Apasors

8.

Egy év telt el.

Sokszor kérdezik, hogy csinálom: egyedül nevelek egy gyereket és mégsem omlottam össze.
A válasz az, hogy minden reggel erőt veszek magamon.
Ennyi.
Nincs semmi féle titok, vagy bölcsszavak.
Csak felkelek és levegőt veszek.
És mindegy egyes nappal egyre jobban belebolondulok a gyerekembe.

Will leguggolt az ebédlőaszal mellé, arcán azzal a kifejezéssel, amit már jól ismertem.
Fintorgott és morogni kezdett.
-Jó nagy kaki lesz mi? - húztam fel az orrom grimaszolva.
Az arca kipirosodott és hangosabban morgott, én pedig nem bírtam ki nevetés nélkül.
Az élénkkék szemével figyelte ahogy nevetek rajta, és utána Ő is kuncogni kezdett.
Azt mondják minden kisbaba kék szemmel születik, de egy idő után van akinek más színű lesz, reméltem, hogy Will szeme is bezöldül az idő során,mert így mindig amikor rá néztem Caroline jutott eszembe.
Nem borított ki, csak szerettem volna, ha egy kicsit több van benne belőlem, mint Carolineból.
Pláne, hogy Ő még csak ott sem volt, hogy lássa azt a király kakilós fejet, aminek előbb a tanúja lehettem.
Egy pelenkacserével és egy etetéssel később megcsörrent a telefonom.
-Szia Anya! - köszöntem.
-Szia Harry, képzeld jelentkezett egy hölgy bébiszitternek. Mit szólnál, ha vasárnap eljönne egy interjúra? - lelkendezett anya.
-Tényleg? Ez remek hír! Vissza tudnád hívni? - kérdeztem
-Persze szívem, vigyázzatok magatokra! - ezzel letette.
Leraktam a telefonom a konyha asztalra és leguggoltam Will mellé.
-Figyelj csak, lehet jönni fog egy néni, aki majd vigyáz rád amíg apa és a nagyi dolgozik. Mit szólsz hozzá?
Will nyáladzó vigyorral jutalmazott.
-Ez a beszéd kishaver! - simogattam meg mosolyogva a fejét.

Időközben anyám talált egy másik munkát, egy büfében dolgozik egy héten négy napot jár és még jó fizetést is kap, engem pedig Niall apja bemutatott az egyik ismerősének, aki építéssel foglalkozik. Nem egy könnyű munka, egész nap kint a melegben tonnákat cipelni, de jól fizet és Mr.Waren a főnököm -továbbiakban csak Joe- megoldotta, hogy akkor járjak be, ha anyámnak szabadnapja van és Willel tud maradni.
Nagyon hálás vagyok Niall szüleinek és Joenak is.

Will egyre több mindent csinál, már sétál, és azt is mondja, hogy "apa". Imád ceruzával firkálni, pakolni és kiborítani az ételt.
Szerencsére már az éjszakákat is átalussza.
Felvettem az ölembe és bevittem a szobába felöltöztetni.
Egy vajszínű bodyt, egy fehér kötött pulóvert és egy világosszürke lenvászon nadrágot adtam rá.
Én is felöltöztem, egy fehér pólót és egy farmer sortot vettem fel egy tornacipővel.
Szombat délelőtt fél 10 van.
Willt beraktam a gyerekülésbe a kocsiba és én is beszálltam.
Megígértem Mrs. Cecilianak, a szomszédban lakó idős hölgynek, hogy segítek leszedni az almákat. Nem olyan messze tőlünk, a város szélén a családjuknak van ültetve két sor almafájuk.
Mivel Mrs.Cecilia öreg és a gyerekei se látogatják, ezért megígértem neki, hogy majd én segítek leszedni pár ládával.
Nagyon hálás volt érte, de mondta, hogy fizetni nem tud,ezért felajánlotta, hogy ingyen hozhatunk almát saját részre.
Úgyhogy beraktam egy kisebb kosarat is, amibe majd a sajátunkat szedjük.

Amikor kiértünk kiszálltam az autóból, kivettem a létrát és a ládákat, illetve leterítettem a fűre egy plédet, ha Will nyűgös lenne ott majd eljátszhat.
De egyenlőre a hordozó kendőbe magamra kötöttem.

Mikor leszedtünk 4 láda almát és a saját kis kosarunkat is meg pakoluk elindultunk haza.
Will nagyon élvezte, végig vigyorgott és visongott. Csak fel órát bírt ki rámkötve, ezért a többi időt lent töltötte, nézte a virágokat, tépkedte a füvet és kúszott mászott, meg persze beleharapdosott az almába.

Egy úttal később már Mrs.Ceciliához vittem be a ládákat.
-Nagyon köszönöm fiatalember! - ráncos kezével fogta meg az enyémet.
-Igazán nincs mit Cecilia néni, szóljon bármikor, ha segíthetek! - mondtam neki,majd vissza indultam a kocsihoz.

Nagyjából dél körül járt az idő, úgyhogy ideje enni és aludni.
Krumplipürét és párolt brokkolit adtam Willnek és most kivételesen jófej voltam, mert hagytam neki, hogy kézzel egyen és Ő ezt nagyon is élvezte.
Miután végeztünk elaltattam és kimentem a konyhába.
Ez a nap eddig szuper, Will egyáltalán nem nyűgös és az idő is csodálatos.
Felhívtam a barátom.
-Csá Niall, délután nem jössz ki a parkba?
-Heló Hazza, de menjünk.  Három után, ha Will felébredt?
-Persze.
-Szuper. Kösz!

Niall sokszor jön velünk ide oda, az egyik kávézóban melegpárnak néztek minket, mert mindig együtt mentünk oda Willel.
Niall egyébként szívesen elviszi Willt is egy órára, azt mondja babával jó csajozni, de mondtam neki, hogy a gyerekem nem szárnysegéd, úgyhogy ezt leminimalizálta.
Niall gyakorlatilag olyan, mintha a fiam keresztapja lenne, csak mivel annyira nem vagyunk vallásosak, így hivatalos keresztelő nem történt.

3 és fél órával később már a parkban ülünk  a füvön és Willnek gurigatjuk a kislabdáját.
-És mi van veled Niall?-kérdeztem.
-Képzeld, felszedtem egy brutál jó csajt -húzta ki magát büszkén - szőke haj, barna szemek és azok a lábak. - áradozott róla, én pedig elnevettem magam.
-Ugye nem csak egy éjszakára tervezed? - húztam fel a jobb szemöldököm.
-Nem, Ő más, Ő többet érdemel. Azt hiszem szerelmes vagyok.. - dőlt el a fűbe elégedetten.
-Hogy hívják?
-Tracy, Tracy McAdams.
-Nem ismerem.
-Majd bemutatom neked. - mondta - apropó, neked is kellene már valami csajt szerezni!- kacsintott.
-Nem, az kizárt! - tiltakoztam.
-Ugyan már Harry, csak egy kis randizgatás - kacsint.
-Nem Niall, a randizgatásból csók lesz, a csókból pedig szex és a szex számomra egy kurvára ijesztő dolog!-magyarázom neki hevesen.
-Micsoda? Miért? - értetlenkedik.
-Nem is tudom, találkoztál már a fiammal? - mutattam a fűben gurulászó szerencsecsomagomra.
-Oké oké, felfogtam!- emelte maga elé a két kezét.
Csajozásra még csak gondolni se tudok azóta...