanc csajra véletlenül rányitottam. Ezek után már rá se akartam nézni, mert amint megláttam ez jutott eszembe. Pedig nem egyszer volt, hogy meg akarta magyarázni vagy bocsánatot kért. De engem már semmi nem érdekelt. Annyira belekerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem de már az osztályterem előtt álltam, és próbáltam elég erőt összeszedni, hogy legyen bátorságom az osztály elé állni.
Pár perc múlva be is léptem, de nem volt ott mind a 200 embert, ahogy azt én elképzeltem. Csak hárman voltak. Két lány az első sorban telefonozott, s egy szőke, alacsony fiú a harmadik padsorban ülve írt valamit egy füzetbe. Amint meglátta hogy, nézem felcsillant a szeme.

-Sziaaaa! Park Jimin vagyok, te biztos Kim Taehyung vagy, az új osztálytársunk!- mondta izgatottan. - Úristen, annyira örülök, hogy van még egy kitűnő tanuló az osztályban. -állt fel és szorosan megölelt. - Legjobb barátok leszünk!!! - kezdett el ugrándozni, mivel nem engedett el, ezért kénytelen voltam én is ezt tenni. Fél perc múlva elengedett, és végre le tudtam ülni az előtte lévő helyre.

Mivel még vagy húsz perc volt hátra ameddig nem kezdődött el az első óra, ezért volt időm vele beszélgetni. Ha valaki belépett akkor, csak egy pillanatra nézett rám, és csinálta amit mindig szokott. Ezt egy kicsit furcsálltam mivel, amikor a másik iskolába új gyerek érkezett mindenki köré állt és egyenként mutatkozott be, majd meghallgatták, hogy honnan jön, mit szeret csinálni, miért váltott iskolát, meg ilyenek. Itt olyan mintha már év eleje óta itt lennék...

Már csak öt perc volt az első óra előtt, de még mindig üres volt hátul három pad. Gondoltam késnek vagy, valami ilyesmi de, első óra után is ugyanúgy álltak a padok mint, eddig. Üresen.

- Jimin? - fordultam hátra újonnan szerzett barátomhoz. - Ott kik ülnek? - mutattam hátra.

- Ott olyanok ülnek akikkel nem éri meg barátkozni. Semmi képpen sem. Ha hozzád szólnak csak fordulj meg és csinálj úgy mintha ott sem lettek volna. Nem akarom, hogy olyan legyél! Ők szörnyűek, de valamiért mindenki menőnek gondolja őket... Visszabeszélnek a tanároknak, órán esznek, isznak, alszanak. Valamikor meg, csak úgy random elkezdenek cigizni is óra közepén, ha úgy tartja kedvük. De egy tanár se mer nekik beszólni, mert az egyik apja az igazgató. A másiké a rendőrfőnök, a harmadik apja meg a polgármester öccse. Hidd el, nem akarsz velük társalogni. Még véletlenül sem. - néz végig mélyen szemembe, és az igazat megvallva... Amilyennek elképzeltem őket, tényleg nem akarok tőlük semmit.

Egész nap nem jöttek be, de nem is tudtam ezzel foglalkozni. Mivel, Jimin egész végig arról beszélt, hogy mennyire örül annak, hogy nem olyan vagyok, mint azok hárman.

Mikor vége lett a sulinak Jiminnel indultam haza, ugyanis kiderült, hogy egy utcában lakunk, és szinte szomszédok is vagyunk. Csak két ház van köztünk de még sosem láttuk a másikat.

Amikor haza értem még senki nem volt otthon, ezért gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset és felmentem a szobámba házifeladatot csinálni. Két óra alatt meg is lettem vele. Majd felhívtam a legjobb barátom, hogy elmondjam milyen is volt a napom. Végig hallgattam az ő beszámolóját is ami nagyjából annyiból állt, hogy bármit csinált hiányoztam neki és, hogy az exem nagyon ki volt amikor megtudta, hogy már nem oda járok többé. De engem ez a rész nem is érdekelt, csak hallgattam, mert nagyon nagy beleéléssel mesélte el mind ezt.

Este 6 óra körül érkezett meg Jin Namjoonal, aki rögtön levetette magát a kanapéba, és bekapcsolta a tévét azzal a szándékkal, hogy néz egy kis Bubi Guppikat. Már megszoktam, hogy így érkezik meg, ezért nem szenteltem neki nagy figyelmet. Inkább Jinnel beszéltem meg a mai napom.

Sziasztok! Ez az első történet amit írok, de remélem élveztétek az első részt! :3
A vírus miatt most szinte egy egész napom van kitalálni, hogy mi legyen a következő részekben, ezért napi szinten lesznek újak, ha ráveszem magam, hogy írjak...