Apasors

4.

Kurva nehéz egy babával, komolyan mondom.
Állandóan sír, eszik, kakil.
Ez megy egész nap.
Nagyjából 15 percenként.
Tényleg nehéz szülőnek lenni.
Néha azt se tudom miért sír a gyerek. Carol is teljesen ki van merülve az állandó éjszakázástól.
Általában én is felkelek éjszaka amikor Will sír, csak azért, hogy Carol ne érezze magát egyedül.
Én pelenkázok, fürdetek és büfiztetek.
Próbálom Carolt minél jobban kímélni.
Amikor Ő van a babával, akkor általában megfőzök, takarítok és mosok.
Meg teszek mindent ami tőlem telik.

A főnök megengedte, hogy maradjak még a kisboltba.
Pár hónapot adott, addig szereznem kell valami más állást.
De nemtudom ki fog alkalmazni egy 17 éves végzettség nélküli gyereket.

Carollal voltak vitáink, a banda miatt.
Nem akartam megszakítani a kapcsolatot a srácokkal.
A legjobb barátaim és fontosak nekem.
Amikor megmondtam Carolnak, hogy ebbe nem szólhat bele, nagyjából 2 napig nem szólt hozzám. De belátta, hogy ez nálam nem működik.
Egy héten 2 órát tudok a barátaimmal tölteni.

Három hónapos lett a fiam.
Carol még alszik, oda sétáltam a kiságyhoz és persze, hogy ez a kis szaros nem aludt, hanem ficánkolt. Lenyúltam érte és felvettem. Kimentünk a konyhába.
Anyám épp indulni készült.
-Köszönj a nagyinak.- mondtam majd felemeltem Will kezét és pápát intettem vele.
Az ablakhoz mentünk és néztünk ki rajta.
-Hát ti? - hallottam magam mögül Carol hangját.
Megfordultam.
-Will már felkelt és nem akartalak felébreszteni. - mondtam neki.
Oda jött hozzám és kivette Willt a kezemből.
-Igazan felébreszthettél volna, biztos éhes már. - mondta és bemenet vele a szobába.
Utána mentem.
-Kérsz reggelit? - kérdeztem.
-Nem kösz. Most nincs kedvem reggelizni. - mondta
-Mi a baj Carol? - léptem oda hozzá és öleltem át.
-Semmi.. - mondta és kilépett az ölelésemből.
Nem értem miért viselkedik így velem.
Mióta Willt haza hoztuk Carol teljesen bezárkózott.
Inkább vissza mentem a konyhába és leültem az asztalhoz.
Hiányzik Niall, hiányzik a régi életem,a banda.
Nem volt ez az állandó feszkó.
Ez a folyamatos megfelelési kényszer.

Fél óra múlva Carol vissza jött Willel és oda adta nekem.
-Én most át megyek a szüleimhez. Vigyáznál addig rá? - kérdezte.
-Persze. - mondtam és az ölembe vettem Willt.
-Akkor sziasztok! - mondta és elment.
Willel az ablakba néztük ahogy távolodik az anyukája.

Akkor láttuk Őt utoljára.
Akkor dőlt romba az a kevés ami még a régi életemből maradt...