New Student | Taekook

12.rész

Taehyung szemszög

Amikor beléptek a házba, nem számítottak rá, hogy ennyien fognak a nappaliban ülni, ezért egy percre le is fagytak, aztán gyorsan megemberelték magukat, és köszöntek a váratlan vendégnek, aki persze Jungkook volt. Mivel még sose látták, ezért elkezdtek ismerkedni. Barátom persze hazudott a nevéről, ezért őt most muszáj lesz Yoongi-nak hívni, amin majdnem felnevettem, hiszen ha véletlenül megemlítem, hogy egy másik barátomat is így hívják, nagy az esély, hogy rájönnek arra, hogy nem minden igaz, amit mondott nekik. Sőt, szinte mindenről mást mondott. 

A neve most Jung Yoongi lett, a kora egy évvel idősebb, szüleivel, nagyszüleivel és három testvérével él, van egy kutyája, akit Sanyinak hívnak és végezetül, két éve majdnem elaltatták, mert lenyelt egy uborkát egyben. Mármint a kutya, nem az ember.

Miután szépen elbeszélgettek a szüleim vele, el kellett mennie "megetetni Sanycit", amit anyám ki is használt, és bejött a szobámba, majd maga mögött becsukta az ajtót. 

-Kedves gyereknek tűnik ez a Yoongi. Máskor is jöhet nyugodtan, legalábbis addig, ameddig még tud. Aztán persze l kell köszönnöd tőle. -mondta szemrebbenés nélkül az utóbbit, mire azt hittem neki megyek a saját anyámnak. Hogy lehet valaki akkora egy rohadék, hogy azt mondja kedveli a barátaid, meg bármikor jöhetnek, de aztán majd mondj nekik egy "viszlát"-ot, és hagyd őket el, mert épp kitalálták, hogy mennyire jó az Amcsi élet, és itt nekünk nem jó?! 

A nap hátra levő részében családi megbeszélést tartottunk, amiben Namjoon is részt vett, majd mindenki aludni ment, rajtam kívül, aki hajnali egyig beszélt Jungkook-al, és vagy háromszor átvették, hogy ki mit fog csinálni éles helyzetben. Megbeszélte az unokatesójával, hogy ők mennek majd helyettünk a világ másik oldalára, mert nekik úgyis kezd elfogyni a pénzük, és barátaik is kezdik elfeledni őket, tehát, nincs miért maradniuk Dél-Koreában.

>Utolsó nap előtt két nappal<

A héten nagyon sokat volt itt Kook, amit persze bátyámmal nagyon megköszöntünk neki, hiszen ha mégsem sikerülne, és valamit elrontunk, akkor legalább legyenek emlékeink erről az egészről. Megmutattam Jin-nek a tetoválást, ami miatt rendesen leszedte a fejemet, de nem szólt senkinek semmit erről. Namjoon végre tud palacsintát és rántottát csinálni anélkül, hogy összetörne bármit is. Yoongi, mármint az igazi, is bemutatkozott a családomnak, akit pedig Jeon Hoseok néven ismernek, és tegnap este Hobi is közölte, hogy ő ma este bizony eljön, egy "búcsú vacsorára", miközben mindenről tud, amit szervezünk holnap. Ma a bandával voltam moziban, meg elmentünk egyet kajálni, olyan jól éreztem magam ebben a két hétben, hogy olyan érzés, mintha már évek óta itt lennék. Amúgy, tegnap voltam utoljára iskolában, mert kivettek, és magántanulóként fogok innentől tovább tanulni, viszont arról nem tudnak a szüleim, hogy az egyik egyetemre felvettek, amivel egy jó nagyot tudok ugrani, és le se kell érettségiznem, mert látják az eredményeimen, hogy mennyire szorgalmas vagyok. Jimin is megbékélt a tudattal, hogy átverem a szüleimet, aminek először nem örült, de végül belátta, hogy ez a legjobb nekem, és örül, hogy nem kell engem elengednie. Igen, ő beleélte magát abba, hogy maradok. Elmondta, hogy Yoongi tetszik neki, amit meghallott az az idióta, erre már másnap együtt jöttek iskolába, amit jóformán mindenki tátott szájjal jutalmazott. 

Az egyetem fél óra kocsival, ezért beköltözök majd a campus-ra, viszont minden hétvégén fogok menni Hoseok házába, aki most újította fel, hogyha valamelyik haverja szeretne ott lakni, akkor menjen oda. Persze, aki csak tudott, kapott az alkalmon, és már van is egy külön szobája valahol, a harmadik, és első emelet között. Igen, nagyon nagy az a ház. Négy emeletes a földszinttel együtt, és a tetőn van egy jakuzzi, körülötte kis pálmafákkal, meg egy bárpulttal, aminél vagy harminc szék van. Azt hiszem elég sok házibuli lesz nála tartva. Én is kaptam egy szobát, ami Jungkook ajtajával van szemben, jobbomon Taemin-é van, balomon Soobin-é, akivel idő közben szinte legjobb barátok lettünk. A szobám leginkább kék, szürke és fehér, ami nekem nagyon tetszik, ahogy mindenki másnak is. Mindig elmosolyodom amikor rájövök, hogy ezeket mindvégig a szüleim tudomása nélkül csináltam, és emiatt örülök a fejemnek.

-Holnap után nagy nap lesz! -mondta anyám, majd csak bólintottam egyet, mivel véletlenül se szeretném, ha esetleg lekésnénk, de hogy erre nem gondolt senki! 

Ennél egyszerűbb ötletünk nem is lehetett volna, erre mi vulkánokra, apokalipszisre, űrlényekre, gyilkosokra, cápaviharra, meg gyereknevelésre gondoltunk. Igen... az utóbbiról annyit, hogy kitalálta kedves Yoongi barátom, hogy mi lenne, ha én vagy a bátyám teherbe esne, és ezért maradni kéne. Ezt az ötletet amúgy, szinte mindenki díjazta, aki hallotta, de csak nekem volt annyi eszem, hogy megkérdezzem mégis hogyan jutott az eszébe, hogy bármelyikünk is képes lenne erre, hiszen az egy dolog, hogy a fiúkat szeretem, de attól még nem leszek instant lány, és esek teherbe!

Lassan éjfél van, és halk motoszkálást vélek felfedezni valószínűleg a konyhából, ezért lassan felülök az ágyban, és odalopózok az ajtómhoz, hogy megnézzem ki az. Nem látom rendesen, de nem is foglalkozok vele, ezért inkább vissza fekszek aludni. Már majdnem bealudtam, amikor nyílt az ajtó. 

-Tae alszol? -kérdezi suttogva a bátyám. Csak felé nézek, jelezve, hogy nem, mire beljebb lép. -Mondhatok egy viccet? -vigyorodik el.

-Jin -kezdek bele, majd megnézem az órát. -Hajnali fél kettőkor nem szeretnék semmilyen viccet sem hallani. Főleg nem azokat a fárasztókat, amiket te szoktál mondani. Bocs. -nézek rá, mire leül az ágyamra, és közli, hogy addig fog zaklatni, ameddig nem mondhatja el azt, amit akar. Végtelennek tűnő percek múlva beadom a derekam, mire mosolya majdnem megüti azt a szintet, mint ami Hobi-nak van folyamatosan.

-Nézz ki az ablakon. -mondja, majd gyorsan kilép az ajtón, és gondolom bemegy a saját szobájába. 

Felkapcsolom az éjjeli lámpám, majd lassan odavánszorgok az ablakhoz, ahol elhúzom selymes függönyöm, kinézek rajta, és szinte elájulok. Jungkook áll egy fekete autó mellett bőrdzsekiben. Elhatározom, hogy kimegyek hozzá, és megkérdezem mit csinál itt ilyenkor. Gyorsan magamra kapok egy melegítő nadrágot, és egy kék, hosszított fazonú pólót, és a lehető leghangmentesebben lemenni a lépcsőn, majd ki az ajtón, ami persze zárva volt, ezért még a kulcsot is meg kellett keresnem a vaksötétben. Amint kiléptem az ajtón, észre vett Jungkook, és mikor már egymás előtt álltunk, elővett egy vörös rózsát a háta mögül, majd végre megszólalt.

-Szerintem ne nagyon mutogasd majd, mert most vágtam le a szomszédotoktól. -nevette el magát, mire én is követtem. -Csak azt akartam mondani, hogy holnap után ebbe az autóba szálljatok majd be, amikor kijöttök a kapun, mert én nem megyek majd be, nehogy valamelyik szülőd észre vegyen, azt jelenetet rendezzen, és már ugrik is a tervünk. -mondta, majd megölelt és ott hagyott. Igazából, ezen a héten elég sokszor csinálta ezt, tehát már szinte szokássá vált, hogy így köszönünk el egymástól.