Apasors

7.

A kocsi motorháztetőjére támaszkodtunk Niall háza előtt.
Elmeséltem neki mindent ami történt és azt is, hogy kiszállok a bandából.
Teljesen kiakadt, leginkább Carol rá, de megértette, hogy nem fogok tudni próbákra járni.
Beleszakadt a szívem mikor kimondtam, hogy mostantól vége.
Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.
-Sajnálom haver! De ne törj annyira le.Majd átugrok hozzátok! - szorította meg a vállamat bíztatóan.
-Kösz Ni!-mondtam neki.
Lekezeltünk és haza vezettem.
Nem szálltam még ki a kocsiból, csak leparkoltam a ház előtt és végig gondoltam az elmúlt egy évet.
Szuperül indult, a bandával minden nap gyakoroltunk és együtt lógtunk..
A suli is egész jól ment.
Carollal is összhangban voltunk, rengeteg időt töltöttünk együtt, éltük a fiatal és szabad életünket.
Még a terhesség elején is fantasztikus volt a viszonyunk.
Boldogok voltunk, legalább is én nagyon boldog voltam.
Aztán megszületett Will.
Most pedig itt vagyunk..
A szakadék legmélyén és nekem fogalmam sincs arról, hogyan fogok kimászni belőle.
De meg kell oldanom valahogy Miatta.
'Ha Will nem lenne, talán még most is boldogok lennénk..'
NEM, erre gondolni se akarok, Willel vagyok a legboldogabb, Ő a legjobb dolog ami történt velem.
Csak a helyzet szar, amibe kerültünk.
Érdekes az élet nem?
Egy évvel ezelőtt azt hittem az lesz a legnagyobb problémám, hogy szar jegyeket viszek majd haza matekból és a nagy bulik után mennyire másnapos leszek.
Most pedig azt se tudom miből veszek tápszert és pelenkát a gyerekemnek.
Pénzt kell szereznem.
Méghozzá gyorsan.

Össze szedtem magam és kiszálltam az autóból, bementem a házba, sírás csapta meg a fülemet.
Anya azt mondta Will már evett kétszer, de sokat sírt, valószínű hiányzik neki Carol.
Szegény kisfiamnak biztos lesz még pár nehezebb napja, de egy idő után mindketten hozzászokunk majd, hogy csak mi vagyunk egymásnak.
Megköszöntem anyának a segítséget, elvettem tőle a babát és bementem vele a szobánkba.
Lefeküdtem az ágyra és a mellkasamra fektettem Willt.
Öleltem, simogattam, dúdoltam neki, míg végül álomba nem sírta magát.
Csak feküdtünk így órákat és közben azon gondolkoztam, hogy tudom majd Willnek biztosítani a legjobbat?
Aztán beugrott,
van egy mini studióm, évekig spórtoltam rá, hogy megtudjam venni az éneklés miatt, ez volt a Will előtti életem legnagyobb büszkesége.
Talán ha eladnám kapnék érte 3000 dollárt, nem valami sok, de legalább elég lenne alapvető dolgokra.

Már egy hónapja otthon vagyok Willel és rá kellett jönnöm, hogy a tartalékom rohamosan fogy.
A stúdió kellékekből se jött össze annyi pénz, amennyire szükségünk lett volna, így csak anyára tudok támaszkodni.
Időközben Ő is elkezdett új munka után nézni, ahol kevesebb napot kell bejárnia és így nekem is lenne esélyem munkát vállalni, felváltva lennénk Willel a szabadnapjainkon.
De rá kellett jönnöm , hogy a munkáltatók nem akarnak felvenni egy 17 éves kibukott egyetemisták, aki egy csecsemővel jár interjúra.
Mindenesetre próbálkozok és ahova csak lehet beadom a jelentkezésemet.
Willel nagyon jól összeszoktunk, már nem sír, sőt sokat mosolyog.
Niall minden héten benéz hozzánk egy pár órára, egyszer jött vele Liam és Louis is.
Nagyon örültem nekik, jó volt újra együtt lenni, persze Will is ott volt, de Ő is meglepően nyugodt volt mindegyikőjük kezében.
Kezdem újra jól érezni magam, Carol pedig már a múlt.
Nem szeretek róla beszélni és rá gondolni, de már nem haragszom. Elengedtem.
Mi ketten Willel vagyunk a legjobb csapat,nincs szükségünk Carolra.