Apasors

1.

Az életem az éneklésből, a bandából, a suliból és a barátnőmből állt.
Gyönyörű napsütéses idő van, én pedig épp úton vagyok Niallhez, hogy próbáljunk.
Niall szülei extra jófejek voltak és megengedték, hogy a garázsban zenéljünk. Nem voltunk valami nagy banda, csak az iskolai rendezvényeken léptünk fel, de imádtuk.
És mint sok más fiatalnak nekünk is az volt az álmunk, hogy híresek legyünk és a nagyszínpadon álljunk tömegek előtt. De ez még hosszú út.
Én és Liam énekeltünk, Louis gitározott Niall pedig dobolt.
Így állt össze a mi bandánk.
Oda értem a házhoz a srácok már a garázsba hangszereltek, lepacsiztam velük.
-Szuper, akkor kezdhetünk is? - csapta össze a tenyerét Liam.
Mi bólintottunk és kezdődött a zenélés.
De nem ment olyan jól, mint szerettem volna. Miattam többször újra kellett kezdeni, eltévesztettem a szöveget, rossz volt a hangszín.
Ez nem az én napom.
-Na jól van srácok, majd holnap folytatjuk. - mondta Niall és felállt a dobszerkó mögül.
A többiek is elpakoltak aztán Louis és Liam elindult haza.
Én lültem a ház előtti betonra, Niall mellém vetődött.
-Mi van Styles? Ma nagyon máshol jártál.. - kérdezte.
Azt hiszem Niall volt a legjobb barátom.
Sőt biztos, hogy Ő volt.
Persze a többieket is szerettem, de nem annyira mint Niallt. Kisgyerekkorunk óta együtt lógunk.
-Caroline terhes. - mondtam és a fejemet a felhúzott térdembe vertem.
-Azta kurva.. - kerekedett ki a szeme. - és most mi lesz?
-Fogalmam sincs Niall, nemtudom. Nem tudok semmit-válaszoltam keserűen.
-De elveteti? - érdeklődik tovább
-Nem tudom, először azt mondta, hogy igen. Aztán pedig azt, hogy nem.
-Te mit akarsz? - kérdezi
-16 éves vagyok, nem tudom készen állok e egy gyerekre.. - válaszoltam
-Kurva biztos, hogy nem állsz készen egy gyerekre haver. - ütögeti meg a hátam, erre elmosolyodom.
-Szerintem meg kellene tartania, felelősséget kell vállalnunk.-mondtam, mert ez az igazság.
A 4 héttel ezelőtti önmagam most pofán verném, hogy részegen a félrészeg barátnőjével lefeküdt gumi nélkül, mert nem tudott parancsolni magának.
-Mikor beszélsz vele? - szakít ki a gondolataimból a barátom.
-Nemsoká találkozom vele a parkban.-álltam fel a betonról.
-Egy kalappal tesó, hívj fel ha megbeszéltétek.-mondta majd lepacsiztunk, én pedig elindultam.

16 évesen azon agyalni, hogy mi legyen a gyereked sorsa baromi ijesztő. Még ijesztőbb az, hogy nekem igazából semmilyen beleszólásom nincs a dologba, mert úgy is Caroline dönti el.
A padon ültem, majd megláttam az alakját, Caroline gyönyörű, mindig is gyönyörű volt, de talán most mégszebbnek látom. Csodálatos égkék szemeit rám szegezi, mosolyog, ahogy felém sétál a hosszú fekete haja csak lobog mögötte.
Átkarolom a derekát és megcsókolom.
-Szia Harry. - suttogja
-Szia Carol - köszöntem majd ismét megcsókoltam.
Meg fogta a kezem és a pad felé húzott.
Leültem vele szembe és vártam.
Zavarban van, látom rajta.
-Harry én szeretném ezt a babát. - mondta ki.
Esküszöm most olyan érzésem van, mint ha gyomorszájon rúgtak volna. Szédülök. Nem tudok megszólalni.
-Figyelj tudom, hogy fiatalok vagyunk, de megoldjuk, nem akarom megölni a gyermekünket. - mondta
-Én mindenben támogatlak. - csak ennyit tudtam kinyögni. Rengeteg érzelem szalad végig rajtam.
Pánik.
Szeretet.
Félelem.
Izgalom.
Boldogság.
Keserűség.
-Rendben akkor én... Azt hiszem most megyek. A suliba találkozunk. - az arcomra nyomott egy puszit és elsétált.
Ott hagyva minden érzésemmel.
Elővettem a mobilom és felhívtam Niallt, második csörgésre fel is vette.
-Na mivan? - szólt bele a telefonba.
-Basszameg apa leszek. - mondtam
-Hát haver gratulálok. Nem tudom mit mondjak, ezt nem gondoltam volna.
-Én sem Niall, én sem. - mondtam szomorú hangon
-Félsz?
-Totál bevagyok szarva. - vallottam be.
-Ne aggódj, én mindig itt leszek, egy csapat vagyunk. Ha bármi kell szólj oké? - nyugtatott meg
-Oké. -lenyomtam a telefont.

Otthon már az ágyamban feküdtem, a plafont bámulom és azon gondolkozom, hogy a fenébe mondom meg anyámnak? Teljesen ki lesz borulva, és Carol szülei.. az apja tuti megöl. De baromira megértem.
Minél hamarabb túlesünk rajta annál jobb lesz.

A szünetben megkerestem Carolt, egyből a nyakamba ugrott.
-Szia szépségem.-leheltem a nyakába
Ő pedig megcsókolt.
Teljesen felvillanyozta a napomat.
-Rebbenjetek szét galambkáim, ez nem iskolába való!- szólt szigorúan az ügyeletes tanárnő, mi pedig szét váltunk.
-Figyelj, mikor mondjuk meg a szüleinknek? - kérdeztem és zavaromban a tarómat markolásztam.
-Szerintem külön kellene.. - húzta el a száját.
-Úgy érted én ne legyek ott? - lepődtem meg.
-Igen, mert nemtudom hogyan fognak reagálni. - mondta szomorúan.
-Ahogy szeretnéd.-mondtam
-Holnap reggel elmondom nekik. - mondta a szemembe nézve.
Teljesen elveszek ezekbe a kék szemekbe.
-Oke én meg ma este - mondtam és a gondolatra egyből görcsbeugrott a gyomrom.
Baromira nem állok készen.
-Csengettek, órára kell mennem. - mondta és elment.
Én is bementem a terembe, de nem tudtam figyelni, anyámon járt az eszem.
Niall látta rajtam, de nem szólt egy szót sem, csak néha megveregette a vállam, hogy biztosítson arról, hogy mellettem van és elterelte Liamot és Louist, amikor faggatni akartak.
Igen, ez az én barátom.