Apasors

5.

Már délután 4 óra van.
Will megállás nélkül sír.
Carol még nem ért haza, a telefont se veszi fel.
Aggódom érte és kétségbe vagyok esve, mert nem tudom mit csináljak Willel.
A karomat már nem érzem, mert Willt órák óta ringatom.
Megpróbálom mégegyszer felhívni Carolt, de csak a hangposta kapcsol be.
Felhívom anyát.
-Szia! Mondd gyorsan, árut kell pakolnom. - siettet.
-Carol reggel elment és nem jött haza. A telefont se veszi fel. Will pedig csak sír és fogalmam sincs mit csináljak. - számoltam be neki.
-Édesem, van lefagyasztva anyatej, azt vedd ki és melegítsd fel Willnek.
-Már evett. - szakítottam félbe.
-Azért próbáld meg. És hívd fel Carol szüleit. Most le kell tennem. Sietek haza - ezzel bontotta a vonalat.
A telefont ledobtam a kanapéra, Willt pedig beleraktam a mózeskosárba.
-Ne haragudj kishaver, de muszáj vagyok letenni téged amíg csinálom a kajád. - mondtam a bömbölő gyerekemnek.
Oda mentem a fagyasztóhoz és kivettem belőle az anyatejet.
Amikor kész lett bele töltöttem egy cumisüvegbe és elkezdtem etetni Willt.
Egyből rákapott.
Néztem a kipirosodott arcát és a könnyes szemeit.
A gyerekedet így látni kurvanagy gyomorszájon rúgás.
Éves közben elaludt én pedig beraktam a kiságyba.
Közben felhívtam a drága apósomat.
Percekig csörgött a telefon, már kezdtem feladni, mikor végül felvette.
-Üdv Mr Lowell. Csak érdeklődni szeretnék, hogy Caroline maguknál van e.- kérdeztem
-Helló, nem nincs itt. - válaszolta nyersen.
-Nem tudja véletlenül hol van? - kérdeztem.
-De igen tudom, hogy hol van, Harry - mondta ugyan abban a stílusban ahogy előbb is.
-Nem veszi fel a telefont és..-kezdtem bele, de félbe szakított az öreg.
-Nézd Harry, kedves, hogy így aggódsz, de erre semmi szükség. Caroline nem fog vissza menni hozzátok. - mondta.
A vér a fülemben zubogott, egyre csak ez vizhangzott a fejembe.
"Caroline nem fog visszamenni hozzátok.."
-Illetve megkért arra, hogy legyél szíves elhozni hozzánk a dolgait amik nálad maradtak. - mondta
-Viszlát Harry! - és bontotta a vonalat.
Nem hittem el amit az előbb hallottam.
Le ültem a földre és a hátam az előszoba falnak támasztottam.
Teljesen össze vagyok törve és mérhetetlen harag van bennem.
Tudni akarom miért ment el.
Miért hagyott itt minket.
Rá nézek az órára.
Este fél 7
Felhívom Niallt.
-Mi a pálya papi? - szól bele.
-Figyelj Ni, az a helyzet, hogy nem tudok menni próbálni. - mondtam neki elcsukló hangon.
-Mi történt? - kérdezte.
-Carol lelépett.. - mondtam.
-Mi az, hogy lelépett? - kérdezett vissza felháborodva.
-Figyelj majd elmesélem.. - mondtam. Egyáltalán nem akartam ezt telefonon megbeszélni.
-Ha végeztünk a srácokkal át megyek. - ezzel letette.

A házban járkáltam, közbe Will is felébredt egyszer, de miután megetettem vissza aludt.
Bekapcsoltam a baba monitort aztán kiültem a konyhába és leraktam magam elé, hogy lássam a gyerekemet.
Elő vettem egy sört, és rágyújtottam.
Aztán mégegyet
És mégegyet.

Kopogást hallottam.
Felkeltem és kimentem az ajtóhoz.
Azt hiszem becsíptem,mert elég ingatag a lábam alatt a talaj.
Kinyitottam az ajtót és Niall állt szembe velem.
-Haver te bűzlesz! - fintorodott el és bejött az ajtón.
-Téged is jó látni..-mondtam és becsuktam mögötte az ajtót.
A megszokott helyre, a konyhába mentünk.
Elő vettem a hűtőből egy sört és le raktam Niall elé.
Majd vissza ültem a székembe és ránéztem a babafigyelőre. Will békésen aludt.
-Will alszik? - kérdezte Niall miközben felpattintotta a sört.
-Igen szerencsére - mondtam és felé fordítottam a monitort.
Niall elmosolyodott.
Niall imádja a fiamat és amikor tudott jött minket látogatni.
-Mondd el mitörtént.- szólt
-Carol reggel azt mondta elmegy a szüleihez-kezdtem bele - én itthon maradtam Willel. De délután se ért haza, a telefont se vette fel a gyerek meg csak sírt. Végül felhivtam az apját, hogy ott van e még.. - hallgattam el
-És mit mondott? - faggatott Niall
-Azt,hogy nincs ott, de ne aggódjak mert jól van, de nem fog vissza jönni hozzánk. És szeretné, ha elvinném az ittmaradt cuccait.
-Az a rohadt ribanc.. - mondta Niall mérgesen.
Ránéztem, aztán meghúztam a sörömet.
Kezdek egyre jobban becsípni.
-Olyan harag van bennem Ni, hogy még magamtól is megijedek..-vallottam be neki.
-Elhiszem haver. Sajnálom! Őszintén sajnálom! - Mondta.
-Hogy tudta ezt megtenni? Nem miattam.. Tényleg nem. De Willel hogy tehette ezt? Neki szüksége van az anyjára - egyre hangosabb vagyok, szinte már kiabálok.
-Hazza nyugodj le! - szólt rám erélyesen. - felébreszted Willt.
-Rohadt életbe.. - temettem bele az arcom a tenyerembe.
-Nem tudom mi lesz - dünnyögtem
-Mindent megoldunk! Olyan még nem volt, hogy sehogyse lett volna. - mondta egy bátorító mosollyal.
Igaza van.
De most még akkor is fáj.
Kivettem még egy sört.
-Te kérsz? - kérdeztem
-Én nem, és neked se kellene! - mondta Niall
-Kivagyok készülve idegileg.. - mondtam.
-Bizti nem kérsz? - kérdeztem
-Esküszöm Hazza, hogy innék mégegyet,de valakinek józannak kell maradnia, ugyanis a házban van egy baba is. - mondta.
- Nem véletlenül vagy Te a legjobb barátom. - mondtam majd meghúztam a sört.

A továbbiakra nem nagyon emlékszem. Csak halványan.
Anyám haza jött és teljesen kiakadt, hogy így lát.
Niall bekísért a szobába én pedig lefeküdtem.

Szétszakad a fejem, próbálom kinyitni a szemem, de nem megy.
Fáj a fény.
Kicsit még szédülök is.
Mi a fasz történt?
Semmire nem emlékszem.
Jól kiüthettem magam.
Nem tudom, hogy keltem fel Willhez ilyen állapotban.
-BAZDMEG! - nyilallt belém a felismerés, egyből kipattantam az ágyból,hogy oda menjek a kiságyhoz, de a kiságy nem volt sehol.
Realizáltam, hogy anya szobájában vagyok.
Feltéptem az ajtót és rohantam át a szobámba.
"Hogy lehetek ennyire kibaszott felelőtlen?!"
Remélem Will jól van.
Berontottam a szobába, de a gyerek nem volt az ágyba.
Rohantam ki a nappaliba és ott láttam meg anya karjában.
Azonnal oda mentem hozzá, elvettem tőle és magamhoz öleltem.
-Kicsim, kicsim annyira sajnálom.-mondtam és közbe a fejét puszilgattam. - Hidd el apa nem hagy magadra, megígérem több ilyen nem lesz.
És a gyerekemmel a karomban lerogytam a földre és elsírtam magam.
Minden benne volt ebben a sírásban.
Az elmúlt hónapok, az elmúlt hetek és a tegnapi nap fájdalma egyszerre szakadt rám.
És a megkönnyebbülés is benne volt, hogy a fiamnak nem lett semmi baja az éjszaka.
Gyűlölöm magam amiért ennyire felelőtlen vagyok.
-Harry kicsim.. - guggolt le anya mellém és a vállamra tette a kezét.
Ránéztem a könny áztatta szememmel.
-Mellette aludtam az éjszaka, felkeltem hozzá, megetettem. Minden rendben volt. Ne aggódj - mondta anya együttérzően.
-Köszönöm! Hálás vagyok anya! - mondtam neki. - Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha te nem vagy itthon. Lehet megfullad, vagy kiszárad, vagy leesik. És mindez az én hülyeségem miatt történt volna. - újra elkezdett folyni a könnyem.
-De nem történt ilyen Harry, ezekre ne is gondolj, csak nézz rá - Mutat a kezemben lévő babára.
Will békésen rágcsálja a kezét, talán tényleg nem viselte meg annyira, mint engem.
Erre elmosolyodom.
-Gyere csinálok egy kávét. - intett anya.