New Student | Taekook

13.rész

Taehyung szemszög

Aznap, vagyis az utolsó napon, ami normálisan telik el, a közel jövőben, rohadt hangos puffanásra ébredtem. Alig bírtam kinyitni a szemem, viszont amikor megtörtént, azt hittem megáll a szívem. Hope feküdt az ágyam mellett, amiről arra következtetek, hogy ő csapott ekkora hangzavart.

-Te mit csinálsz ott? -nézek le rá.

-Keresem a szörnyet, ami az ágy alatt tartózkodik. Szerinted? -furcsán méreget, mire csak legyintek egyett, majd inkább visszafekszem a puha takaróm alá.

-Nehogy vissza aludj! Már vagy két perce itt állok... Arra bezzeg felkelsz, ha elvetődöm! -duzzogott be, majd lerántott engem a takarómmal együtt a földre.

A nap pakolászással telt, mivel amit csak kell, azt beteszem dobozokba. Vannak olyanok, amikre ráírtam egy H betűt, ami azt jelenti (legalábbis ahogy a szüleim tudják), hogy Hobi megkapja, és elviszi magához, ami egyébként holnaputántól már az én házam is. Igazából várom már, hiszen még sose éltem a bátyám nélkül, de persze sajnálom egy kicsit a szüleimet is, hiszen ők semmiről sem tudnak. Azt hiszik, hogy én, Jin és Nam is velük repülünk de, mint, ahogy mindenki más tudja, mi maradunk, és elleszünk az új, saját életünkkel.

Délután háromkor végeztünk, mikor Hoseok elvitte a cuccaimat, amik rá lettek bízva. Nem jött rögtön vissza, csak a vacsorához, ami este hétkor kezdődött.

Mindenhol dobozok, és táskák, a polcok üresek voltak, a szekrényekből minden kikerült. Csak a bútorok voltak úgy elrendezve, mint ahogy eddig is. A konyhába vittünk pár széket, amit random szedtünk össze a házból, hogy le tudjunk ülni mindannyian és együk a rendelt rament. Időközben még Jimin, Yoongi, Yeonjun és Soobin is megjött, hogy eljátszuk a nagyon-szomorú-sajnálom-hogy-elmész-ilyen-hamar szerepünket. A nagyon hamar szó szerint értendő, hiszen két hétig jártam abba a suliba, majd csak úgy a semmiből kitalálják a szeretett szüleim, hogy kivesznek, azt zúzunk Amerikába, amit persze senki sem néz jó szemmel.

Amúgy a "búcsúzás" elég érdekesen alakult... De inkább szó szerint mondom el mi volt...

-Kim Taehyung egy olyan ember, aki nagyon sokat jelent a számomra. Most nem csak egy barátot, hanem egy nagyon okos, és rendes embert vesztettünk el. Nagyon szerettem, hiszen olyan kedves volt az elejétől fogva, hogy azt senki sem tudja elképzelni, csak aki ismeri őt személyesen. El akarom mondani, hogy bármi legyen, számomra örökre egy szerető barátként lesz a szívemben. Sose felejtelek el TaeTae! -mondja Yoongi könnyes szemmel, aprócskát túl játszva a szerepét, mert szerintem ez olyan mintha meghaltam volna, de nem mondok semmit, ez csak az én véleményem.

Yoongi magához húzott egy ölelésre, amit véletlen se akart abbahagyni. Kezdtem rosszul venni a levegőt, ezért elváltam tőle nagy nehezen, majd Jimin felé fordultam, aki megrázta a fejét, ügyelve arra, hogy csak én lássam, vagy különben kikérdeznek az ősök, és lőttek a tervnek.

-Hát... Igaz, hogy csak két hete ismerjük egymást, de akkor is az egyik legjobb barátom lettél, pedig ilyen még sosem történt, hogy valakit közel engedjek magamhoz ennyire korán. -ölelt át Yeonjun is, amit viszonoztam, majd fél perc egyhelyben álldogálás után elválltunk egymástól, és meghallgattuk a többieket, akik úgyszint szívhez szóló hülyeségeket mondtak, hogy hitelesnek tűnjön mimden amit csak csinálunk. Azt nem mondom, hogy mindegyikünkön látszik a szenvedés, amit az okoz, hogy egyszerűen pofán röhögnénk az anyámékat, de mivel ezzel kétség kívül lebuknánk, inkább visszafogjuk magunk, és egyszer az életben viselkedni próbálunk.

-Gyerekek, már későre jár. Menjetek haza, Tae, te pedig menjél aludni, mert holnap tízre a reptéren kell már szobroznunk, hogy a 11 órás gépre felengedjenek. -jött ki apám a kapuhoz, ahol éppen átbeszéltük a tervet utoljára.

-Jól van, akkor... Szia Tae. Jó volt megismerni. -ölelt át mindenki, majd elsétáltak, amit a játék miatt, addig bámultam, ameddig be nem fordulnak a sarkon.

-Jobb is lesz ez. -bíztatott apám, majd bevezetett a házba. Miután megfürödtem bementem a szobámba, kulcsra zártam, majd rögtön el is nyomott az álom.

*Másnap*

Mint, ahogy azt mindenki tudja, ma van a nagy nap! Nem, nem az esküvőmé, ami persze Jungkook-al lesz, az még odébb van... Az a nap, amikor is szépen szólva átbaszom a szüleimet, és a barátaimmal fogok élni, ameddig nem szerzek annyi pénzt, hogy vegyek magamnak egy lakást, ahol majd a párommal, és a kutyámmal elélek. Igen, minden meg van tervezve az elkövetkezendő öt évre, és szinte mimdenben szerepel JK.

-Kisfiam öltözz, és vidd ki a kocsiba a dolgaidat. Indulunk. -jött be mélyen tisztelt anyám, aki konkrétan képes lenne elválasztani mindenkitől, aki fontos számomra, csak azért, hogy ő továbbra is sikeresen végezhesse a munkáját. Hát nem édes?

Mindent úgy tettem, ahogy mondott, majd egy kávéval, és egy szendviccsel a kezemben, beültem hátulra, és bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, majd elindítottam azt a zenét, amit még négy nappal ezelőtt énekeltünk fel a bátyámmal Yoongs alapjára.

Az út elég gyorsan eltelt, hiszen autóval a reptér maximum háromnegyed órára van. Nem mondom, hogy nem izgultam magam halálra, de a bátyám és párja, szerencsére megnyugtattak szavak nélkül, amitől persze jobban is éreztem magam, és már elképzeltem, ahogyan beülök abba a fekete kocsiba, majd elhajtunk erről a helyszínről, és belépve Hoseok gigantikus méretű házába, mindenki gratulál, és boldogan élünk amíg meg nem halunk.

-Kész vagy? -suttogta Jin. Egy kicsit elgondolkoztam, de végül csak bólintottam, majd a cuccaimmal (amik amúgy nem az enyémek, hanem azoké, akik a jegyünket fogják megkapni) elindultam a főbejárat felé. A többiek utánam jöttek, anyám pofázott, apám a telefonba üvöltött valakivel, bátyám és Namjoon kézen fogva sétált, látszólag teljesen nyugodtan, én meg mint aki örül a fejének, lépkedtem befelé.

-Üzent Kook. -emeltem fel a telefonomat, amire sajnos anyám is felfigyelt.

-Mit írt? -kérdezte az említett. Na most találjak ki valamit nagyon gyorsan.

-Öhm... Nem tudom mindjárt megnézem. -oldottam fel, majd gyorsan elolvastam, mi is van ktf igazából.

Jungkookie❤️
Itt állok bal hátul, a parkolóban.

-Azt írja, hogy... "Jó utazást, hiányozni fogsz" -"olvastam" fel a szöveget, mire bátyámék idétlenül vigyorogtak, miközben anyám annyit motyogott, hogy biztos buzi a kedves barátom. Hogy is mondjam? Fura családom van. Még ismeri is az illetőt, habár nem a saját nevén, de ez már csak részletkérdés.

Én
Okie, majd megyünk

Jungkookie❤️
Eddig minden rendben megy? Am a srácok mondták h van valami cucc, ami figyeli a jegyeket, még teljesen az elején, és mivel nekik nincs, ezért nem engednék be őket. Szóval találj ki valamit nagyon gyorsan, vagy szívás van

Én
Minden oké, am már van rá megoldás!

Jungkookie❤️
Reméltem is, szia addig is

Én
Sziaaa

Eltettem a telfonom, majd a bátyám mindent tudó tekintetével találkoztam. Oldalra biccentette fejét, aminek vonalát követtem, és három, számomra ismeretlen alakot láttam meg, akik minket figyeltek, majd mikor észre vették, hogy őket nézem, intettek, amiről egyből leesett, hogy ők fognak helyettünk utazni.

Akkor indulhat is az akció!