New Student | Taekook

2.rész

Taehyung szemszöge

A mai reggelem is hasonlóan kezdődött. Megbeszéltem Jiminnel, hogy a kapuban megvár és együtt megyünk be a suliba. Jin már megint hamarabb ment dolgozni, de Namjoon még itthon volt. Ezért vele ittam meg a reggeli kávémat. Miután ezzel megvoltam, felmentek a táskámért és elköszönve tőle kimentem a házból, mert idő közben barátom is megérkezett.

-Szia! -köszöntem amint megláttam.
-Helló, indulhatunk? -kérdezte, mire én bólintottam egyet és már úton is voltunk az iskola felé.

Végig beszélgettünk olyan általános dolgokról, minthogy mit gondolunk a vicces alakú krumplikról vagy, hogy mi lett volna ha Hitler hűtőszekrényként született volna (megtörtént események alapján...) . A furcsa az egészben az volt, hogy az utóbbi témáról nem velem beszélt először. Ezt inkább ráhagytam...

Amikor beértünk, elővettem a töri cuccom és néztem, hogy mit csinálnak a többiek. Viszont amikor hátra néztem, szemet szúrt az, hogy még mindig nincs senki a hátsó padokban.

A tanár nemsokára belépett, letette a laptopját az asztalra és elüvöltette magát: - Osztály vigyázz! -rögtön mindenki felpattant a helyéről. Miután leültünk elkezdte olvasni a névsort. Már a nagy részén túl volt, amikor - Jeon Jungkook? -kérdezte, de nem kapott választ. Végig nézett az osztályon, de nem csinált semmit, csak nézett ki a fejéből. Amikor már 5 perce nem történt semmi, mindenki el kezdett beszélgetni. Amint hangzavar lett elordította magát, és jól leszidott minket. Éppen mindenki elhallgatott, mire belépett Ő. Két másik srác jött be utána egy-egy kávéval a kezükben, de én nem is annyira foglalkoztam velük. Jobban érdekelt az aki legelőször lépett be a terembe. Fekete haja rendezetlenül lógott bele mogyoróbarna szemébe, ezzel kissé eltakarva azt. Egy fekete koptatott farmer, és egy fehér póló volt rajta valami banda logós bőrdzsekivel párosítva. Észre vette, hogy mennyire nézem, mire kacsintott egyet és elmosolyodott. Úgy nézett ki, mint valami harcra kész nyuszi, muszáj volt nekem is elmosolyodnom. Bevágta magát az ablak melletti padba, hátra és megint rám nézett. Azt hittem elájulok! Lehetséges, hogy a kelleténél kicsit tovább néztem, mert a tanár megállt a tananyag leadásában, és hozzám intézte szavait. - Taehyung, ez az első órám önnel, de már most nem bír figyelni. Engem nem érdekel ha nem érdekli, de legalább előre nézzen, vagy tegyen úgy, mint aki nem szarik az egészre. Tudom, hogy unalmas a második világháború, meg száz éve volt, de az igazgató kirúg ha nem csinálom ezt. - nézett rám. -Ugye ötös volt ebből a tantárgyból? -mért végig, mire megint csak bólintottam. -Akkor vajon hányas lenne Jeon bámulásából? -tette fel a költői kérdést és mindenki elnette magát. Jimin csak megbökött a tollával, és egy "nehogy bármi közötök legyen egymáshoz" mondattal vissza is fordított előre.

Második óránk tesi volt, amit ki nem állhatok. A másik sulimban végig fel voltam mentve, mert rajtam kívül mindenki ki volt gyúrva, mint állat. Én meg mindig olyan szerencsétlen vagyok, hogy ha megfogok egy labdát azzal valamelyik ujjam kitöröm... Ezért is féltem ettől az órától. El sem hiszem, első tesi órám két és fél év után. Mikor ezt közöltem Jiminnel, csak annyit mondott, hogy itt maximum attól félhetek, hogy túl sok levegőt veszek normál tempóban. -De komolyan, itt egy tesi óra semmiből sem áll. Csak fekszünk a földön vagy a padon. A bátrabbak csinálnak 3 fekvőt, de mindenki megkapja a jegyeinek az átlagát! -fejezte be nevetve.

-Ezt úgy érted, hogy 5-ös vagy? -tátottam el a szám. A régi sulimban tuti olyan gyorsan vágta volna be az egyest a tanár, hogy nem tudtuk volna melyik levegő vételért kaptuk.
-Igen. Szín ötös vagyok! -vigyorgott, mire muszáj volt elröhögnöm magamat.
-Mi ilyen vicces? Én is nevetni akarok! -mondta valaki mögülem. -Yoongi, te úgyse nevetnél. -forgatta meg a szemeit Jimin. Tehát, a csávó aki fél fejjel kisebb nálam, az Yoongi. Akkor akinek a haja színe egyezik a paradicsommal, gondolom az Hoseok, és Jungkook az aki tet- aki az ablak mellett ül.

-Na, a kis Jiminie erőre kapott. -mondta Yoongi, mire Jimin ismét megforgatta a szemeit. Ezek most ismerik egymást? Még utálják is? Erre nem tudtam választ kapni, mert a tesi tanár jött be az öltözőbe, és szólt, hogy mehetünk be. Senki nem öltözött át, de még ruhát se hoztak, tehát még is értem a sóhajt ami a tanár száját hagyta el. Szerintem fel se fogta, hogy új vagyok de mindegy...

Amikor bementünk leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni a régi iskolámról. Végig azt éreztem, hogy valaki figyel, de amikor körbe néztem, senkit se láttam. Csak Jimin, és még 5 vagy 6 osztálytársam volt a teremben. A többiek elmentek büfézni, igazából én is mentem volna, de Jimin azt mondta, hogy maradjunk, mert nekünk itt is jó. Pedig szívesen beszélgetnék mással is, ha már ők nem jönnek ide hozzám.

Amikor már harmadjára fordultam körbe, észre vettem, hogy valaki az ablakon keresztül figyel. Valahol már láttam ezeket a szemeket... De fogalmam sincsen, hogy hol és mikor.

Az óra vége előtt pár perccel már az öltözőben szedtük össze a cuccainkat, és indultunk volna, ha nem ránt engem valaki egy sötét terembe. -Szia. -mondja. Nem láttam az arcát, de az árnyéka elég nagy volt, vagy egy fejjel magasabb, mint én. -Még nem ismersz, de biztos meg fogsz! -hallottam hangján, hogy vigyorog. Amint kimondta, ki lépett az ajtón, és elfutott.

Jimin már nem volt ott, ezért egyedül kellett mennem a kémiára. Ez az egyetlen olyan óra ami helyett bármit csinálnék! Inkább beállok tesizni, csak ne kelljen minden szart összekeverni valami másik löttyel! Isten óvjon tőle. Mi van ha olyan idióta vagyok, hogy mást keverék össze, mint kéne? A temetésem meg nem állják, zsugori népség...

Mikor beértem a terembe, és ültem volna le egyetlen barátom mellé, egy lány dobta élén a táskáját. -Itt én ülök! -mondta, mire kérdőn néztem rá. -Te vagy az új gyerek, mi? -kérdezte és végig mért. -Igen, Taehyung. -mondtam, mire csak bólintott egyet. -Nem ülhetsz ide, ültetési rend van! Csak egy hely van szabadon... -mutatott a leghátsó padra. Az ablak mellett volt. Letettem a táskám, és kipakoltam a felszerelésem.

A tanár késve érkezett, amiért bocsánatot is kért, de ahogy elnéztem, senkinek nem volt gond. Nem is tudom miért... Az óra elején persze be kellett neki mutatkoznom, aztán pedig csak annyit mondott, hogyha zavarna a padtársam, ha valaha majd bejön, akkor nyugodtan szóljak, és odaülhetek a tanári asztalhoz. Na már csak az kéne! Biztos, hogy nem. Azon viszont elgondolkodtam, hogy mégis mit jelent az, hogy "már amikor bejön a padtársam" ?! Szóval nem egyedül ülök. Jó tudni.

Az nap többi részében teljesen jól megvoltam. Két srác odajött hozzám, végre. Beszélgettünk kb 20 percet, de mivel ez szünetben volt, és nem egy osztályba járunk, ezért el kellett menniük. Kedvesek voltak, ők végzősök, de azt mondták, hogy nekik nem kell tanulniuk, mert úgyis mindent tudnak már. Szóval, nekik ez az év teljesen felesleges... Szerencsére ezt én is elmondhatom magamról. Nem is értem miért hajtok mindig a jó jegyre, hisz... Eddig minden évben kitűnő voltam. Lehetetlen, hogy azért ne vegyenek egyetemre, mert 11-ben összeszedtem egy négyest. De mindegy... Most inkább arról beszélnék, hogy Jungkookot még csak egy órán láttam megjelenni. Ezt nem tudom elhinni... Ennyire nem érdekelné a suli, azt akinek az apja maga a polgármester öccse? Mindenesetre fura, ha én ilyen gazdag lennék tuti, hogy ugyanígy tanulnék! Ezt még én sem hittem el... Na, mindegy.

Megint Jiminievel mentem haza, és megbeszéltük, hogy holnap együtt fogunk tanulni tanítás után. Amint elújságoltam a hírt Jinnek, elkezdett ugrálni meg tapsikolni, mint valami 5 éves. Ezek után csak felmentem a szobámba, és a holnapi tz-re tanultam. Mivel ez még csak a második napon volt, ezért egy nap alatt kellett megtanulják 40 oldalt. Majd, meglátjuk, hogy sikerült.