Apasors

11.

Másnap 11kor megérkezett Bonnie, anya pedig elindult a munkába.

Bemutattam Willt Bonnienak, az első félórában lejött, hogy szinpatikusak egymásnak és elvannak.

Gondoltam magukra hagyom Őket egy kicsit, úgyhogy kimentem a konyhába megfőzni.

Miután végeztem a főzéssel megkínáltam Bonniet is, aki elfogadta az ételt, sőt meg is dicsérte, azért ez nem rossz nem ?!

Willt is megebédeltettem, utána pedig lefektettem aludni.

Bonniet megkértem, hogy maradjon még, mert ha a gyerek felébredt, akkor itt hagynám őket egy kis időre, természetesen belement.

A nő az asztalnál ült, én pedig elkezdtem elmosogatni.

-A lányom nagyon örült, hogy találtam munkát.- szólalt meg egy idő után.

-A lánya még iskolás ugye?- kérdeztem.

-Igen, még van egy éve az érettségiig.

-Az szuper, bárcsak Én is befejezhettem volna.- sóhajtottam.

-Ne bánkódj ezen.- próbált vidítani.

-Már nem bánkódom, régebben rosszul érintett.

Beszélgettünk még egy kis ideig, aztán felébredt Will, én pedig elindultam. Mondtam Bonnienak, hogy ha bármi történne azonnal hívjon fel.

Ahogy sétáltam a belvárosba azon tűnődtem mennyire rég volt már ilyen, hogy egyedül mentem valahova, csak a saját szórakoztatásom érdekében. Amikor még nem volt Will, rengeteget jártam bulizni. Anya soha nem tiltotta meg, talán azért, mert az Ő szülei mindig balhéztak, ha elment otthonról. Persze voltak szabályok, mindig mondjam el hova megyek, küldjek egy sms-t és tudja ,hogy kivel megyek. Ezeket általában be is tartottam, bár nem volt kérdés, Niall, Liam és Louis volt az állandó csapatom és csak egy helyre jártunk, a True Face kocsmába. Számunkra az egyik legjobb kocsma volt, kiszolgáltak kiskorút is, persze ezt nyilván nem legálisan tették, volt darts, zenegép, biliárd. Elég sokszor kerültünk erősen ittas állapotba azon a helyen és rengeteg jó sztori és vicces pillanat fűződik hozzá, már több mint egy éve nem jártam ott.

Csak sétáltam és elmélkedtem egy órát, bevallom baromira jól esett ez most.

Ahogy haza értem Will egyből elém totyorgott, egész ügyesen sétál már, durva látni, hogy mennyire gyorsan fejlődik és mennyi mindent tanul.

Bonnie biztosított arról, hogy minden rendben ment, mondtam neki, hogy ha szeretne nyugodtan menjen haza, ha élesben jön, akkor úgy is sokáig kell itt maradnia.

Egy hosszadalmas játék idővel később beállított hozzánk Tanya is.

-Anya dolgozik.- mondtam neki.

-Igen tudom, nem véletlenül hoztam sört,- tartotta fel a zacskót egy díjnyertes mosoly kíséretében.

-Az a terv, hogy leitatod? -kérdeztem.

-Nem, csak segítek neki a munka utáni kikapcsolódásban.- mondta.

Ráhagytam, mondtam neki, hogy érezze magát otthon, Ő pedig így is tett.

Willt elfoglalta legalább egy jó ideig.

Este pedig jött a szokásos etetés és altatás, de most nem maradtam bent a szobába, hanem kimentem Tanyahoz és együtt vártuk anyámat.

Amikor haza ért eléggé meg volt lepve, de oda ült közénk.

-Milyen volt a munka?- kérdeztem.

-Voltak már jobb napjaim is, azt hiszem nem bírom a vendéglátást.- ecsetelte.

Egész sokáig beszélgettünk, a 2. sör után a hangulat a tetőfokára hágott, úgyhogy én inkább elszivárogtam onnan.

Másnap reggel hatkor csörgött az óra.

De útálok ilyen korán kelni.

Felvettem a békésen alvó fiamat a karomba és átvittem anya szobájába, aztán lefektettem mellé. Halkan mondtam neki, hogy én elmentem, egy érthetetlen dünnyögést kaptam válaszul.

Felvettem a melós cuccomat ,aztán elindultam az építkezésre.

Ma egy borászat tartó vázát kellett a helyére rakni.

A hideg hajnali levegő teljesen felfrissített út közben, mikor a helyszínre értem a kollégák és Joe a reggeli rutint végezték, amibe én is becsatlakoztam, azaz kávé és cigi. Nem szoktam cigizni, de néha jól esik.

-Ez nem lesz kis munka.- mondta Joe. Azért szeretem Joet, mert ugyan Ő a főnök, de minden munkából ugyan úgy ki veszi a részét.

-Az biztos, lesz mit csinálni.- néztem én is az alapot,amin dolgozni fogunk.

-Lucas kész van már az a kurva kávé? - ordított oda Joe az egyik munkásnak.

-Nem bazdmeg, mi vagyok én szerinted ,barista ?!- válaszolt amaz.

Na igen, a jó kis munkás beszéd, komolyan mondom ezek úgy tudnak káromkodni, mintha díjat osztogatnának érte. Egy melós napomon persze én is simán át veszem ezt a nap végére, aztán otthon úgy kell vissza fogni magam, hogy Will előtt ne beszéljek trágárul.

A reggeli rutin után nekiálltunk a vázat a helyére rakni, vért izzasztó művelet volt,de röpke 5 óra alatt el is készültünk vele, de ez csak a váz volt, sok munka lesz még ezzel az épülettel.