New Student | Taekook

3.rész

Taehyung szemszög

-Szia Tae! Gyere, elkésünk! -rohant el Jimin a házunk előtt, mire én is futni kezdtem.

-Jimin, állj már meg! Honnan késünk el? -értem be, mire lelasított, és már csak gyorsan sétáltunk a suli felé.

-Hülye vagy? 7:56 van... Elaludtam, te meg nem is tudom elképzelni mit csináltál tíz percig, a hívásom után.-erre megtorpantam. - Mondom, hogy elkésünk, Taehyung! -ragadta meg a csuklóm, és húzott maga után. Amikor az iskolához értünk, már senki nem volt kint, ahogy a folyosókon sem. Klassz. Ez az első, hogy nem érek be időben, főleg ebbe az új iskolába.

Most mit fogik mondani a tanárnak? Bocs, de Jiminie elaludt, engem meg a bátyám pasija tartott fel, egy olyan rohadt fontos választással, hogy halványpink vagy lazac színű cipőfűzőt vegyen, majd a jövő évre?! Mert, Isten a tanúm, hogy pontosan ez történt. Ellenben, kizárt dolognak tartom, higy ilyet mondjak egy tanárnak. Már ott elakadna, hogy a bátyámnak pasija van.

Viszont... Hazudnim kell! Ez undorító dolog, nem az igazat mondani egy olyan embernek akinek, az a munkája, hogy gyerekeket tanítson, arra amit ő már tud.  Visszatérve az előző témára... Nem tehetném ezt, főleg nem az egész osztály előtt, az első órában.

Amúgy ez miért érdekel engem ennyire? Csak benyögöm, hogy én is elaludtam, azt minden a legnagyobb rendben. Ezt el is hittem, addig, ameddig be nem értünk abba a blokkba, ahol a termünk van. Már hallottam, hogy a tanár tanít, ugyanis az első tíz perc már el is telt.

-Jimin, várj már! - fogom meg vállát, egy kicsit hátrébb húzom, mielőtt nég benyitna. -Félek. Mi van ha egyest kapunk? -kérdezem tőle reszkető végtagokkal és telihold méretű szemekkel. Erre csak elmosolyodott, és megrázta a fejét nemlegesen, majd kinyitotta halálom kapuját és bement. Én rögtön utána léptem be, majd lehajtott fejjel csuktam be magam mögött az ajtót. A tanár felnézett a könyvből, amit éppen olvasott, és végig minket nézett, ahogy leülünk a helyünkre, és előpakoljuk a felszerelésünket. Már vagy három perc eltelt, de még mindig nem folytatta mondandóját. Mindenki minket nézett Jiminnel.

-Az urak végre elmondanák miért késtek? -nézett először rám a tanár, majd a mögöttem ülőre.

-Tanárúr, én elaludtam. Taehyung meg mindig megvár, hogy együtt menjünk az iskolába. -ennyire még sosem nyugidtam meg. Elintézte nekem, hogy ne kelljen beszélnem vagy 20 ember előtt. -Habár... -folytatta. -Ma ő is késett volna, mivel amikor odaértem, még csak akkor jött ki a házból. Amit egyáltalán nem értek. -nézett rám, mire minden izmom megfeszült, és tág szemekkel néztem bűntársamra.

-Vagy úgy. Ez esetben... Kérlek, Taehyung, mondja el miért késett volna. -mondta a tanár, és ilyenkor már a hátsó padsor is eltette a telefonját, illetve nem ette tovább a szendvicsét.

Próbálok menő lenni, nem éghetek be Jungkook előtt. Mármint... Az osztály előtt! Muszáj lesz valhaogy bevágódni az osztályba! Ha itt az a menő, hogy nem érdekel a tanulás, és a tanárnak vissza illetve be szólok, akkor ezt fogom tenni.

Sosem gondoltam, hogy én mindig a középpontban akarok lenni, vagy hogy az az ember akarok lenni, akiről nap, mint nap mindenki beszél, illetve mások a helyében akarnak lenni. De ha jól belegondolok, ez így van. A lényeg az, hogy kell valami jó indok. Mondjuk...

-Reggeli rosszul lét! -mondtam ki hirtelen, egyenesen a tanár szemeibe nézve. -Tudja, pár napja már ez van. Meg elég sok hangulat ingadozáson megyek keresztül. Nem tudja miért lehet ez? -kérdeztem meg, még a póker arcom is bevetettem, mire mindenki felröhögött. Pár osztálytársam még oda is jött hozzám, lepacsizni velem. Hátra fordultam, mire megláttam Őt. Az ablaknak támaszkodva nevetett. Azt hiszem lenyűgöztem. Vagyis remélem. Amikor észrevette, hogy őt figyelem, felmutatta az egyik hüvelykujját olyan "ügyes vagy" stílusban.

Ezután Chimre vezettem tekintetem, aki csak megrázta a fejét, és azt mondta, hogy erről még szünetben beszélünk, ami pár perc múlva el is érkezett. Felpattant a helyéről, majd engem is felrántott maga mellé, felkapta a táskánkat, és kiviharzott a teremből. Csuklómnál fogva ráncogált be a mosdóba, ahol csak hanyagul ledobta a földre a táskánkat, és az ajtónak háttal megállt mellettem.

-Ezt most miért kellett? -kezdett el ordibálni. Szerencsére senki sem volt a helyiségben, ezért nem hallhatták, hogy mit mond. -Komolyan! Mire gondoltál amikor kimomdtad?! Mert, ez nagyon nem jó. Elkéstünk teljesen véletlen, erre te úgy állítod be, mintha direkt lett volna. Még hazudtam is a te kedvedért! Most tuti azt gondolja az a vénember, hogy rossz gyerek vagy. Azt hittem, jó barátok leszünk, mert mindketten kimagasló teljesítményű diákok vagyunk, de rájöttem, hogy te nem olyan vagy, mint gondoltam. Ha ennyire szeretsz rosszalkodni, inkább barátkozz Jeonnal és a többi emberrel, akikben a világ csalódott! -fejezte be mondandóját, és hagyott volna ott, ha nem szorítom meg alkarját.

- Nem vagyok rossz! -mondtam neki, mélyen a szemébe nézve.
-Aha, persze. Akkor ez mi volt az előbb? -utalt a kis előadásomra az osztály előtt.

-Az előző iskolámban én voltam a legmenőbb. Mindenki tudta a nevemet. -kezdtem el a történetet. -Mindenem megvolt. Még egy helyes pasim is volt, de egyszer...

-Várj, várj, várj! -vágott közbe. -Pasid? Te meleg vagy? -kérdezte, és ekkor esett le mit mondtam. Csak néztem rá némán, nem tudtam mit mondhatnék, hisz lehetetlen volt bármit is leolvasni az arcáról. Ezért, inkább úgy döntöttem, csam bólintok egyet, elmosolyodott, és megölelt.

Coming out egy ember előtt, akit három napja ismerek, és fél perccel ezelőtt az idegeire mentem. Pipa!

-Az jó, -mondta -mert én is. Nem tudtam, hogy mondjam el, illetve hogyan. Ugyanis, vannak akik, ha kedvük támad lebuziznak. Gondoltam, nem az a legjobb út, hogy megtudd. -vont vállat. -De nyugodtan mond tovább! -nézett rám izgalomtól csillogó szemekkel.

-Szóval, a lényeg az, hogy egyszer rányitottam a már, expasimra, aki éppen egy csajjal volt. A történtek után, mindig meg akarta magyarázni, meg napi szinten mondta, hogy szeret, meg hiányzom neki. De ez engem csepoet sem érdekelt. Majd szó nélkül eljöttem a suliból. Az egyik barátom mondta, hogy teljesen kiakadt amikor ezt megtudta. De itt már sokkal jobb nekem. -mosolyodtam el az utolsó mondatnál. Jimin csak bólintott, amolyan "értem" stílusban.

-Hát... Köszi, hogy elmondtad. Ezért akarsz itt is menő lenni? Hogy, ne legyen minden teljesen más az életedben, mint eddig? -kérdezte.

-Igen meg, mert egyszerűen hülyét kapok valamiért, ha nem én vagyok az akiről mindenki beszél. -mondtam, mire egyszerre nevettünk fel. Jó érzés volt, hogy nem ítélt el semmiért. Pedig most sok olyan dolgot tudott meg rólam, amiért megtehetné.

-Lám, lám, lám. Kit látnak szemeim?! -hallottunk meg egy hangot hátunk mögül, mire mindketten oda fordultunk. Yoongi állt ott, mögötte Hoseokkal. Miért van egyszerre rossz érzésem, és hiányérzetem is?