Apasors

6.

Követtem anyámat a konyhába, leültem az asztalhoz, közben Willt magamhoz szorítottam.
Néztem ahogy anya a kávét főzi.
Hálás vagyok,amiért Ő itt van.
Nem úgy mint Carol,és nem úgy, mint az apám.
Az apám szörnyű ember, szerintem soha nem szeretett.
Sose álltunk közel egymáshoz, egy kedves szava nem volt hozzám, nem ölelt meg, nem is igazán foglalkozott velem.
Emlékszem talán 8 éves lehettem, meg voltam fázva és elvettem egy zsebkendőt az asztalról, apám pedig rám szólt, hogy ne pazaroljak, mit képzelek én magamról. Persze anya, tigris módjára a védelmemre kelt és kiosztotta apámat.
Apám elég sokszor lelkiterrort alkalmazott.
Körülbelül 10 éves voltam amikor anyám kirakta a házból, azt mondta ezt már rég meg kellett volna tennie.
Ennek már 7 éve, azóta nem láttam.
-Én nem leszek ilyen apa - suttogtam magam elé a gondolataimat.
-Mit mondtál? - fordult hátra anya.
-Semmi, nem érdekes, csak eszembe jutott apám.. - fintorodtam el.
-Hogy jutott eszedbe? - kerekedett el a szeme.
-Csak arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy itt vagy, nem úgy, mint Carol vagy apám- válaszoltam őszintén.
-Apád egy világi f... akarom mondani egy barom volt - helyesbített - ne bánd, hogy nincs itt, bár soha ne is lett volna, azok után amiket velünk művelt..- mondta mérgesen.
-Hát igen, elég szar volt.. - mondtam.
-Miattam szenvedtél annyit gyerekkorodban, túl későn szedtem össze a bátorságot és dobtam ki, hamarabb kellett volna.Mindig is gyűlöltem azt az embert.. - merengett anya.
-Nem is értem, hogy jöttél vele össze, ha soha nem szeretted? - érdeklődtem.
-Ez egy nagyon hosszú történet Harry.. - sóhajtott, majd kitöltötte a forró kávét két csészébe és leült Ő is az asztalhoz.
Tényleg nem tudom miért voltak együtt, de látom rajta, hogy nem szeretne erről beszélni, így inkább nem faggatom.
Talán majd egyszer elmeséli.
-Jobban vagy már? - kérdezte.
-Nem, igazából nem tudom mi lesz velünk - pillantottam le Willre aki nyugodtan feküdt a karomba és nézelődött.
-Nehéz helyzetbe kerültél.. - mondta szomorúan.
-Tudod, most, hogy Carol elment nekem kell Willel itthon maradnom, nem tudok munkát vállalni, és a banda, a srácok... - halkultam el, arcon csapott a valóság , hogy mennyire szar helyzetbe kerültem.
-A srácokkal se tudtok így próbálni... - fejezte be anya a félbe hagyott mondatom.
Én csak bólogattam.
Az éneklés volt a mindenem, az mozgatott és vitt előre, a banda pedig a családom volt. Álmaink és céljaink voltak, hogy együtt majd tömegek előtt játszhatunk.
De ez az álom most szerte foszlott.
Az utolsó kötelet is elvágták,ami a tinédzser éveimhez kötött..
-Vége a bandának.. -meredten magam elé bámultam.
Hatalmas ürességet éreztem belül..
-Tudom mennyire fontos volt ez neked.. - jött oda hozzám anya és megölelt.
-Hidd el drágám, ha tehetném minden nap itt maradnék Willel pár órát és járhatnál próbára, de nekem muszáj dolgoznom, hogy egyikünk álla se kopjon fel, Te pedig nem mehetsz dolgozni és Én nem maradhatok itthon Willel, mert..
-Rám van szüksége, tudom anya.. - szakítottam félbe.
-Esetleg a vasárnapokon itt tudok maradni vele. - ajánlotta fel.
-Dehogy, a vasárnap az egyetlen nap amikor pihenni tudsz. Te fogsz minket eltartani. Ez már így is több, mint amit adni tudsz. De azért köszönöm!- mondtam neki.
-Van azért félretett pénzed? - kérdezte kicsit félve.
-Persze van, pár hónapig el tudunk élni belőle.. - válaszoltam.
-Mit szólnál, ha kibírnánk azt a pár hónapot, Will akkor már nagyobb lenne és beadnánk bölcsibe? Utána minden vissza állhatna a régibe.. - javasolta.
-Nem rossz ötlet - erőltettem magamra egy mosolyt.
-Viszont most még tudnál vigyázni Willre? Össze kell szednem Carol cuccait és Niallnek is szólnom kell a dolgokról.. - kérdeztem.
-Hát persze.-mondta és elvette tőlem Willt.
Fogtam egy nagy 120 literes kukás zsákot és bementem a szobába.
Carolnak elég sok cucca össze gyűlt ezalatt a pár hónap alatt, amennyit itt töltött.
Ahogy pakoltam a zsákba a dolgait úgy rohamoztak meg az érzések.
Haragszom rá, de közben hiányzik is.

Nagyjából 1 óra alatt össze szedtem 2 zsák holmit, amit beraktam a kocsi csomagtartójába és elindultam Carolék házához.
Mikor oda értem leparkoltam és becsöngettem.
Pár perc után Mr Lowell nyitott ajtót.
-Üdv! -köszöntem.
-Helló Harry! -köszönt vissza.
-Hoztam a lánya dolgait -mutattam az autó felé.
Elindultam a kocsihoz, George pedig követett.
Kivettem hátulról a két zsákot és leraktam elé.
George megfogta a zsákot, indult volna vissza,de :
-Hol van Carol? - csúszott ki a kérdés a számon, Ő pedig vissza fordult.
-Próbálja folytatni az életét. - válaszolta kimérten.
-Milyen életét? - kérdeztem felháborodva.
-Azt,amit a kis hibátok előtt élt, végzettséget szerez és éli a fiatal életét. -mondta ugyan olyan kimért hangsúllyal.
'Az eszem megáll...'
-A "kis hibánk" tegnap egész nap az anyja után sírt, Carolnak mellette lenne a helye! Mégis mit gondoltak maguk? Ez így rendben van, hogy csak úgy lelép? - elborult az agyam, szinte már köptem a szavakat.
-Harry, bizonyára okos fiú vagy és meg tudod majd oldani a gyereknek a nevelését. - nézett végig rajtam.
Látom nagyon jól szórakozik.
-Még egyszer megkérdezem: MIÉRT MENT El? -már szinte üvöltök.
-Carol még gyerek, nem tudta, hogy mit vállal, azt mondta hiba volt megtartani a magzatot. Amikor megszülte teljesen maga alatt volt, hogy nem élheti már ugyan azt az életet amit eddig, nem élhette meg a fiatalságát. Boldogtalan volt, így inkább haza jött, mi pedig biztosítottuk, hogy úgy fog élni, mintha ez az egy év meg se történt volna. - válaszolta fölényesen.
'Na itt lett végem, mi a faszt hord ez itt össze?!'
-Csak gratulálni tudok maguknak és a lányuknak is! Ezt kurva jól megcsinálták tényleg! - mondtam flegmán, majd beszálltam az autóba és becsaptam az ajtót.
Kitolattam a feljáróról, majd mikor már menetirányba kormányoztam a kocsit lehúztam az ablakot és kiordítottam Georgenak.
-JA ÉS EGYÉBKÉNT A MAGZATNAK NEVE IS VAN, WILLIAMNEK HÍVJÁK!
Nagy gázzal elindultam.
Csak száguldottam.
A sebességhatárt már rég átléptem.
Forr bennem a düh.
'Méghogy Carol azért sír, mert elveszett a fiatalsága? Ő akarta annyira megtartani a gyereket.
És képes csak így lelépni, hogy minden olyan legyen mint régen volt? Kibaszott önző dög.'
A lábam folyamatosan a gázpedált taposta.
Csak köröztem a városba.

Miután lenyugodtam valamennyire lehúzódtam az útról.
Elővettem a telefonom és felhívtam Niallt.