New Student | Taekook

4.rész

Taehyung szemszög

-Ti mit kerestek itt? -förmedt rá Jimin a két fiúra.
-Szerinted mit csinálunk egy budiban, de most komolyan? -kérdezte Yoongi tőle, miközben közelebb lépett hozzá. Hoseok csak mellette állt és gonoszan méregette Jimint.

-Biztos, hogy nem fontosabb a dolgotok, mint nekünk szóval menjetek el valahova máshova smárolni! -ordította el magát Chim, mire Yoongi megpofozta. -Mi a szar, ember! -nézett rá a fiúra. -Ezt most minek kellett? Csak elmondtam a tényeket!
-Nem azért jöttünk ide! -kiáltotta Yoongi és már emelte fel a kezét, hogy újra megüsse, de mielőtt megtehette volna, Jimin félrelökte, majd kirohant a folyosóra.

Már rohantam volna utána, ha nem rántott volna vissza valaki, a csuklómnál fogva.
-Nem, nem. Biztos nem mész te sehova. -mondta Hoseok nyugodt hangon. Majd meg is éreztem az első ütést, amitől a földre kerülök. Álltam volna fel, de a másik is arcon ütött.
-Mondtam, hogy nem mész sehova! -rúgott hasba Hoseok, majd még párszor megismételte tettét. Már szinte a csillagokat láttam, annyira fájt mindenem.

-Most akkor mondanám, hogy mi lesz! -súgta Yoongi a fülembe, majd a hajamnál fogva húzta fel fejemet a földről. -Az úgy lesz, hogy te...

-Kussolj Yoongs! -tette kezét az említett szájára. -Hallottam valamit. -mondta, majd felrángatott maga mellé, és belökött az egyik fülkébe. Yoongi bejött, és mellém lépett, majd egyik kezét a számra, másikat a tarkómra tette, és megszorította.
-Egy szót se! -szorított rá mégjobban. Én csak bólintottam, majd a plafont kezdtem bámulni.

Egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. A srác aki behúzott abba a sötét szobába!

Jungkook szemszög

Megint megvertem egy gyereket. Azt hitte jobb nálam! Az állatja... Na mindegy. Hogy következő órán ne látszódjon a véres  kezem, bementem az egyik mosdóba (ahova csak azok járnak akik smárolni vagy akár... egy kicsit többet akarnak csinálni).

Amikor beléptem, Hobi éppen a falhoz támaszkodva nyomkodta telefonját.
-Hobi... Te meg mit csinálsz itt? -néztem rá, mire eltette a készüléket, és röhögve válaszolt.

-Unalmas a sulis élet! Néha kell egy kis nyugalom. -vonta meg vállait. Hát ez hülye! Felnevettem, és közöltem vele, hogy éhes vagyok, majd megindultam vele a büfé felé.

Taehyung szemszög

-Néha kell egy kis nyugalom. -mondta Hoseok. Ezek szerint neki az, hogy megver egy haverjával, az tökre normális. Hallottam, hogy az ajtó becsapódik, mire Yoongi elenged.

-Menj. Van öt perced, hogy fuss. Ha nem használod ki, és el tudlak kapni, akkor megint kapsz pár ütést a fejedbe! -vigyorgott, mire rögtön rohanni kezdtem. Csak az jutott eszembe, hogy muszáj megtalálnom Jimint.

Mindent el akarok mondani neki, hogy megvertek, hogy bezártak abba a fülkébe, mert egy srác jött, miközben Yoongi végig a tarkómat, illetve számat fogta be. Persze meg szeretném tudni, hogy minden rendben van-e, mivel csak úgy elrohant onnan. Szinte már mindenhol voltam. A könyvtárban, az ebédlőben, az aulában illetve minden teremben, ahol csak lehetne de sehol nem találtam.

Csak az udvar maradt hátra, ezért arra indultam meg, amikor az egyik folyosóról halk beszélgetést hallottam. Az egyik biztos Jimin volt. A másik hang ismeretlen volt számomra.

Amikor oda értem a folyosó végehez, az egyik oszlop mögé bújtam. Fejemet kidugtam mögüle, és figyeltem, hogy mit csinálnak. Igazából nem tudom miért nem mentem oda vagy csak visszamentem volna az osztályba (Mert, még csak a harmadik óra van. A másodikról ugye ellógtam, vagyis... Yoongi meg Hoseok nem engedett).

-Lenne kedved ma is elmenni valahova? -kérdezte meg a fekete hajú srác.
-Úgyérted veled? -kérdezte Jimin elpirulva... Mi történik itt???
-Igen. Mondjuk menjünk moziba vagy fagyizni a parkba. Tetszik?
-Nagyon! Menjünk. -mondta Jiminie izgatottan. Azt hittem, végre befejezik a beszélgetést, és ráronthatok vörös arcú barátomra, mintha semmit sem hallottam volna. De nem így végződött!
A csávó csak úgy random lesmárolta, majd nekilökte a szekrényeknek. Fel se fogtam még, hogy mit láttam, máris történt valami.

-Szia Kedvesem. Hogy vagyunk ilyen szép napos időben? -kérdezte ugyanaz a hang, ami a mosdóban volt. Megfordultam, mire Jungkook-al találtam magam szemben, elég közelről.

Meg se tudtam szólalni, olyan jól néz ki, én meg ronda vagyok! Ez nem fair. Már vagy fél perce csak bámultam, mire leesett, hogy kedvesemnek hívott. A felismerésre elpirultam, amit nyilván észrevett, hiszen elvigyorodott.

-Na, ennyire tetszik? -fogta át derekam mindkét kezével, majd közelebb húzott. Mégjobban elpirultam, mire halkan felnevetett. -Örültem a találkozásnak. -mondta, és elengedett. Konkrétan összerogytam, és a földön fekve fogtam égővörös arcom. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy kedves barátai fél órával ezelőtt megvertek.

-Taehyung? Miért fekszel a földön? -kérdezte Jimin aggódva. Amikor felnéztem rá kikerekedt szemmel figyelte, ahogy felkászálódok a földről. -Úristen! -kapta kezeit szája elé. -Jól vagy? Jézusom! Te biztos, hogy beteg vagy! Olyan piros az arcod! Gyere, hazakísérlek, nehogy nekem itt összeess! -fogta meg alkarom, és maga után kezdett húzni.

Még mindig Jungkook hatása alatt vagyok. Amikor kiérünk a suliból szemem sarkából látom, hogy Kook a kapuban áll és éppen pár barátjával beszél. Se Yoongi, se Hoseok nem volt ott. Gondolom megint valakit vernek a mosdóban...