Apasors

14.

Az alkohol felbátorít, ez tény, ugyanis tegnap, ahogy randizni hívtam Jasmint  bátor voltam.
Na most, hogy józan vagyok baromira félek.
Még 15 percem van összeszedni magam, aztán indulnom kell.
Will már alszik, anya szabadnapos, így bevállalta, hogy vigyáz rá.
Fel kaptam a polcról a kedvenc parfümöm és magamra fújtam.
Benyitottam anyámhoz a konyhába, hogy elköszönjek.
-Elindultam.
-Oké. -mondta, miközben az asztalnál kávézott és egy bulvár magazint olvasott.
-Harry kicsim.. -nézett fel az újságból komoly tekintettel. -kérlek védekezzetek.
Rendesen zavarba jöttem.
-Jézusom, anya.. - képedtem el.
-Jajj Harry, tudod imadom Willt, de egyenlőre elég egy is belőle. -magyarázta.
-Oké, szia anya. -gyorsan elindultam.
Persze igaza van, de nem tervezek lefeküdni Jasminnel.
Az órára néztem és realizáltam, hogy késésben vagyok, így gyorsabban kezdtem szedni a lábam.
Mikor a parkba értem, már láttam Jasmint.
-Szia! -köszöntem neki.
-Szia Harry!- ölelt meg nagy mosollyal.
Ahogy szétváltunk meg se tudtam szólalni, zavaromban a tarkómat vakargattam.
Valószínű Jasmin észre vette és Ő kezdeményezett.
Baromi tökös vagy Harry, egy nő kezdeményez és nem Te, hagy gratuláljak!
-Sétálunk egyet? -kérdezte.
-Persze. -válaszoltam, majd elindultunk céltalanul a parkban.
-Mesélj magadról. - mondtam neki.
-Jasmin vagyok, még van egy évem a suliból szeretek táncolni, vidám vagyok, ügyvéd szeretnék lenni, lássuk csak mi van még, -gondolkozott el, - a nyár a kedvenc évszakom, és a citromsárga a kedvenc színem. -nevetett a felsoroláson.
-Rólad mit kell tudni? -fordult felém.
-Nos, Harry vagyok, -kezdtem úgy, ahogy Ő, -egy építészeti cégnél dolgozom, régen énekeltem, de ezt már tudod, a narancssárga a kedvenc színem és van egy fiam. - halkultam el. Valamikor el kellett neki mondanom.
Jasmin megállt és a szeme elkerekedett a szája pedig elnyílt.
-Vao, hát ezt nem gondoltam volna. Egy fiad? -kérdezett vissza.
-Igen, Willnek hívják, lassan 2 éves lesz -büszkélkedtem el.
-Várjunk csak. -tartotta fel az ujját- nincs véletlenül egy bébiszitteretek?
-De van. Bonnienak hívják. -válaszoltam
-Ő az anyám. -mondta és most én fagytam le.
-Hű, kicsi a világ.. -csak ennyit tudtam kinyögni
-Hát igen. Én már csomó képet láttam Willről anya mindig mutogatja mennyire aranyos. -vigyorgott.
-Tényleg? Nahát- zavarba jöttem újra.
-Mesélte, hogy nincs ott az anyuka, vele mi történt? -kérdezte, én pedig ismét megakadtam, amit Ő észre is vett.
-Ne haragudj, elég szabadszájú vagyok-mentegetőzött.
-Semmi baj, tudod Ő lelépett, amikor Will kicsi volt. -válaszoltam a kérdésére.
-Sajnálom-mondta együttérzően.
-Ne sajnáld, nagyon jól megvagyunk mi ketten. - erőltettem magamra egy mosolyt.
-Egyszer megismerkednék Vele-mondta.
-Bemutatlak majd neki. -mondtam mosolyogva.
-Már alig várom! - kacsintott rám.
-Nehéz egyedülálló apának lenni? -kérdezte.
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az, de minden pénzt megér. -mondtam egy félmosollyal.
-Ragyog a szemed ahogy beszélsz róla. -jegyezte meg.
-Persze, mert Ő az egész Világom. -mondtam büszkén.
Rengeteget beszélgettünk és őszintén megkedveltem ezt a lányt, jó vele lenni, remélem Ő is így érez.
Pár óra elteltével el köszöntünk egymástól.
A gyomromban bizsergető érzés volt ahogy elváltunk, már nagyon rég éreztem ezt.